Tea a Boszporusz mellett

– Milyen a viszonya a születési helyével, településével?

– Debrecenben születtem, 29 évig éltem ott. Szeretem azt a várost. Nehéz volt otthagyni, és mindig öröm megérkezni oda, hisz a családom még mindig ott lakik. Azóta persze rengeteget változott a város, új épületek, új utcák, új forgalmi rend, de az emberek kedvessége, barátságossága ma is ugyanolyan, mint annak idején.

– Kisgyermekként mi foglalkoztatta?

– Nem voltak világmegváltó terveim. Él­tem a gyerekek életét. Iskolába jártam, tanultam, néptáncoltam, bicikliztem. A néptánc foglalkoztatott a legjobban. Hetente többször próbán voltam, vagy mentünk fellépni. Huszonkét évig csináltam, nagyon sokat tanultam ott a Kárpát-medence tájegységeiről, kultúrájáról, táncairól, zenéjéről. Sokszor segítettem a ház körül a nagyszüleimnél gyümölcsöt szedni a kertben, de a pöszméteszedés sosem tartozott a kedvenceim közé.

– Kedvenc könyve?

– Nagyon sok könyv áll közel hozzám. Szeretem a klasszikus irodalmat és a kortársból is olvasok néha, igaz, utóbbiból csak könnyebb műveket. Szeretem Hašek Švejkjét, pár hónapja Az öreg halász és a tenger volt a kezemben, Salman Rushdie világa is elvarázsol néha. De az Ábel-trilógia örök kedvenc.

– Milyen zenét szeret?

– Mindenevő vagyok. A klasszikus zenétől napjainkig, szinte mindent meghallgatok. Szeretem, ha egy dalnak jó a szövege, megmarad a fejemben egy-két mondat belőle. A '80-as, '90-es évek zenéin nőttem fel, így azok közelebb állnak hozzám. És az olasz zene, az minden mennyiségben jöhet.

– Példaképei voltak?

– Sőt vannak is! A szüleim. Persze szakmailag is odafigyelek emberekre, nézem, mit hogyan csinálnak, mondanak, és ha tudok, tanulok tőlük.

– Kivel beszélgetne egy pohár bor mellett?

– Rengeteg emberrel beszélgettem már egy pohár bor mellett. Vagy a különböző stúdiókban bor nélkül. Ha bárkit választhatnék, akkor szívesen leülnék dumálni egyet Shakespeare-rel a színházról vagy XIV. Lajossal a francia pompáról, kultúráról, az ő korukban látni és átélni az akkori életet. De Louis de Funes szavait is szívesen hallgatnám.

– Került már igazán kellemetlen helyzetbe? Itt az ideje, hogy el is mesélje!

– Kisebb kellemetlen helyzetek mindig vannak. Olyan igazán nagy kellemetlenséget nem tudok említeni. Egyszer történt olyan, hogy elmentem a boltba bevásárolni, és a pénztárnál derült ki, hogy nem vittem ­magammal a bankkártyámat, de pénz sem volt nálam. Otthagytam a megvásárolt dolgokat a pénztárnál, hazamentem a bankkártyámért.

– Milyen szakmát tanulna szívesen?

– A szakács- és cukrászszakmát elsajátítanám. Ételt, süteményt készíteni nagyon szeretek, és ha a végén finom is, akkor teljes az öröm.

– Gyűjt valamit?

– Sosem ragaszkodtam igazán tárgyakhoz. Nem volt lemez-, bélyeg- és naptárgyűjteményem sem. Habár még gyerekkoromban a rágógumiban található öntapadós matricákat vadásztam. Élményeket gyűjtök számomra fontos emberekkel. Utazások, kalandok, vacsorák.

– Kedvenc helye a világban?

– Az utazás az egyik kedvenc tevékenységem. Megismerni más kultúrákat, tájakat, ízeket, embereket. Dél-Olaszország nagy kedvencem, azon belül is Nápoly és az Amalfi-part. De rajongok Isztambulért is. Ülni a Boszporusz partján egy teázóban és török teát inni, miközben a sirályok repkednek fölöttem, és látni a csatorna nyüzsgő hajóforgatagát nagy élmény. És New York is örök kedvencem.

– Mi jut eszébe a Balatonról?

– Hétvégék. Fürdés. Lángos Révfülöpön. Fonyódi naplemente a háttérben Badacsonnyal. Hatalmas beszélgetések barátokkal. A ki­­látás a Tihanyi-apátságtól. A Gömbkilátó Bogláron. A Balaton-felvidéki szőlők.

– Mi a kedvenc sportja?

– Sok sportot kipróbáltam a labdajátékoktól a vízi sportokig. A futást nagyon szeretem. Kikapcsol. Szeretem közben hallgatni a természet hangjait, és a gondolataim is helyrerázódnak közben. A manapság divatos SUP is a kedvenceim közé tartozik, akárcsak a biciklizés. És edzőteremben is szeretek időzni és emelgetni a súlyokat.

– Az okostelefonja mely funkcióit használja?

– Telefonálok, üzenetet küldök, e-mailezek, híreket olvasok, a futás távolságát, idejét mérem, számlát is fizetek, néha zenét hallgatok és a közösségi médiát. Szóval sok mindenre használom.

– Mennyi idő alatt rakja ki a Rubik-­kockát?

– Eddig talán egyszer sikerült kiraknom még tizenéves koromban. Akkor sokszor volt a kezemben és forgattam, és persze én is csináltam olyat, hogy ha nem sikerült, akkor átragasztgattam a matricákat.

– Tapasztalata szerint mit tudnak külföldön a magyarokról?

– Mindenhol mást. Van, ahol Puskást emlegetik, van, ahol Budapest szépségeit. Amikor magyarul próbál köszönni valaki, hogy „Jó napot!„ vagy „Viszontlátásra!”, az mindig megmosolyogtat.

Szani Roland rádiós és televíziós műsorvezető. Huszonnégy éve szenvedélye a rádiózás. Pályáját a jogi egyetem elvégzése után Debrecenben kezdte, később Budapesten a Danubius Rádióban, majd a Class FM-ben folytatta. Jelenleg a Sláger FM-ben, a Méz Rádióban és a Hír Tv-ben dolgozik.