Bizakodással várt változások Hévizen

– Éljük túl, most az egészségünk a legfontosabb – mondja Graeser Józsefné, aki 20 éve napról napra kinyitja Bőrvilág nevű picinyke butikját, ahol leginkább táskákat árul. Imádja a vásárlókat, a forgatagot, de már nem kesereg a sanyarú idei év miatt, inkább a következőre koncentrál.

– Az egész világot sújtja a járvány, nem csak engem. Túléltük a gazdasági válságot, aztán azt is, hogy a plázák elszipkázták a vásárlóink nagy részét. Majd csak lesz valahogy. Kedden volt egy vevőm, és ez már jó jel – számol be a heti forgalmáról a meglehetősen csendes sétálóutcában. Hévíz frekventált részén van a kis üzlet, közel a tófürdőhöz, könnyű elképzelni, mekkora tömeg hullámzott itt, amikor a turisták szabadon utazhattak a világban. Amikor még nyoma sem volt a járványnak, és soha nem gondoltuk volna, hogy életünk szerves része lesz a maszk.

Zárva van a közeli ajándék- és a ruhabolt, még a fodrászat és a marcipánbolt is, mintha az emberek már nem is vágatnák a hajukat, és nem fanyalodnának rá időnként egy kis édességre. Az egyik bank előtt „kígyózik a sor”, pontosabban áll három-négy ember, ami a város mostani hangulatában tömegnek számít. Átsétálunk a szomszédos utcába, hátha biztatóbb jeleket látunk, ami a forgalmat illeti, de csalódnunk kell.

– Jöjjenek csak, végre látok embereket – invitál beljebb Mörkné Győrvári Henriette vadász- és sportruházati üzletébe. – Mindennap kinyitok, ahogyan csaknem 30 üzlettulajdonos az utcában. Erre mentálisan is szükségünk van. A tavaszi korlátozások alatt be kellett zárnunk, de én akkor is mindennap sétáltam egyet a környéken.

A városban szinte mindenki a turizmusból él, a járvány alatt ismertük fel, hogy a vendégért össze kell fognunk. Megalakítottuk a Hévízi Kereskedőkért Egyesületet, talán könnyebb lesz, ha együtt lépünk fel az érdekeinkért. Minden hónapban ki kell fizetnünk a helyiségek bérleti díját, a járulékainkat, ezért meg kell győznünk az embereket, hogy a bevásárlóközpontok helyett most ide jöjjenek vásárolni. Legalább addig, amíg nem éled újra a turizmus. Két 15 éves gyereket nevelünk a férjemmel, még másfél-két hónapnyi tartalékunk van.

Hévízen szinte minden négyzetcentiméter a vendéglátásra és a turizmusra épül, a helyiek rémálmaikban sem gondolták volna, hogy egy járvány lesz az, ami megtépázza mindennapi életüket és egzisztenciájukat. A 4500 lelkes Zala megyei település évek óta az egyik leggyorsabban fejlődő európai kisváros, a világ legnagyobb, fürdésre is alkalmas termáltava a Hévízi-tó. Ehhez hasonló csak Új-Zélandon található, de annak 50 Celsius-fokos vízhőmérséklete nem alkalmas sem fürdésre, sem gyógyászatra.

A helyi víz gyógyító hatását meglehetősen korán, már a római korban felfedezték, mígnem 1795-ben gróf Festetics György, a térség földbirtokosa felismerte, hogy a birtokán lévő hőforrás megfelelő lehet a nyugat-európai fürdővárosokhoz hasonló gyógyfürdőhely kialakítására. A következő évszázadban a „tükörfürdőkbe” az akkori polgárok, nemesek jártak, míg a patakmederben az egyszerű nép fürdött.

A hely felvirágzását jól mutatja, hogy az 1860-as években már kilencezernél több fürdőjegyet adtak el nyaranta, majd 1905 és 1930 között a térség elismert fürdőhelye lett, ez a népszerűség évente 16 ezer vendéget jelentett. A világháborút követő államosításokkal megkezdődött az állami üdültetés időszaka, létrehozták a Hévízi Állami Gyógyfürdőkórházat, itt készült el az ország legmodernebb balneoterápiás gyógyászati központja.

A '70-es években minden képzeletet felülmúlt a turizmus, évente másfél millióan fordultak meg Hévízen. Évtizedeken keresztül, akik meghallották a város nevét, rögtön a reumára és az idős betegekre asszociáltak.

– Ez az, amin változtatni szeretnénk, hiszen Hévíz ennél többet tud adni. A koronavírus-járvány felgyorsította ezt a törekvésünket, de már korábban elkezdődött a koncepcióváltás – állítja Pálffy Tamás, a Hévízi Turisztikai Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója. – A város 20-30 kilométeres körzetét, a Zalai-dombvidéket és a Balaton nyugati csücskét is szeretnénk vonzóvá tenni. Egyre több a környezettudatos, aktív pihenésre vágyó turista, a gyógyvízen, gyógykezelésen túl a 65 év felettiek szeretnének más szolgáltatásokat is igénybe venni.

A város több tucat hagyományos és elektromos biciklit, e-rollert vásárolt, szükség van egyedi attrakciókra, és emellett az eddigi programokat, lehetőségeket kell átalakítani. A turizmus sehol a világon nem tud felkészülni egy ilyen csapásra, mint a világjárvány. Hévíznek sincs B terve, csak ebből tud megélni. A környéken nincs olyan mértékű ipar vagy mezőgazdaság, ami ennyi munkahelyet tudna biztosítani.

Tavaly több mint 1,2 millió vendégéjszakát töltöttek Hévízen, az idén mindössze 570 ezret, és a korlátozások miatt nem is várható több. A korábbi években a vendégéjszakák 60 százaléka külföldi, az idén 70 százaléka belföldi vendégekhez köthető. A folyamatos fejlődés szakadt meg, hazánkban Hévíz több mint tíz éve a második helyen áll vendégéjszakák tekintetében, csak Budapest előzi meg.

– Milyen megélni? Fájdalmas – mondja Nagy Rita, az Ensana Thermal Hévíz & Aqua szállodák igazgatója. A Thermal Hotelben lévő irodájában beszélgetünk, a kevés fűtött helyiségek egyike a 210 szobás épületben. November közepén zártak be, de az Aqua Hotelre már október elsején felkerült a lakat.

– Évek óta 80 százalékos kihasználtsággal működtünk, egy ilyen adat minden szálloda álma. A vendé­geink 80 százaléka külföldről érkezett, gyakori volt, hogy egy-egy német vagy osztrák vendég négy-hat hetet töltött nálunk, mindkét szállodánkban komplett gyógyászati részleg működött. Hetvenfős szakembergárda dolgozott itt, orvosokkal az élen, de tavasszal csoportos leépítést kellett végrehajtanunk. Ez is a túlélési stratégia része.

Nyáron már a belföldi vendégekre fókuszáltunk, két-három éjszakás csomagokat állítottunk össze. Sikerült olyan nyaralókat is megszólítanunk, akik korábban soha nem üdültek nálunk, de az is fantasztikus érzés, hogy a régi vendégeink nemcsak optimisták, hanem lojálisak is. A legtöbb tavaszi foglalást áttették őszre, és most azokat a jövő év tavaszára, nem mondják le a foglalásokat.

Teszünk egy sétát az épületben, ahol a hőmérsékletet nyolc fokra temperálták. A hatalmas hallt februárban adták át, a felújított terem márciusban már magányosan kongott az ürességtől, ahogyan most is. A zongora érintetlen, a szenzoros kézfertőtlenítőké lett a főszerep, az asztalon lévő díszeket nejlonokkal borították le, így védik a portól. Akár egy szellemház, csak a karbantartók tartják a frontot, és a szobákat is mindennap végig kell járni, minden rendben van-e.

Bekukkantunk az egyikbe, az ágyak letakarva, dísztárgyaknak nyomuk sincs, már a nyáron csak olyan dolgok maradtak, amelyeket minden vendég után fertőtleníteni lehet. A szövetborítású fotel a múlté, ahogyan az ágysál és az ágytakaró is.

– A járvánnyal a higiéniához való viszonyunk és elvárásaink egy életre megváltoznak. Meginog a svédasztal hegemóniája, hiszen senki nem szeretne ugyanahhoz a villához vagy kanálhoz nyúlni, amivel előtte tucatnyian szedtek a büféasztal kínálatából. Ismét a friss, felszolgált ételekre lesz igény, ahogyan azokra a pamut ágyneműkre, amelyek garantáltan 90 fokon moshatók. Ez akkor is így marad, ha már csak nyomokban emlékezünk a járványra – mondja a szakember.

A szoba ablakából gyönyörű a panoráma, a fák mögött a Hévízi-tó gőzölög. A tófürdő is zárva van, de a mellette lévő Szent András Reumakórházban a járóbetegek ellátása zavartalan, és 106 ágyat tartanak fenn olyan covidos betegeknek, akik nem szorulnak intenzív ápolásra. Itt állították fel a város karácsonyfáját, csillogó díszekbe öltöztetve várja az arra sétálókat. Fontos a hagyomány, még akkor is, ha mindenki csendes, visszafogott ünnepekre készül.

A tónál, mely a kórház része, a katonai parancsnokság vigyázza a rendet, de Pálffy Tamás kérésére egy-két fotó erejéig beengednek bennünket. A személyzet már elkezdte a karácsonyi dekorálást, amikor érkezett a hír, hogy december 1-jén be kell zárniuk. A tó most is készen áll a vendégek fogadására, a felszínén tündérrózsák pompáznak, a pára lassan gomolyog a magasban.

A vendégekről nem csak a tó, a magánszállásadók többsége sem mondott le. A Kisfaludy pályázatnak köszönhetően szobánként egymillió forintos vissza nem térítendő állami támogatást igényelhettek tavasszal, ezután sokan komoly felújításba kezdtek. A 400 körüli szállásadó közül 267-en, összesen 761 millió forint támogatást nyertek el Hévízen. Nem voltak túl szigorú feltételek, a pályázó maximum 16 vendéget szállásolhat el, tavaly óta működési engedéllyel kell rendelkeznie, és vállalja, hogy még legalább három évig nem hagy fel a szállásadással.

– Hétmillió forintot kaptam, ennyi pénzt egész életemben nem tudtam volna összekuporgatni – mondja a Magdi Apartman tulajdonosa, Széplaszné Urbán Magdolna. Régi motoros a szállásadásban, 1989-ben azért költözött Vác mellől Hévízre, hogy vendégeket fogadhasson. A régi épületet folyamatosan bővítgette, újítgatta, a mostani támogatásból a nyílászárók cseréjét és a külső szigetelést csináltatja meg. A háza felállványozva, az udvar tele építési anyaggal, alig várja, hogy újra a turistáké legyen a terep.

– Amikor idekerültem, kemény harc folyt egy-egy vendégért, volt, hogy a kapum elől szipkázták el őket más szállásadók. Amióta internet van, más a helyzet. Sok a visszatérő vendégem, főleg szlovákok és lengyelek, most nyáron inkább magyarok voltak. Szeretem az embereket, szeretek velük beszélgetni, fontos, hogy elégedettek legyenek. De az is tény, hogy a 71 ezer forintos nyugdíjamból nem tudnék megélni. Bele se merek gondolni, mi lesz, ha a jövő év is olyan lesz, mint az idei.

Urbán Magdolna a Hévízi Szobakiadók Szövetségétől hallott a pályázatról, pontosabban Lajkó Ferenctől, aki 2009 óta vezeti a szövetséget. Ferenc beleszületett az idegenforgalomba, szülei már a '70-es években is fogadtak vendégeket, nem csoda, hogy ő is belevágott a szállásadásba.

– Amikor NSZK-s vendégek jöttek, az maga volt a mámor. Hozták a finomabbnál finomabb csokikat, illatos szappanokat és magnókazettákat, velük mindig beszivárgott az életünkbe egy pici Nyugat. Akkoriban szoros, szinte baráti viszonyunk volt a vendégekkel, időnként együtt szerveztünk programokat, esténként beszélgettünk – nosztalgiázik Ferenc, aki a Magánszállásadók Országos Szövetségének alelnöke is. Egyáltalán nem bánja, hogy változnak az idők, és a mai turistáknak már mások az igényeik, mint gyerekkorában voltak.

– A járvány mindannyiunkat ráébresztette arra, nem is olyan természetes, hogy jönnek a turisták, és ebből meg is lehet élni. Nem csak a magánszemélyek vannak így, hanem a turizmusból élő települések is. A járvány gazdasági következményei miatt Hévíz csaknem egymilliárd forint veszteséget szenvedett el, és még nem tudjuk, hol a vége. Évekig eltarthat a teljes talpra állás, de előre nézünk, tervezünk, fejlesztünk és reménykedünk.

Kongó utcákon járunk Hévízen. Lesz ez máshogy is.