Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
„Mivel nekem már gyerekkoromban kezembe adták azt az irodalmi marsallbotot, amellyel megírhatom a történetemet, bele kell kezdenem.”(Dippold Pál)
Van, aki egyszer csak úgy érzi: eljött az ideje, hogy elmesélje családja, gyermekkora és az általa szemlélt emlékek, no meg a világ működését – ilyen ember az irodalmár-újságíró Dippold Pál is. Nem biztos persze, hogy ez egy számvetés. De a belső óra jelezhet, összegyűlhet annyi emlék és élmény, ami már egy kötetet kitölt.
A szerző őszintesége felől pedig ne legyen kétely bennünk: szembesíti az olvasót azzal is, hogy nem vele foglalkozik elsősorban. Egyszerűen csak itt volt az ideje, hogy megszülessen ez a kötet, ahogy egy méltatója is kifejti: a létezés története. S nemcsak a családregényeket kedvelőket, de a képzőművészetet szerető olvasókat is boldogítja majd a barangolás a szerzővel: számos festmény illusztrálja a történeteket, inspirálta az emlékek előhívását, így aztán pihentethetjük a szemünket emberen és tájon, épületeken és illusztris tárgyakon.
Dippold Pál tehát áradó mesélőkedvvel, Bohumil Hrabal-féle humorral és Garcia Márquez-féle végtelenítési hajlammal felvértezve vágott neki az írásnak. Családi és egyéni történetek sorjáznak itt: örmény, osztrák, francia. német felmenőkről, I. világháborús emlékműről és Ficsúr kutyáról, a villanyszámla kifizetésének nehézségeiről, híres szentünkről, Erzsébetről, hosszas részletek a drótszamarazás adta szabadságról, kevéske a Pink Floydról, s még egy kis irodalomtörténet, no meg politika is elfért a Vértérkép lapjain.
Ne gondoljuk ugyanakkor, hogy csak szép és jó kísér majd bennünket, mert a család tragikus életpillanatai, a szülők elvesztésének fájdalma valahol a kötet közepe táján döbbenti majd rá az olvasót a kíméletlen valóságra, ami ott zakatolt Hrabal történetei mögött is, és ott él minden komoly és emelkedett pillanat hátterében. Dippold Pálnak azonban megadatott, hogy a művészetek segítségével, barátságai és belső iránytűje révén, biztosan navigáljon számos akadály között.
Mindent összevetve a kötet könnyed és egyben súlyos is, ajánlható gyakori újraolvasásra, de egy este alatt semmiképp se akarjuk végigolvasni. Úgy az igazi, ha elegendő időt hagyunk rá.
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu