Ezüstkincs a vár szomszédságában

A Wosinsky Mór Megyei Múzeumnak még szep­temberben jelentették be simontornyai lakosok, hogy egy ház udvarán a véletlennek köszönhetően kerámiaedénybe rejtett érmékre bukkantak. A kisméretű füles korsó a talajfelszínhez közel, az oldalán feküdt. Az éremleletet a múzeumban laboratóriumi körülmények között restaurátorok és régészek bontották ki numizmata részvételével, s kiderült, a lelet 1625 érmét tartalmaz.

Az éremkincs túlnyomórészt magyar, osztrák és török ezüstérmékből áll, többségük, csaknem 1500 darab Hunyadi Mátyás, II. Ulászló, II. Lajos és I. Ferdinánd ezüstdénárja. A lelet tartalmaz néhány kisebb értékű, hazai ezüst­obolust és mintegy 40 osztrák, illetve német területről származó ezüstveretet, passaui és salzburgi batzeneket, krajcárokat, valamint 100 török akcsét is. A legértékesebb darab az az öt aranyforint, amelyeket utoljára helyeztek az edénybe: kettő Hunyadi Mátyás, három pedig Szapolyai János verete.

A kincset az érméken található legkésőbbi évszám alapján 1542 előtt nem rejthették el. A múzeum közleménye szerint Buda 1541-es elfoglalása és Simontornya 1543. évi eleste között számos olyan hadi esemény történt, amelyek során egykori tulajdonosa – talán egy gazdagabb paraszt vagy kereskedő – biztonságba kényszerült helyezni vagyonát, amelyhez azonban már nem jutott hozzá újra.

Szétszakított ország

A mohácsi tragédia és II. Lajos halála után a nemesség egyik része királlyá koronázta az erdélyi vajdát, Szapolyai Jánost. Az urak másik fele viszont nem sokkal később, szintén 1526-ban megkoronázta Habsburg Ferdinándot. Az ország ezzel két részre szakadt: nyugati felét Ferdinánd, a keletit Szapolyai uralta, akit a török szövetségesévé fogadott, és támogatta a Habsburgokkal szemben.

A szandzsák székhelye

Evlia Cselebi így írt a simontornyai várról az 1660-as évek közepén: „Szulejmán szultán idejében Musztafa pasa és Kászim pasa foglalták el. A budai ejáletben külön szandsákbégi székhely, kétezer katonával… A Sárvíz folyó partján, egy mocsaras tóban, hosszúkás, négyszög alakú, erős építkezésű szép vár. Külvárosa erős palánkú, kerülete ezerötszáz lépés. Egy vaskapuja, az árok felett felvonóhídja, háromezer deszkatetejű szűk háza van. A bég palotája és a parancsnok palotája nagyon díszes épületek. A belső várban van Szulejmán kán dzsámija, a gabonamagtár és hadiszertár.”

Többévi pártoskodás és háborúskodás után, az ország egysége érdekében Szapolyai és Ferdinánd mégis megegyezett 1538-ban Váradon, hogy Szapolyai halála után Ferdinándra száll az egész ország. Csakhogy mielőtt Szapolyai meghalt volna, fia született, János Zsigmond, így Fráter György és Szapolyai többi bizalmasa nem engedte át az ország keleti felét Ferdinándnak.

A Habsburgok ezért ostrom alá vették Budát, amit több hétig sikeresen tartottak velük szemben Fráter Györgyék. Ekkor érkezett meg a várva várt szövetséges, Szulejmán, akinek katonái „baráti alapon” végigrabolták a környező vármegyéket, majd a szultán tábort vert Óbudán, és üzent Budára, hogy látni kívánja az özvegy királynét és a csecsemő János Zsigmondot.

A látogatás közben a szultán janicsárjai „városnéző kirándulásra” indultak a Budai Várba, mialatt lefegyverezték az őrséget, és kitűzték a lófarkas lobogót. Amikor a királyné és a magyar főurak visszaértek a várba, azt kellett megélniük, hogy a Habsburgok elleni hosszú védekezés után egy csellel a törökök pillanatok alatt elfoglalták Budát. Szulejmán Budát az ország középső és déli részeivel együtt kihasította magának a Magyar Királyságból, a csecsemő János Zsigmondnak pedig odaadta Erdélyt és a Partiumot évi 10 ezer arany fejében.

Simontornya eleste

1542-ben Ferdinánd ismét ostrom alá vette az immár törökök uralta Budát, próbálkozása azonban ezúttal is kudarcba fulladt. A következő esztendőben újra hadakat gyűjtött, ám bátyja, V. Károly német–római császár, a német rendek Nürnbergben és a csehek Prágában is megtagadták tőle az anyagi segítséget. Ilyen körülmények között nemhogy Simontornya és Nyugat-Magyarország megvédése vált kétségessé, de Bécs is veszélyben forgott.

Szulejmán ugyanis hatodik hadjáratát szervezte hazánk ellen, amiről ekképp tájékoztatta Fráter Györgyöt: „Április hóban oly sereggel indul Magyarországba, melynek nagysága hasonló lesz a tenger vizéhez. Ezt azért teszi, mert Ferdinánd gonosz lelkétől hajtva, ismét ostrom alá fogta Pestet, de az Isten mérget vetett a németek ­torkába.”

Fráter György egyéb informá­ciót is továbbított Ferdinándnak, mégpedig azt, hogy Szulejmán ezúttal nem Bécs ellen indul, hanem a meghódoltatott magyar területeket akarja kikerekíteni. A Habsburg uralkodó nem is gondolkodott sokat az olyan Duna menti várak sorsán, mint Simontornya, seregeit visszavonta az osztrák tartományok védelmére.

Szulejmán hadjárata óriási mohamedán sikert hozott: Esztergom, Tata, Pécs, Siklós és Székesfehérvár is elesett. Noha Simontornya várának fontos szerepe lehetett volna, 1543-ban lényegében kardcsapás nélkül a törökök kezére került.

Emberünk bizonyára ez előtt rejtette el vagyonát a településen. Majd vagy odaveszett a török pusztítás közepette, vagy sosem térhetett vissza az ellenség által meghódított városába.

Mátyás király máriása

Noha azt még nem tudjuk, hogy most mekkora az értékük a megkerült érméknek, a köztük lévő Hunyadi Mátyás verette aranyforintok és ezüstdénárok igen sokat értek a maguk korában. Mátyás 1467-es pénzreformjával megállította a pénzromlást és rögzítette az aranyforint-ezüstdénár arányt: 1 aranyforint 100 dénárt (1 aranyforint = 20 garas = 100 dénár = 200 obulus) ért. Az aranyforintra Szent László helyére Szűz Mária és a gyermek Jézus került, innen ered új elnevezése, a máriás. A máriás éremkép egészen 1939-ig meghatározta a magyar érmekibocsátást. Az éremképhez szorosan hozzátartozik a Patrona Hungariae (Magyarország Nagyasszony) felirat is, ami a pénzérmék nagyságától és a Szűzanya elhelyezésétől függően rövidített vagy bővített formában volt olvasható mindegyik ilyen érmén.