Hegy(i)menet- A kerti szék

De most, amint a Napocska kimerészkedett a felhők mögül, azonnal kiült az egyik kerti székére és a csalóka őszi fényben D-vitaminban fürdette az arcát, ami ezekben a vérzivataros időkben felettébb ajánlott és egyben javallt. Gézának rengeteg kerti széke volt. Még másodállásos pincér korában szerezte őket, amikor kicserélték a bútorokat a kerthelyiségben, ahol a buszozás után néha dolgozott egy kicsit.

Igencsak megörült a zsákmánynak, mivel a vasvázas ménkű nehéz székek a hozzájuk tartozó asztalokkal együtt gyerekkora Hűvösvölgyére, a Balázs vendéglőre meg a hozzá közeli Hársfára emlékeztették, ahol akkoriban gyakran ebédelt a szüleivel. Így aztán arra a keserédesen vidám korszakra is emlékezett, amikor még voltak szülei.

Aztán beköszöntött a retro (még a szótól is iszonyodott), és a bútorok újra némi pénzbeli értéket is képviseltek, így mikor Gézának a bankterror miatt sebtiben költözködnie kellett, az ingóságai iránt érdeklődő hiénák azonnal lecsaptak volna rájuk, de csak azért sem adta őket. Dafke. Így aztán most itt ül a harminckét széke közül az egyiken és átengedi magát a gondolatainak.

Például annak, hogy a házával kapcsolatban is megjelentek a hiénák, és egyikük, a szociopata Elvis-imitátor hosszasan zaklatta, de Géza inkább tizenkilencre lapot húzott (szintén dafke, a makacsságot és a zsarolhatatlanságot a családi legendá­rium szerint anyai nagyapjától örökölte, aki inkább véresre verette magát a tanácsházán, mint hogy önként és dalolva belépjen a téeszcsébe), és ez be is jött neki.

Így legalább nem járt úgy, mint megannyi, útszélen hagyott sorstársa, akik szintén szabad akaratukból dönthettek. Az öngyilkosság és a hajléktalanság között. A szocio­pata Elvis-imitátor, nem bírván elviselni, hogy nem jutott hozzá a piaci ár feléért Géza tagadhatatlanul szép házához, még az elköltözése után is zaklatta néha különféle átkozódó SMS-ekkel (ebből lehetett tudni, hogy milyen periódusokban támadja az agyát a drog), és az is felmerült az egyébként zen korszakát élő buszvezetőben, hogy feljelenti a rendőrségen, amiről egyébként még nem tett le teljes egészében, de most, hogy elállt végre az a rohadt eső, és ő a szomszédban totyorgó kacsák és gyöngytyúkok neszezésére meditált, ismét elengedte a szerencsétlent.

Úgyis van éppen elég baja a rengeteg önemésztő gyűlöletével megverve.