Jogi esetek – Nem lehet hátrányban

A kártérítést havi tartáspótló járadék formájában kérte megfizetni az alperes által, illetve sé­re­lem­díj­igénye is volt. Az alperes kérte a kereset elutasítását, és az egész kereset jogalapját vitatta.

Az elsőfokú bíróság a sérelemdíjat megítélte, azonban a tartáspótló járadékigény mértékénél kevesebbet ítélt meg a keresethez képest, mert úgy találta, hogy az özvegy a korábbi életszínvonalát nem bizonyította kellőképpen.

A per legvitatottabb pontja az elhunyt után járó özvegyi nyugdíj volt. Az özvegy az elhunyt férje után ideiglenesen özvegyi nyugdíjban részesült, azonban az első fok úgy ítélte meg, hogy a nyugellátás nem kompenzáló jellegű. Ezért az életszínvonal vizsgálatánál, a jövedelempótló járadékigény elbírálásánál ezt nem vette figyelembe a bíróság. Az egy főre jutó jövedelmet az özvegy és az elhunyt öregségi nyugdíja alapján számította ki a korábbi életszínvonal megállapításánál.

Az alperes nem értett egyet az első fokkal és fellebbezett. A másodfokú bíróság pedig részben megváltoztatta az első fok ítéletét, mert álláspontja szerint az elhunyt után kapott öregségi özvegyi nyugdíjat is figyelembe kell venni. Így a másodfok tartáspótló járadékot nem állapított meg.

Ítéletében rögzítette, hogy önmagában az nem zárná ki a tartáspótló járadék megállapítását, hogy az elhunyt utáni özvegyi nyugdíj valamelyest növelte az özvegy jövedelmét. De az életszínvonalban beállott csökkenést az özvegynek bizonyítania kellett volna a per során.

Az özvegy a Kúriához fordult felülvizsgálati kérelemmel, hogy a másodfok ítéletét részben helyezze hatályon kívül és az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. A Kúria a kérelmét alaposnak találta, és az elsőfokú ítéletet hagyta helyben.

Az ügy megítélésekor a bíróság egy korábbi eseti döntést vett figyelembe, miszerint az özvegyi nyugdíj nem jelent káronszerzést az özvegy részéről. A káronszerzés tilalma azt jelenti, hogy a károsultat olyan helyzetbe kell hozni, mintha a károkozás nem történt volna meg, de a károsult a kártérítéssel nem gazdagodhat. Az özvegyi nyugdíjra való jogosultság a házastárs elvesztésén alapul, és független az elvesztés okától.

Ha az özvegyi nyugdíjat kompenzálásként elfogadnánk, akkor a természetes halállal elhunyt házastársak özvegyeihez képest indokolatlan hátrányt szenvednének azok, akiknek a házastársuk károkozó magatartás miatt hunyt el.