Vörös föld

Nemrég, egy hétköznap délelőtt hangulatos sétát tettem Devecserben. A kastélypark látnivalói után betértem egy cukrászdába, aztán a háztartási bolt kínálatát vizsgáltam, és amikor a polgármesteri hivatal környékén az úttestre léptem, egy autóból kiszóló ember azt tudakolta tőlem, hogy melyik hentesnél tudna birkahúst venni.

Kedélyesen beszélgető vagy éppen ügyes-bajos dolguk után lótó-futó embereket láttam a pékségnél, a lángossütő lakókocsijánál, a pizzériánál, s a fodrászat előtt is. Idilli kisvárosi élet! Éppen olyan, mint amilyen tíz évvel ezelőtt lehetett!

Akkor Tóni bácsi kocsmájától a Dankó telep másik végéig is hasonló házak, lakók jellemezték a városrészt, ám ma már a vörösiszap-áradattal elmosott, összedöntött épületek helyén hatalmas űr tátong örök mementóul itt, Devecser szívében.

És vajon az emberek szívében mi van most?

Keresem a választ.

Oly szép vidéke Magyarországnak Ajka, Kolontár, Devecser, ám az itt élők megélhetését biztosító ipar a környezetre rég rányomta bélyegét. Aki Kolontárról Ajkára autózik, hatalmas, néhol húsz méter magas falú töltések mellett halad el. Azok az óriási, egyenként négyszázszor hatszáz méteres oldalhosszúságú vörösiszap-tározók falai. A föld mindenütt vörös, a légmozgással felkavarodó ipari zagy vastartalma színezi ilyenre.

A trianoni békeszerződés következtében Magyarország Erdélyben fekvő nagy bauxitlelőhelyei elvesztek. Aztán a kutatók nagy mennyiségű bauxitot találtak a Bakonyban és a Vértesben, így a bányászatra és a feldolgozásra Ajkán üzemek és gyárak jöttek létre, amelyek mind a mai napig megélhetést biztosítanak a környéken élőknek: kolontáriaknak, devecserieknek, somlóvá­sár­helyieknek, úrkútiaknak, halimbaiaknak, tüskeváriaknak.

Az Ajkai Timföldgyárat, amelynek a Mal Zrt. a tulajdonosa, 1942-ben alapították Tósokberéndi Timföldgyár néven. A Mal Zrt. ajkai gyártelepén a bauxitot több technológiai lépésben dolgozzák fel: törik, lúgokkal keverve nedvesen őrlik, melegítik, majd nyomással oldják ki alumínium-oxid-tartalmát.

Az úgynevezett ned­ves­technológia mellékterméke a vörösiszap, amely óriási tározókba kerül. A vörösiszap toxikus fémvegyületeket tartalmazó, erősen lúgos anyag, veszélyes hulladék, a bőrt az égési sérülésekhez hasonlóan kimarja. Egy évtizeddel ezelőtt az ajkai timföldgyár tározókazettáiban 30 millió köbméter vörösiszapot tároltak, mígnem 2010. október 4-én a Mal Zrt.10-es zagytározójának északnyugati sarkánál a gát átszakadt.

A néhol két méter magasra felcsapó, mintegy egymillió köbméternyi, nyolcszázalékos iszaptartalmú lúg körülbelül 40 négyzetkilométeres területet öntött el. Kolontár felét, Devecser egyharmadát.

Pezsgő és lúg

Toldi Tamásnak, az akkori devecseri polgármesternek az a tíz évvel ezelőtti bizonyos október 4-i volt a hivatalban eltöltött első napja. Előző nap tartották ugyanis Magyarországon az önkormányzati választást, 2010. október 3-án 8 205 967 választópolgár szavazhatott 3176 településen a polgármesterjelöltre és a képviselő-testület tagjaira.

Toldi Tamást 3-án este tíz óra körül hívták a lakásán a helyi választási bizottságtól, hogy most már biztosan ő Devecser polgármestere. Száraz pezsgőt bontott, és azt tervezte, hogy másnap délután kettőkor bemegy a hivatalba az átadás-átvételre. Az agrármérnök végzettségű állattartó, gazdálkodó férfi tele volt tervekkel.

Önellátó, zöldséget, gyümölcsöt termesztő, gabonáját saját malmában őrlő városról álmodott. Ám délben csörgött a telefonja. A városgazdálkodási iroda vezetője kétségbeesetten kiáltott bele a kagylóba: „Átszakadt a gát Ajkán! Vigyázzatok!”

Percekkel később Kolontáron átzúdult, Devecserben pedig 19 utcában több házat összedöntött az árhullám. A mérleg hamar megvolt, a vörösiszap Devecserben 275, Kolontáron 51, Somlóvásárhelyen 39 házat öntött el. A rendőrség, a honvédség, a katasztrófavédelem vegyvédelmi ruhás egységei ettől fogva mindent megtettek az életveszély elhárításáért, a nyugalom megőrzéséért.

A Torna-patakon át a szennyeződés a hazai vízbázist is veszélyeztette, ezért például 1 millió liter ecettel próbálták semlegesíteni a lúgos kémhatást, a Marcalba, a Dunába pedig hasonló okból 1500 tonna gipszet juttattak a szakemberek.

Megdöbbent ipar

A bauxitfeldolgozó iparágban világviszonylatban nem történt még hasonló katasztrófa. Az eset nagy visszhangot váltott ki a médiában, műholdas kocsikkal még aznap kitelepültek Devecserbe az amerikai, a japán, a brit, a spanyol, a francia és más európai televíziótársaságok, az elektronikus és az írott sajtó képviselői. Magyarország bekerült a világhíradók vezető anyagába.

Elrendelték Franciaország egyetlen, vörösiszapot tároló létesítménye, a Bouches-du-Rhone megyében fekvő Gardanne bauxitfeldolgozó üzem ellenőrzését, a cseh tűzoltóság pedig az összes vegyi üzemben és iparvállalatnál rendkívüli ellenőrzésekbe kezdett. Ukrajnában a mikolajivi timföldgyárat és a zaporizzsjai alumíniumkombinátot érintette soron kívüli, átfogó vizsgálat.

Október 13-ra kilencre emelkedett az iszapömlés halálos áldozatainak száma. A 10. ember november 5-én hunyt el a kórházban.

A nemzetközi médiumok már november elején levonultak a helyszínről, ugyanis egy másik hír vált vezető anyaggá: Chilében, az Atacama-sivatag réz- és aranybányájában rekedt 33 bányász közül 69 nap után felhozták az első két túlélőt.

A magyar kormány összesen 38 milliárd forintot fordított a vörösiszap-katasztrófát követő károk felszámolására, ebből 21 milliárd forintot a környezeti elemek helyreállítása emésztett fel. Mindenki részesült a kárenyhítésből, aki vállalta a feltételeket, új otthonhoz jutott, elveszett javait is pótolhatta.

A kormány a károsultak támogatására létrehozta a Magyar Kármentő Alapot, az ebben összegyűlő több mint kétmilliárd forintot Devecser, Kolontár és Somlóvásárhely fejlesztésére, új munkahelyek teremtésére és a lakókörnyezet élhetőbbé tételére fordították. Az otthonukat elveszítő emberek új vagy használt lakás vásárlásáról dönthettek. Devecserben 87, Kolontáron 21 új ház épült a károsultaknak.

Nem lesz felelős

Kolontáron egy vörösiszappal átitatódott melléképület szolgál a 10 évvel ezelőtt történtek mementójául. Belül a falán emléktábla, rajta felirat: „Az emberi kapzsiság és hanyagság természeti és emberi áldozataiért.”

Az emlékpark másik részén, az életfánál márványtáblába vésve az áldozatok neve olvasható: Fuchs Jánosné, Fürst Ferenc, Fürst Ferencné, Juhász Angyalka, Pados Zsolt, Stumpf Anna, Stumpf Ernő, Szanyi János, Szanyi Jánosné.

Pados Zsoltnak a fahídnál is van emléktáblája. A fiatalember menteni indult terepjárójával, azt ugyan látta, hogy a korlát ép, de azt nem tudhatta, hogy a járórészt már elmosta az iszap, így autója belecsúszott a mély iszapba, s ő hősi halált halt.

Míg a vörösiszap-áradat Devecserben jóval több házat mosott el, mint Kolontáron, a 10 halálos áldozatból 8 kolontári volt.

Tili Károly 2002-től 2019-ig volt Kolontár polgármestere. Most biztosítási ügynökként dolgozik. Így emlékszik vissza az anyagi jóvátételre:

– Amit anyagilag vissza lehetett pótolni, azt a magyar állam megtette. Észak-Olaszországban, Stavában 1986-ban egy fluorbánya hegyoldali tározója szakadt ki, és négy perc alatt 268 ember halt meg. Az olasz állam azt mondta, mivel megvan a felelős, pereskedjenek az emberek.

Így öt évig tartott az eljárás, hét év után kezdődött el az újjáépítés. Ezt azért tudom pontosan, mert 2011-ben meghívtak minket a tragédia 25 éves évfordulójára. Ott azt láttam, hogy 25 év után sem volt olyan mértékben újjáépítve a település, mint ez a környék.

Ehhez az olasz történethez képest Kolontáron és Devecserben már aznap este itt volt a Máltai Szeretetszolgálat vezetője, Kozma atya, és azt mondta, fél évig minden érintett albérleti költségét átvállalják.

Két nap múlva pe­dig egy pontonhídnál már itt állt az ország miniszterelnöke, s megígérte, hogy mindenkinek segíteni fognak, mindenkinek fedél lesz a feje fölött. Két hónappal később, december 6-án pedig Kolontáron átvették a munkaterületet, ahová az új házakat állami erőből felépítették.

Ami az erkölcsi elégtételt, a katasztrófa okainak, esetleges felelőseinek megállapítását illeti, Tili Károly roppant szomorú lesz.

– Az emberek nem bocsátanak meg. De megnyugodnának, ha kiderülne, hogy ezért a tragédiáért valójában ki volt a felelős. Én egyszer voltam a bíróságon, de elegem is lett belőle. Kaptam olyan kérdést is, hogy biztosan jó helyre épültek-e az elsodort házak.

Visszakérdeztem: ügyvéd úr, járt már maga a helyszínen? Mert ha járt volna, tudná, hogy a házak 80-90 százaléka a '60-as években épült, a tározó pedig 1992-ben. Így aztán nem hiszem, hogy a házak rossz helyen épültek volna. Tehát sem Devecser, sem Kolontár, sem Somlóvásárhely nem épült rossz helyre.

– Két ember mégis hűvösre került. B. Zoltán, a Mal Zrt. egykori cégvezetője tavaly decemberben jogerősen négy év börtönt kapott közveszélyokozás és a hulladékgazdálkodási rendszer megsértése miatt. D. Józsefnek, a vállalat korábbi műszaki szolgáltatási igazgatójának a szabadságvesztését három évre emelték.

– Egy kocsmai verekedésért, két pofonért többet lehet kapni, mint amennyit ők kaptak. És mindenki más felfüggesztettet vagy felmentést kapott. Ettől az ítélettől az emberek lelke nem nyugodott meg.

Horváth Zoltán, Kolontár új polgármestere éppen a parkettaszegélyt vágta volna az épülő otthonában azon a napon, amikor a vörösiszapömlés miatt elment az áram. Akkoriban Ajkán dolgozott víz-fűtés-gázszerelő szakoktatóként, 2012-től települési gondnok a hivatalban, 2014-től önkormányzati képviselő, majd 2019-től polgármester.

– A falu lakói már nem követték a jogi igazságtétel folyamatát, s hiszik, hogy sose lesz ennek igazi felelőse. Október 4-én fél 1-kor a néma koszorúzást harangszó követi, majd mise lesz a templomban, beszélgetést tartunk a parkban, és fáklyás felvonulással emlékezünk.

Stabilitásvesztés

„Nem ismerünk olyan jelet, amely szerint természeti okai lennének a katasztrófának. Élünk a gyanúperrel, hogy itt emberi mulasztásról van szó. Az egész ország tudni szeretné, hogy ez a tragédia kinek a felelőssége” – nyilatkozta 2010. október 5-én a helyszínen Orbán Viktor miniszterelnök.

A Mal Zrt. vezetői és illetékesei ellen indított per a független magyar bíróságon 2012 őszén indult. Hatvanezer oldal nyomozati anyag birtokában a Veszprémi Törvényszéken kezdték a tárgyalást arról, hogy egy magáncég hibájából történt katasztrófáért ki a hibás.

A bíróság 10 ezer oldal jegyzőkönyvet vett fel és 752 órás hanganyagot tárolt. Halált előidéző gondatlan köz­ve­szély­okozás vétsége, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó közveszélyokozás bűntette, hulladékgazdálkodás rendje megsértésének bűntette, illetve gondatlanságból elkövetett környezetkárosítás vétsége miatt 15 személlyel szemben emeltek vádat.

A vádlottak között volt a Mal Zrt. vezérigazgatója, műszaki igazgatója, üzemvezetője, környezetvédelmi előadója, diszpécsere és csőszerelője is. 2016 januárjában mindegyikőjüket minden vádpont alól felmentették, mivel a katasztrófa oka a bíróság szerint „altalaj-eredetű stabilitásvesztés” volt.

A kolontáriak és a devecseriek tüntettek a bíróság előtt. A másodfokon eljáró Győri Ítélőtábla felül­bí­rálatra alkalmatlannak találta ezt az ítéletet a tanúvallomások nem megfelelő kezelése és a bizonyítékok elemzési hiányosságai miatt, ezért 2017-ben újrakezdtek mindent. Így kapott letöltendő büntetést a két legfőbb vezető, B. Zoltán és D. József.

– Ártatlan embereket küld börtönbe a Győri Ítélőtábla – mondta a tárgyalást követően ügyvédjük: – Ne higgye senki, hogy föladjuk. A Kúrián kereshetjük az iga­zunkat, és nemzetközi bíróság elé visszük az ügyet.

Azóta – idén nyáron – felülvizsgálati kérelmet juttattak el a Kúriához.

A devecseri új lakótelepen a Makovecz-templom mellett egy idős hölgy igyekszik a piacra, még üres kosara alján ott a gondosan vasalt fehér szájmaszk. Kárvallott Fazekas Teréz is, szerencséjére aznap pont szüretelni volt a nővérénél Badacsonyban, életben maradt, és nem fedett el mindent házában az iszap, így az emlékeit kimenthette.

Üres a sportpálya és a hipermodern játszótér.

– Nehéz volt újrakezdeni, megszokni ezt a lakókörnyezetet. Reggel elmennek, este hazajönnek az emberek, és nincs közösség. Csak a Jóékkal tartjuk a kapcsolatot itt az utcában, akik 20 évig szomszédaink voltak.

Volt rá 10 éve, de Terike nem ment vissza egykori, Dankó-telepi háza helyére, hogy megnézze a nagy semmit.