Hegy(i)menet – Géza fogta csuka

Géza üldögélt a vízparton és bámult kifelé a fejéből. Néhány perc után már azt sem tudta, hol van. Ennek ellenére, és az abszolút örök kezdők szerencséjével szinte mindig fogott néhány apróságot. Ilyenkor némi öniróniával húshorgásznak titulálta magát, ami annyiban meg is felelt a valóságnak, hogy bár mélységesen tisztelte azokat a sporttársakat, akik némi nézelődés után kíméletesen visszaengedték a halat a vízbe, ő inkább hazavitte a zsákmányt, és megette. Nagyon szerette a halat.

Eleinte többféle fűszert is használt, de egy idő után lehiggadt, és maradt a só meg a citrom. Soha nem értette azokat, akik azt találták mondani, hogy nem szeretik az olyan halat, aminek halíze van. Akkor egyél magokat, gondolta ilyenkor.

Géza egyik barátja, Laci bácsi ebből a szempontból merő ellentéte volt. Szenvedélyes horgász, komoly szakértelemmel és rutinnal, pompás felszereléssel és meggyőző eredményekkel. Na, Géza – kérdezte egyik este, szokásos sétájuk so­rán, amikor a kijárási tilalom kezdete előtt szaporázták hazafelé –, mikor ettél utoljára csukát? Az idejét sem tudom – válaszolta az igazságnak megfelelően Géza. Na, akkor készülj, reggel indulunk. Befagyott a tó, lemegyünk lék­horgászni. Jó – mondta a buszsofőr, és arra gondolt, hogy ez olyan férfias dolog, és a sportértéken túl nyilván jót tesz az önbecsülésnek is.

Laci bácsi reggel hétkor már ott toporgott Géza háza előtt a bestiális hidegben, és elindultak. Világosodott. A tónál mesebeli látvány fogadta őket (már ez megérte, mondta magában Géza), mindent jég borított a bokrok csupasz ágaitól a stégeken át a víztükörig. Ez a tiéd – nyújtott át Laci bácsi egy profi készséget, majd elővett egy lékfúrót. Fejsze is megtenné, de azzal addig csattognánk, amíg az összes hal elhúzna a túlsó partra. Vagy tíz méterre egymástól fúrtak egy-egy lyukat, hogy ha, ne adj’ isten, történne valami, ne egyszerre kezdjenek úszkálni.

Géza feltette a kishalat a horogra, és várt. Majd’ szétfagyott. Félóra múlva a lék is befagyott, Géza újra fúrt egyet. És ekkor az Úr, megelégelvén Géza megpróbáltatásait, elküldte az ő angyalát, minek következtében eltűnt az úszó. Még néhány perc, és a termetes éhes csuka már a merítőből nézelődött megadóan.

Te, Laci – mondta Géza a hidegtől és az izgalomtól remegve –, ez elég lesz kettőnknek is. Elég, mondta Laci bácsi, és hazamentek.