Kinél van a bádogrendőr?

Azért megint, mert egyszer már lába kelt: tavaly ősszel egy 60 éves férfi vitte el, aztán a rendőrök visszaszerezték tőle, és újra odaállították a helyére. Ám most ismét bottal üthetik a nyomát. Ez lehet tréfa (annak elég otromba), netán gyűjtőszenvedély (célpontnak inkább a bélyeget ajánlanám), vagy csak csupasz ostobaság, rosszindulat – ki tudja?

Mindeközben a Magyar Közút Nonprofit Zrt. (MK) – az Országos Rendőr-főkapitányság adataira támaszkodva – elemezte az elmúlt évek személyi sérüléses közlekedési balesetei számát és helyszíneit. 2018-ban szomorú rekord született: 16 951 szerencsétlenség történt, 2019-ben szintén nagyon sok, 16 627, míg tavaly „csupán” 13 745.

E javulásban a tavaly kitört járvány – főként tavasszal – a forgalom jelentős csökkenésével döntő szerepet játszott, remélhetőleg az idén is így lesz. (Talán ez a pandémia egyetlen pozitív hozadéka. A későbbiekre pedig nem szeretnék jósolni, hátha nem nagyobbodik meg túlzottan e tragikus adat.)

A statisztika alapján az MK sorba állította hazánk 30 ezer kilométernyi úthálózatának legveszélyesebb részeit. A közlekedésszervezést tekintve 168 olyan útszakaszt (góchelyet) találtak, ahol az út vonalvezetése, forgalomszabályozása, környezete közrejátszik a balesetekben. Lakott területen kívül elsősorban a csomópontok és az éles kanyarok, míg a településen belül az útkereszteződések adják a bajok fő forrását.

A feketelista élén a Veszprémből Győrbe vezető, a Bakonyon áthaladó 82-es főút Eplény környéki szakasza áll. Második a Tatabányát az Esztergom és Dorog térségével összekötő 1119-es útnak a 17. kilométernél lévő része. Harmadik az M7-es Székesfehérvár melletti 62–63-as kilométerszelvénye.

A táblázat első húsz helyezettje között szerepel még a 117-es út 5–6. kilométere; a 6-os 203–204. km-e; a 25-ös 21–22. km-e; a 7201-es 3. km-e; a 83-as 63. km-e; az 51-es 21–22. km-e; a 70-es 2. km-e; a 33-as 108. km-e; a 4206-as 2. km-e; a 33-as 108. km-e; a 83-as 62–63. km-e; az 1-es 125. km-e; a 21-es 2. km-e; az 57-es 40. km-e; a 25-ös 4–5. km-e; a 7-es 114. km-e és a 4-es 209 km-e.

A sebesség helytelen megválasztása, a beláthatatlan szakaszokon mindenáron előzés, illetve a kanyarodási szabályok áthágása, az elsőbbségadás elmulasztása – az út adottságai mellett – a kirívóan súlyos balesetekhez vezető legfontosabb okok az említett útvonalakon. Ezzel szemben a fegyelem, a türelem, a megértés, az udvariasság rengeteg bajtól mentheti meg a közlekedőket.

Márciusi 12-i számunkban örömmel olvastam Bárdi Béla taktaszadai olvasónk Csak türelmesen! című levelét. Kamionjával csaknem három évtizedig járta Nyugat-Európa útjait. Tapasztalatai tengeréből kiemelte az előzékenység fontosságát: „Megálltam a zöld lámpa előtt, pedig mehettem volna tovább. De akkor a kereszteződésnél lezártam volna az előző szabad jelzésnél balról bent ragadt autók útját. Az előttem lévő autók mögött egy lámpaváltás idejére szabadon hagytam az utat, így balról besorolhattak elém.” Levélírónk iskolapéldáját adta az előzékenységnek, az előrelátó körültekintésnek.

Ezzel szemben sokan, jó szándékkal ugyan, ám galibát okozva mondanak le az elsőbbségükről: gondoljunk a gyalogátkelőhely előtt hirtelen megálló vagy az útkereszteződésben másokat mindenáron beengedő sofőrre – miközben mellette óvatlanul robognak a partnerséggel kevéssé törődő többiek.

Ugye, mi mindentől emelkedhet az elborzasztó statisztika?