A tárgyak nem fontosak

– Milyen a viszonya a születési helyével, településével?

– Egy csodás szatmári faluban, Szamosújlakon gyerekeskedtem. Sajnos már nem él­nek a közvetlen rokonaim. Édesapám házát mostanság adjuk el. Nem egyszerű ezt megélni. Tizennégy éves koromtól Debrecenben élek. Azt szeretem benne, hogy 40 perc alatt át lehet hasítani a város egyik végéből a másikba bringával.

– Kisgyermekként mi foglalkoztatta?

– Falun nőttem fel, amit akkor talán nem is értékeltem. Sportújságíró szerettem volna lenni. Várady Béla volt a kedvenc labdarúgóm. Azt gondoltam, ha a Képes Sport újságírója leszek, minden héten interjút ad. A Hajdú-bihari Naplónál aztán egy rövid ideig lehettem sportújságíró. A gyakorlatban más volt, mint elképzeltem. Várady Bélát is sikerült később, már rádiósként meginterjúvolni. Az álmaim végül is valóra váltak.

– Kedvenc könyve?

– Albert Camus-től a Közöny. Nemrég újraolvastam a Pestis című könyvét is. Megdöbbentő, főleg a jelenlegi helyzetben.

– Milyen zenét szeret?

– Tizennégy évesen elkapott a Cseh Tamás-láz. Ez volt a vezérvonal. De a népzene (Muzsikás, Téka) is elcsavarta a fejem, és a nyolcvanas évek alternatív zenéje. Mostanság hip-hopot hallgatok a szöveg miatt. Sajnos a rockzenében a szövegek már nem sok újat mondanak.

– Példaképei voltak?

– Cserhalmi György, Cseh Tamás, Bereményi Géza és a már említett Várady Béla. Mindenkivel sikerült találkoznom. Cserhalminak még azokat a filmjeit is megnéztem (többször is), amelyek gyengék voltak. És ne felejtkezzünk el Őze Lajosról. Tizenhat évesen egyik barátommal felutaztunk a Nemzeti Színházba, és megkerestük. Fél napot vártunk rá. Azt találtuk ki, hogy az iskolánk KISZ alapszervezete fel szeretné venni a nevét. Ez persze nem volt igaz. Nyilván Őze is sejtette, mégis két órát beszélgetett velünk egy kocsmában. Ilyen ember volt. Egy zseni.

– Kivel beszélgetne egy pohár bor mellett?

– Csányi Vilmossal.

– Mindenkiben megbízik?

– Igen. Maradéktalanul. Igazából csak egy emberben csalódtam az életben. Hiszem, ha valaki felé teljes a bizalom, azt jórészt visszakapja az ember.

– Került már igazán kellemetlen helyzetbe? Itt az ideje, hogy el is mesélje!

– Amikor katona voltam, jelentkeztem egy laktanyák közötti sílesiklóversenyre. Tízfős volt egy csapat, plusz egy tartalék. Azt terveztem, hogy én leszek a tartalék. Alföldi fiú lévén előtte még sílécet sem láttam. A buszon kiderült, hogy rajtam kívül még nyolcan voltak, akik így gondolkodtak. Sorsot húztunk gyufaszállal, és nem volt szerencsém. Amikor felmentünk a sánc tetejére, három katonatársam egyből elájult a látványtól. Kénytelenek voltunk bevallani, hogy az ígért három nap jutalomszabadság miatt jelentkeztünk. Nem kellett siklanunk.

– Milyen szakmát tanulna szívesen?

– Erősen gondolkozom, hogy beiratkozom egy OKJ-tanfolyamra asztalostanulónak. De minden érdekel, ami kétkezi munka, és nem villanyszerelés. Nemrég vettem egy márkás fúrót. Akinek polcot kell felszerelni, szóljon.

– Gyűjt valamit?

– Mikor még nem volt lakásom, mintegy húsz albérletben megfordultam, így kialakult nálam, hogy a tárgyak nem is olyan fontosak. Nemrég költöztem el a feleségemtől. Az albérletbe két táskával és a biciklimmel érkeztem.

– Szokott felesleges dolgokat vásárolni? Mondjon egy példát!

– Nagyon tudatos vásárló vagyok. Semmit sem veszek, amire nincs szükségem.

– Kedvenc helye a világban?

– Magyarország.

– Magyarországon?

– Debrecen, Szamosújlak és Szentendre.

– Mi jut eszébe a Balatonról?

– Évek óta készülök, hogy megnézzem télen. Még nem volt rá alkalmam.

– Mi a kedvenc sportja?

– Kár mellébeszélni. A futball. Abban nőttem fel. Kedvenc csapatom a Debreceni Egyetem csapata, az NB II-be nemrég feljutó DEAC. Ajánlom a figyelmükbe a csapat 19 éves kapusát, Acsádit.

– Az okostelefonja mely funkcióit használja?

– Egyiket sem. Egy gitárhangolót töltöttem le. Maximum azt.

– Mennyi idő alatt rakja ki a Rubik-kockát?

– A rekordom 4 óra volt. Megküzdöttem keményen.

– Tapasztalata szerint mit tudnak külföldön a magyarokról?

– Puskás, Kertész Mihály, gulyás… talán még a páneurópai piknik, ami beugorhat nekik. Pedig van merítés.

Váradi Ferenc újságíró, rádiós műsorvezető. Az első vidéki rocklexikon szerzője (Debreceni Rocklexikon, 1991), és ő jegyzi a Tankcsapda együttes első két könyvét. A kilencvenes évek végén nagy visszhangot kiváltó, „építsünk egy hegyet Debrecenbe!„ kitalálója, mozgatórugója. A debreceni FM90 Campus Rádió szerkesztő–műsorvezetője. Ösztönös környezetvédő, csak kerékpárral jár, nem használ PET-palackot. Három lány édesapja.