Mindenki megalkothatja a táncát

Mesti – tanítványok generációi szólították így Timár Sándort. Ez beszédesebb minden más életrajzi adatnál. Amikor 1971-ben néptánc tagozatot létesítettek az Állami Balettintézetben, őt kérték fel tanszékvezetőnek. Három osztályt vitt végig, tehát 12 évig tanított; olyan emblematikus alakok „születtek” a kezei közt, mint Zsuráfszky Zoltán, Farkas Zoltán, Román Sándor.

A Balettintézetben szokásos mester megszólítást a szeretet és a tisztelet személyes becenévvé szelídítette a növendékek körében, és a Mesti elterjedt a saját műhelyében, a Bartók Béla Táncegyüttesben, számtalan amatőr együttesben itthon és külföldön, később az Állami Népi Együttes élén. Merthogy ő nem egy volt a mesterek között, hanem pedagógusként és koreográfusként a néptánc világának addig ismeretlen dimenzióit nyitotta meg.

Miközben huszonévesen legjobb barátjával és munkatársával, Martin Györggyel folyamatosan gyűjtötte a tanyavilág táncait, fokozatosan kialakult Timár Sándor saját, az akkori irányzatokhoz képest szokatlan koreográfiai stílusa, melynek lényege a néptánc letisztult megjelenítése.

Pedagógiai módszerét is az a szemlélet határozta meg, hogy a néptánc egy olyan tökéletes, közösség által évszázadokon át lecsiszolt művészeti alkotás, mely eredeti formájában élvezhető és megtanulható. A táncoktatás szerinte olyan, mint a nyelvoktatás: meg kell tanulni a nyelvtant, utána mindenki saját maga alkothatja meg a táncát.

Mérföldkő az életében, amikor 1970-ben a Bartók Együttesbe bekerült a 14 éves Böske. Az egykori tornászlány először nem érezte magáénak a mozdulatokat, de később beleszeretett, hamar tanult és tehetségére felfigyelt a nála 26 évvel idősebb Timár Sándor. Ahogy a lány leérettségizett, másnap összeházasodtak.

Timár Böske nem csupán a Mesti felesége és öt gyermekük édesanyja, hanem évtizedek óta energiáiról és szervezőképességéről híres alkotótársként is mellette áll, számos alkalommal zsűrizett már a Fölszállott a páva népzenei tehetségkutató műsorban.

Nemcsak az életre szóló szerelmet hozták meg a hetvenes évek, ekkor kezdődött a megújulás folyamata: a fővárosban megalakultak az első táncházak, amelyek országos mozgalommá terebélyesedtek. Itt is az improvizáció elve szolgált alapul: táncházba ugyanis nem azért megy be az ember, hogy koreográfiákat tanuljon, hanem hogy megtanulja az alapokat, és onnantól már az önkifejezésé a főszerep. Jobbnál jobb zenészek és zenekarok fordultak meg náluk, Sebestyén Márta énekelt.

Hasonló forradalmi tettnek minősül az, hogy a házaspár 1993-ban megalapította az országszerte több helyen, több vezetővel, több korosztállyal működő Csillagszemű tánciskolát.

A ma már világszerte elterjedt Timár-módszer lényege, hogy a gyerekek minél fiatalabb (lehetőleg hároméves) kortól ismerkedjenek meg nemzeti hagyományaikkal, a táncmozdulatokon túl a népzenével, az énekekkel, és azok épüljenek be mindennapjaikba. Fellépések révén sikerélményben van részük, önbizalomra tesznek szert, fegyelmet tanulnak, erős identitástudatot kapnak és egy közösség részévé válnak.

Timárék azt tanácsolják nekik: ha valahol megjelennek, emeljék fel a fejüket, húzzák ki magukat, és ne úgy álljanak ott, hogy „bocsánat, hogy élek”, hanem úgy, hogy „megérkeztem” – ez az életben is elengedhetetlen.

Ajánló

A Mesti – ezt választotta könyve címéül Kiss Krisztina is, aki kollégák, tanítványok, ismerősök személyes visszaemlékezései segítségével kalauzolja végig az olvasót a táncművész pályáján; a kötet a napokban jelent meg a Püski Kiadó gondozásában. Ezenkívül a www.csillagszemu.hu/timar90 internetes oldalon folyamatosan és korszakonként mutatják be Timár Sándor életművét.