Romhalmaz vagy emlékház?

Kívül-belül szomorú látványt nyújt a cibakházi öreg ház. A Baross és a Vasvári utca találkozásánál dacol az idővel, pedig csaknem két évszázada épült. Az északi oldalon hatalmas kupacban áll a hozzá toldott alsó épület összeomlásából származó törmelék.

A főbejárat felől valamivel jobb a helyzet: annak ellenére, hogy a hajlék homlokzatáról kopik a festék, még emlékeztet egykori kinézetére. Ha ez az ingatlan beszélni tudna, igen kacifántos történetet hallhatnánk tőle arról, hogyan pusztult le ennyire. De a legfontosabb, hogy meg lehet-e menteni az utókornak.

– Itt született Dékány Kálmán, itt laktak a szülei, nagyszülei. A cibakházi származású író regényeket, novellákat, rádiójátékokat írt, huszonhárom könyve jelent meg, újságíróként, szerkesztőként is dolgozott – meséli nyugdíjas olvasónk, Fejesné Balla Mária.

– Hetvennyolc esztendős korában halt meg, idén ősszel lenne százéves. Sosem feledkezett meg a falujáról, írásaiban sokszor fölemlegette hajdani élményeit. Az én szüleim a szemközti házban laktak, édesapám, Balla Sándor cipész volt. Gyerekkorukban kerültek jó barátságba, halálukig tartották a kapcsolatot. Szép leveleket írtak egymásnak, mindegyiket féltve őrzöm.

Ahogyan a cipészműhely berendezési tárgyait, eszközeit is. Elhatároztam, hogy kettejük tiszteletére emlékházzá alakítom a Baross utcai házat, amit 2017 novemberében meg is vett a fiam.

Ez eddig szépen hangzik, de egymás után jöttek a nem várt fejlemények. Mindjárt az elején kiderült, hogy az ingatlant a tulajdonos jelzálogkölcsöne terheli, így addig nem lehet átíratni a vevő nevére, amíg a jelzálog le nem kerül róla. Mire ez is rendeződött, kitört a koronavírus-járvány, ami a hivatali ügyintézést is lelassította.

Időközben új lakó költözött a szomszédba, aki fölkereste az új tulajdonost, érdeklődvén, mi a szándéka a házzal, mert ő is szívesen megvenné. Amikor szóba került az emlékmúzeum létesítésének terve, nem tartotta jó ötletnek.

– Szinte egyik napról a másikra jelentek meg a pusztulás jelei a házon – mutatja a helyszínen készült fényképeket Fejesné Balla Mária. – Először csak a rongálás nyomait fedeztük fel, majd jöttek a komolyabb károkozások is, például a ház oldalának bedöntése. Egy ideig birka módjára tűrtünk, azt gondoltuk, normális keretek között megbeszélhetjük a problémákat. De nem így történt, ezért panaszunkkal előbb egy önkormányzati munkatárshoz, majd a jegyzőhöz, később pedig a polgármesterhez fordultunk, hogy segítsenek a ház megmentésében és az elképzelé­seim megvalósításában.

A jegyző a válaszlevelét azzal kezdte, hogy nagyon szép gesztusnak tekinti az emlékház létesítésének ötletét, amit maga is támogathatónak tart. De az ügyben érin­tettek meghallgatása elmaradt.

A hely­színi állapotokat egy közterület-felügyelő dokumentálta, s ezután a jegyző a jogszabályi előírásokra hivatkozva – a levelében használt szavai szerint – „kénytelen volt a szándékától eltérni”, és kényszerűségből elrendelni az ingatlanon álló épület lebontását. A járási hivatal építésügyi osztálya balesetveszélyessé nyilvánította a házat, ezért az eredeti tulajdonost, az eladót kötelezte annak elbontására, a keletkezett törmelék elszállítására és a tereprendezési munkálatok elvégzésére.

Azonban ez nem történt meg, így vált szükségessé a jegyző ideiglenesnek nevezett intézkedése, aki nem tudott az adásvételről. A hivatalos levélben az is szerepel: mivel a vályogház állapota tovább romlott, ebből a szempontból mindegy, hogy azt „külső személy(ek) fizikai ráhatása vagy az időjárás vagy egyéb tényező okozta”.

Mit mond a hivatal?

Megkerestük Török Istvánt, a Cibakházi Közös Önkormányzati Hivatal jegyzőjét, aki a cikkünkben vázolt ügyben intézkedett. Mint elmondta, az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény alapján – tekintet nélkül hatáskörére és illetékességére – hivatalból köteles volt megtenni azt az ideiglenes intézkedést, amelynek hiányában a késedelem elháríthatatlan kárral, veszéllyel vagy a személyiségi jogok elháríthatatlan sérelmével járt volna. A jegyző nem gondolja, hogy visszaélt volna hivatali helyzetével. Nem tudott az ingatlan értékesítéséről, illetve az aktuális tulajdonviszonyokról, az eredeti tulajdonos pedig a határozatban foglaltakra semmilyen módon nem reagált, ezért az önkormányzatnak kellett elhárítania a balesetveszélyt. Arra a hivatalnak nincs rálátása, hogy ki milyen viszonyban van a szomszédjával, kettejük vitájával a rendőrséghez kellett volna fordulnia a panaszosnak. Török István szerint az épület nincs olyan állapotban, hogy ott emlékházat lehessen berendezni.

Az épület közterülettel határos falazata, illetve a náddal, hullámpalával borított tetőszerkezete a jegyző szerint kicsúszott a járdára, és ez akadályozta a közlekedést, veszélyeztette az arra járók életét, egészségét, testi épségét. Fejesnének erre az a válasza, hogy fényképekkel tudja bizonyítani ennek az ellenkezőjét, sőt mi több, a jegyző eljárását hivatali visszaélésnek tartja, és úgy gondolja, kártérítési igénnyel is élhetne vele szemben.

– Nem tudom, mi lesz ennek a vége – sóhajt Fejesné Balla Mária, és elújságolja, hogy a beszélgetésünk előtti napokban egy körözött betörő beköltözött a ház még lakható szobájába, rendőri helyszínelés is volt.

– A jegyző hozzáfűzte ugyan, hogy remélhetően a későbbiekben találunk megfelelő helyet az írói hagyaték és édesapám cipészeszközeinek bemutatásához, de őszintén szólva az eddigiek alapján nemigen számítok a település segítségére.

Amennyiben a Baross utcai öreg házat nem sikerül megmenteni, akkor az én szüleim egykori otthonát rendezem be emlékmúzeumnak. Ha kell, vállalom az újabb küzdelmeket, nem szeretném feladni az álmaim.