Rendszerváltás a könnyűzenében (is)

A Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogram tavalyi, A falak leomlanak című tanácskozása a rendszerváltozás és a könnyűzene összefüggéseire fókuszált, a minap a Budapest Music Centerben megtartott, online élőben követhető, Boldog, szép napok? – a magyarországi könnyűzene helyzete az átalakulás éveiben című konferencia alkalmával pedig az átmenet éveit vette górcső alá.

A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat monopóliumának megszűnését, a magánkiadók tündöklését és bukását is magában foglaló rövid évtized talmi eufóriáját, az utolsó Németh-kormány, az Antall-, a Boross- és a Horn-kabinetek idejét, az új rendszer alapjainak lerakását a régi romjain.

Népszerűbb, mint a Szabó család

Az egész napos program legizgalmasabb részleteivel a záró pódiumbeszélgetés szolgált, ahol Lévai Balázs beszélgetett Nagy Feróval (Beatrice), Németh Alajossal (Bikini) és Falusi Mariann-nal (Pa-Dö-Dő).

„Betiltva nem voltunk soha, csak nem léphettünk fel” – mondta Feró a Beatrice 1981-es ellehetetlenítésével kapcsolatosan, majd az átalakulás éveinek nem várt sikeréről szólt. Zenekarának soha nem ment annyira jól, mint a rendszerváltás után. „Az, hogy divatosak voltunk, nem azt jelenti, hogy mi voltunk a legjobbak.”

Saját bevallása szerint a Beatrice az 1987-es újjáalakulását követően messze nem volt olyan erős, mint tíz évvel korábban vagy mint az ŐsBikini. Viszont az új politikai elit meg akarta mutatni, hogy náluk mindent lehet, náluk bárhol felléphet a Beatrice, így aztán a legutolsó faluban is többen voltak egy koncertjükön ezer főnél.

Noha Feró nem volt megelégedve az akkori Ricsével, a Garázs című műsor mégis boldoggá tette. „Állatira tetszett, hogy végre szabadon üvöltözhetek a rádióban.” Később pedig hozzátette, hogy a műsor növelte országos hírnevét, valamint a rádióban a Garázs népszerűbb volt, mint a Szabó család.

1989-re visszaemlékezve Németh Alajosnak Orbán Viktor beszéde jutott eszébe, amit a Hősök terén mondott el Nagy Imre újratemetésén. Korábban ők is arról beszélgettek egymás között, hogy menjenek ki az oroszok, hogy egész ifjúságukat temetik el abban a bizonyos hatodik koporsóban, de őket korábban lecsukták volna ezért. Ekkor viszont minden megváltozott, következő év elején már Temesváron adtak két koncertet a Bikinivel. „Az a két buli megváltoztatta az életemet. Ilyen szintű szeretetet, mint ott, addig sehol nem kaptam.”

„Amikor Orbán Viktor elmondta azt a beszédet, amit emlegettetek, akkor mi már megírtuk a Bye-bye, Szását, úgyhogy tőlünk vette ezt az egészet” – tette hozzá mosolyogva Falusi Mariann. Mégis előfordult még ezt követően, hogy egy sportpályán rendezett koncerten lekapcsolták az áramot, amikor elkezdték énekelni a Bye-bye, Szását.

„Rajtatok nőttünk fel, ti már régóta benne voltatok a zenei életben – mondta Falusi Mariann Feróéknak. – Mi akkor bontogattuk a csir­ke­szárnyainkat.” Hiszen a Pa-Dö-Dő alig a rendszerváltás előtt, 1988-ban alakult.

Németh Lojzi meglátása szerint a nyolcvanas évek végén már lehetett látni a repedést a falon. Érezték, hogy az állami intézményekbe benyitva már nem a megszokott „mérges nézés” fogadja őket, de azért időnként még „emberkedtek velük”. Egy alkalommal D. Nagy Lajossal a következő szöveget vitték be cenzúrára: „Rutinos megalkuvó fejében / Hajlongó gondolatok között / Kígyóként csúszó érvekkel / Vigyáznak jó hírnevükre a vének.” Az utolsó vének szót át kellett írni évekre, noha annak semmi értelme nincs, de a hatalom legalább még „megmutathatta erejét”.

Ha nincs pénz, visszük a nyomtatót

A rendszerváltásig az Országos Rendező Iroda intézte a zenekarok ügyeit, utána viszont magukat kezdték menedzselni. A jelenlévők között egyetértés volt abban, hogy nem is akartak menedzserrel dolgozni, pedig annak divatja lett a pártállami keretek megszűnése után.

A művészvilág számára az egyik legfontosabb változást a gázsik átalakulása hozta, amiről újabb érdekes történetet elevenített fel Németh Lojzi. A nyolcvanas évek elején, egy foci után beszélte meg Nagy Feróval a Bikini együttes megalapítását. Amikor a foci után felmentek Feróhoz enni, kifőztek egy adag tésztát, de üresen, feltét nélkül ették meg, mert annyi pénzük nem volt, hogy vegyenek hozzá valamit – miközben akkor már mindketten országszerte ismert zenészek voltak. A rendszerváltást követően azonban piaci értéke lett annak, amit műveltek. „Amennyit érsz, annyit kérhetsz” – mondta Németh Lojzi.

A kilencvenes évek környékén rengeteg ügyeskedő, a zavarosban halászó vállalkozó jelent meg, akik nemegyszer megpróbáltak nyerészkedni a zenészeken (is) és átverni őket. Feróék ebből tanulva ma már csak előleg fejében kötnek le egy-egy koncertet. Németh Lojzi is elmondta, hogy volt olyan megrendelőjük, aki a szemükbe mondta: nem fizeti ki őket, és pereljék be nyugodtan.

„Mi bizalommal teli lánykák vagyunk” – vette át a szót Falusi Mariann. Ők soha nem kértek előleget, és velük soha nem fordult elő, hogy ne kapták volna meg a gázsit. Kivéve egy alkalmat, amikor az egyik művelődési ház vezetője azt mondta a fellépés után, hogy „sajnos nem jöttek el elegen, nem tudlak titeket fizetni”. Mikor a Pa-Dö-Dő tagjai erre azt felelték, hogy akkor gázsi helyett viszik magukkal a nyomtatót és társait, akkor azonnal előkerült a pénz.

Politikai törésvonalak

A műfajt több káros hatás is érte 1990 után. „A playback megjelenése hazavágta a műfajt”, a hangszeres zene háttérbe szorult. A zenészek közössége nem volt már olyan egységes, mint a kommunizmus idején. Amíg korábban összejártak a Fészek Klubban vagy a Fiatal Művészek Klubjában, addig ezek a helyek rendszerváltáskor bezártak.

Emellett ugyanúgy politikai törésvonalak alakultak ki a zenészek között, mint a társadalomban. Nagy Feró felidézte azt a nyilatkozatát, amikor a Népszabadságnak elmondta, hogy csalódott az SZDSZ-ben és MDF-es lett. „Nem sokkal később a koncertjeim nyolcvan százalékát lemondták. Hiába volt az MDF hatalmon.”

A rendszerváltás negatív tapasztalatainak kibeszélése után Lévai Balázs műsorvezető feltette a nap címében is rejlő kérdést beszélgetőpartnereinek: Azért boldog, szép napok voltak ezek? A válaszok egyértelműen pozitívak voltak.

Feró a Garázs miatt érezte boldognak ezt az időszakot, de Németh Alajos is a sok nehézség ellenére végigélné még egyszer, hiszen annyi szeretetet kaptak, mint soha azelőtt. Falusi Mariann szerint pedig az egész olyan volt, mint egy 15-20 évig tartó osztálykirándulás, hiszen folyamatosan járták az országot és élvezték az életet.