A rendkívüli helyzetek emberei

– Úgy tudom, ön hosszú ideje és rendkívüli módon érdeklődik a vírusok iránt. Idén a gyerekkori olvasmány­élménye életre kelt...

– Így igaz. Tíz-egynéhány éves koromban a családunk nagy könyvespolcán találtam azt a bizonyos könyvet, műfaját tekintve a sci-fi, a krimi és a tényirodalom ötvözetét. Egy képzeletbeli oroszországi járvány terjedését írta le nagyon mozgalmasan, kezdve onnan, hogy az emberek eleinte mennyire nem vették komolyan, egészen addig, hogy milyen sokféle horrorisztikus esemény történt.

Jól emlékszem, végigborzongtam tőle, és bennem maradtak a figyelmeztető lámpák – amik aztán a vuhani hírek hallatán rögtön ki is gyúltak: na, ez a helyzet olyan lehet, mint amiről anno olvastam! Szerencsére mások is látták, felmérték a lehetséges veszélyt, így mi itt, Magyarországon hamar elkezdtünk felkészülni.

– A mentőszolgálatnál mekkora sokkot jelentettek a gyorsan terjedő fertőzésről szóló híradások?

– Munkatársaink alapvetően a rendkívüli helyzetek emberei, akik eddig ugyan világjárvánnyal még nem találkoztak, de fertőző betegeket mindig is szállítottak, így a mentőautókban alapfelszereltségnek számít az ehhez szükséges védőfelszerelés, a maszktól a szemüvegen és a gumikesztyűn át az overallig.

A hírek után leporoltuk a meglévő pandémiás terveinket, és felkészültünk a nagy esetszámra. Hadd emeljem ki, hogy a Magyar Mentőszolgálat világviszonylatban is különlegesnek számít: ritka ugyanis az olyan ország, ahol egységes állami mentőszolgálat működik, ennek számtalan előnyével.

Csakhogy míg egy tömegbalesetnél néhány óra alatt megoldjuk a ránk háruló feladatokat, addig egy ilyen pandémia idején lassan egy éve folyamatosan hatalmas terhelés alatt végezzük a munkánkat, az egységes hálózat hatékonyságát maximálisan kihasználva.

– A tavaszi, első hullámhoz képest mekkora többletterhelést jelent a mentőszolgálatnak a vírus őszi, erőteljesebb visszatérése?

– Nekünk az egészségügyben mindig a legrosszabbra kell felkészülnünk, de szerencsére tavasszal a komoly védekezési intézkedések eredményeképpen sikerült ellaposítani a járványgörbét, a vészforgatókönyveinknél kisebb beteghullám jött. Legelőször is különválasztottuk az életmentő munkát és az új feladatunkat, a járványügyi mintavételezést; ez tavasszal országszerte napi 100-150, a háziorvosok által leadott címet jelentett, amit még bírt a mentőszolgálat.

Érdekes módon az első hullám idején az alapmunkánk kicsit lecsökkent: amikor mérséklődött az utakon a forgalom, értelemszerűen kevesebb baleset és rosszullét történt, de stroke-hoz és szívinfarktushoz is kevesebbszer riasztottak minket – talán az embereket otthon maradva kevesebb izgalom, stressz érte. Emellett viszont meg kellett tanulni egy új protokollt: hogyan kell koronavírusos betegeket szállítani és ellátni, miként fertőtlenítsük gyorsan és hatékonyan a járműveket stb.

Sajnos a nyári utazgatásoknak, társas érintkezéseknek meglett az „eredménye”, engem is meglepett, hogy az ősz beköszöntével a korona-vírus a vártnál korábban és erősebben tért vissza. Ám a járvány lefékezésével az egészségügy mindenképpen időt nyert a felkészülésre: sikerült még több lélegeztetőgépet vásárolni, kórházi kapacitásokat felszabadítani, védőeszközöket felhalmozni.

Jelenleg úgy állunk, hogy bár nagyon keményen dolgoznak a mentősök, egyedül már nem boldogulunk a rengeteg mintavételezéssel: országosan napi 10-15 ezer címet kapunk. Igazi összefogással önkéntesek, a Magyar Vöröskereszt munkatársai és egyetemi hallgatók is dolgoznak nálunk.

– Kollégái a rendkívüli fizikai terhelés mellett hogy bírják lelkileg azt, hogy nap mint nap fertőző betegekkel találkoznak?!

– Világszerte az az egészségügyi dolgozók legnagyobb aggodalma, hogy elkapják és hazaviszik a vírust, veszélybe sodorva a családjukat. Egyrészt nagyon komolyan vesszük a védőeszközöket, a fertőtlenítést, az eljárásrendet, másrészt pszichológushálózatunk segítő anyagokat juttatott el a kollégákhoz különféle stresszoldó technikákról, feldolgozási módszerekről, és online relaxációt is indítottak.

– A mentősök között milyen a Covid-fertőzöttek aránya?

– Folyamatosan szűrjük a munkatársainkat; az összes mentős kb. 2 százalékának koronavírustesztje lett pozitív, vagyis a 8500 dolgozóból egyszerre 150-200 ember fertőzött. Ez az arány nem veszélyezteti a mentőszolgálat működését. Nehéz rekonstruálni, ki hol és hogyan fertőződött meg – én azt látom, hogy kollé­gáim a munkájuk során, védőfelszerelésben nagyobb biztonságban vannak, mint a műszak után „civilben”.

– Tavasszal ön komoly szerepet kapott a kormányzati kommunikációban, reklámfilmekben és plakátokon kérte a lakosságot az otthon maradásra. Hogy bírta az ezzel járó extrém népszerűséget?

– A szívemhez közel álló, az egészség megőrzésével kapcsolatos feladat volt – ahogy a gyerekek szokták mondani – a „Maradj otthon! bácsi” szerepe. Egyfajta sikerként tartom számon, hogy talán az én hitelességem is hozzájárulhatott a védekezés eredményességéhez.

Emlékszem, tavasszal mennyire meglepett több szülő üzenete: gyerekeik tágra nyílt szemekkel figyelnek a tévében, szinte családtag lettem, hallgatnak rám. Ezért arra kértek, üzenjek a gyerekeknek, hogy írják meg a leckét és pakolják el a játékaikat; úgyhogy Dani fiammal elkészítettünk egy gyerekvideót, ami ugyan nem volt része a kampánynak, de a visszajelzések szerint a szülőknek sokat segített.

Ha ügyesek vagyunk, talán sikerül a jövőben is felhasználni ezt a népszerűséget, hogy a kicsikhez is eljuttassunk fontos üzeneteket, bevonjuk őket jó ügyekbe egészségnevelés címszóval.

– Zavarta, hogy eközben a humor céltáblájává vált? Az interneten vicces mémek születtek önről, vagy a különös politikusportréiról ismert DrMáriás festményt készített a következő címmel: Győrfi Pál megtanítja az alapos kézmosás fortélyaira Lady Gagát, majd táncra perdül vele a koronavírusok elrettentésére Derain kertjében, miközben kedvenc papagája a feje felett Maradj otthon szöveggel Bee Gees-számokat tiktokozik….

– Dehogy zavart, sőt gyűjtöttem és jól szórakoztam ezeken meg a rólam elnevezett Győrfi páleszen, a sokat kukorékoló kakason, az otthonízű tortán. A hu­mor ebben a helyzetben kiváló stresszoldó, remélem, legalább egy mosoly erejéig segítettem. Azt látom, hogy nálunk azért az emberek többsége már tudja, mit kell tenni ebben a járványhelyzetben, és betartja a szabályokat, úgyhogy új célt tűztem ki magam elé: most már kicsit a lelkünkkel is kellene foglalkozni.

Ha ránézünk egy internetes hírportálra vagy kinyitunk egy újságot, dőlnek ránk a rossz hírek. Olyan koncentrációban kapjuk ezeket, olyan hangzatos címekkel, ami a lelket szép lassan tönkreteheti, felemésztheti. Egy ilyen nehéz időszakban, amikor az emberek amúgy is félnek – nehogy elkapják a vírust, nehogy veszélybe kerüljön a megélhetésük –, arra próbálom buzdítani őket, hogy figyeljenek oda a testi-lelki erőnlétükre is, mozogjanak, tornázzanak, töltődjenek.

Mert ha „találkozunk” a vírussal, nem mindegy, milyen mu­nícióval felszerelkezve vágunk neki a legyőzésének. A letargia, a depresszió könnyebben bevonzza a többi betegséget is.

– Tavasszal ön bízott a járványok alaptermészetében, miszerint egy idő után kifáradnak. Most is számíthatunk erre?

– Történelmi ismereteink alapján fenntartom, hogy rendszerint a vírusok elfáradnak, ugyanakkor ez a koronavírus sok olyat produkál, ami általában nem így szokott lenni, néha a szakértők is csodálkoznak – úgyhogy inkább a megelőzésre és a tömeges védőoltásra esküszöm. Új még az ellenség, nehéz kiismerni.

Névjegy

Győrfi Pál 1965-ben Budapesten született, zenészcsaládba – ő azonban már hatéves korától mentősnek készült. 1983-tól dolgozott az Országos Mentőszolgálatnál előbb ápolóként, majd mentőtisztként. A szakirányú diploma után elvégezte a Semmelweis Egyetem mentálhigiénés szakirányát, utána felsőfokú PR-végzettséget is szerzett. Később egy gyógyszeripari vállalat marketing-, majd tudományos munkatársaként dolgozott, emellett heti egy alkalommal, titokban, éjszaka mentőzött. 2004-től a mentőszolgálat kommunikációs és PR-igazgatója. Oktat, napjainkig mintegy 500 előadást, 100 tréninget tartott és 10 ezer interjút adott. Négy gyermek édesapja.