Mindörökké Maugli

Ki ne ismerné a farkasok közt nevelkedett Maugli, az emberek ketrecéből szabadult Bagira, a törvényt bölcsen oktató Balu, a titokzatos Ká és a bosszúra/embervérre szomjas Sír Kán történetét? Meséjük szól a születésről és a halálról, a befogadásról és a kitaszításról, a csapatról és a magányról, a gyerekkor és a kamaszkor varázslatos időszakáról. Vagyis mindarról, ami egy „kölyökkel” megeshet, akár farkasok, akár emberek között nevelkedik.

A darab ötletgazdája és rendezője Hegedűs D. Géza, aki a kilencvenes évek elején gyermekeinek olvasta fel esténként Rudyard Kipling novellagyűjteményét. A több mint három évig tartó csapatmunka során Marton László igazgatóval, Radnóti Zsuzsa dramaturggal, Dés László zeneszerzővel és Békés Pál szövegíróval rendszeresen találkoztak, hogy közösen dolgozzák ki az ötletet.

Fontos volt, hogy megtartsák az eredeti mű tartalmi mélységét, de közben humorból, játékból se legyen hiány. A szövegkönyv végül hat átírás után nyerte el végleges formáját, ezután pedig felkérték dalszövegírónak Geszti Pétert, akit különleges szálak fűzték a Pesti Színházhoz: gyerekszínészként három évig játszott a Váci utcai teátrumban. Akkor már jó ideje sikeres pop­dal­szövegíróként jegyezték, de színházi előadásban még nem működött közre.

A dalok minden esetben a szituációból, illetve a karakterek jelleméből, habitusából kiindulva születtek meg. Így lett például Sír Kán dala keményebb rock, Balu búcsúja lírai dallam, a Majmok dala pedig városi rap. Az eklektikus dalfolyamra a koreográfia Imre Zoltán irányításával született meg.

Legleg

A dzsungel könyvét 25 évvel ezelőtt, 1996. január 28-án mutatták be a Pesti Színházban. Azóta már az ugyanazon a játszóhelyen, ugyanabban a rendezésben legtöbbet játszott magyar musicalként jegyzik.

Szállóigévé vált a színházi folyosókon az a mondás, hogy „nincs Magyarországon olyan színész, akinek ne lett volna köze az előadáshoz”.

A negyed évszázad alatt a szereplők bőrébe száznál is több színész bújt bele Kútvölgyi Erzsébettől Gryllus Dorkán, Szervét Tiboron és Józan Lászlón át Oroszlán Szonjáig. Az előadásban kilenc Maugli, tizenegy Túna és tíz Sír Kán lépett már színpadra.

Borbiczki Ferenc Akelaként és Méhes László Káként az összes előadásban játszott, így több mint 1300 alkalommal szerepeltek a darabban, míg Reviczky Gábor csak néhány alkalmat hagyott ki Baluként. Borbiczki Ferenc még azt is kiszámolta, hogy egy előadáson ötször ugrik le a szikláról, ami 10 métert jelent. „Jó szerep, nagyjából 13 kilométert töltöttem már a levegőben.”