Mindent megtenni az életért

Kemény munka a mentősöké: mindig indulásra készen állnak, és akárhány szolgálatban töltött óra után is a legjobb döntést kell hozniuk a nehéz, olykor lehetetlennek tűnő helyzetekben. De az élet meghálálja, hiszen nincs ahhoz fogható érzés, mint amikor tudják, hogy a beteg, akinek ők segítettek, egészségesen távozik a kórházból. Sztrémi Gábor ezért szeret mentős lenni.

Eredetileg gazdaságinformatikusnak tanult, de igazán nem vonzotta a számítógép előtt végzett munka. Nyolc évig egy szécsényi fuvarozócégnél dolgozott, majd 2014. április 1-jén az Országos Mentőszolgálatnál gépkocsivezetőként kezdett. Kezdetben a Salgótarjáni Mentőállomáson teljesített szolgálatot. Négy éve átkerült a lakóhelyén, Szécsényben lévő állomásra, ahol most mentőtechnikus.

Mentőgépkocsin, eset- és mentőtiszti kocsin dolgozik, két szerepkörben: hol mentőápolóként, hol gépkocsivezetőként teljesíti a feladatát. S folyamatosan képezi magát, hogy minél hatékonyabban vehessen részt a betegellátásban.

Hét éve mentős, de szorgalmával és lelkesedésével gyorsan bizonyította a betegeknek, a vezetőinek és a munkatársainak, hogy erre a szakmára született. A múlt évben átvehette az Országos Mentőszolgálat elismerését, az Iránytű Díjat. A kitüntetésben azok a dolgozók részesülnek, akik a munkájukkal, példamutató teljesítményükkel, a közösségért végzett tevékenységükkel a kollégáik és a fiatalok példaképévé válhatnak.

A kitüntetés egyáltalán nem jelenti azt, hogy a társainál jobbnak tartaná magát – mondja –, hanem rendkívül hálás nekik. Nagyon jó a kapcsolatuk, és akármikor felhívhatja őket, ha szüksége van rá, hogy megbeszéljenek valamit. Jó érzés, hogy mindig számíthatnak egymásra. Nemcsak fizikai­lag, lelkileg sem könnyű ez a pálya. A legjobb tudásuk szerint megteszik, ami tőlük telik, de néha sajnos ez is kevés.

Munkájukhoz hozzátartozik az elmúlás tragédiája, de része lehet a születés csodája is – némileg csalódottan meséli, hogy őt eddig ez a csoda elkerülte. Ugyanakkor több extrém esetet említ, ahol helyt kellett állniuk.

Ilyen volt egy épületfestés alkalmával történt baleset, vagy az, amikor egy szenespincében kellett segítséget nyújtani. Emlékezetes számára az is, amikor egy gyermekét váró nő újraélesztését kellett megoldani – igaz, ez utóbbival csak szimulált környezetben, az Országos Mentési Versenyen találkozott, de ilyenkor is bizonyítani kell.

Nagyon kedveli ezeket a megmérettetéseket: kiváló csapat-összekovácsolók, és nem mindennapi tapasztalatokat szerezhetnek a mentősök.

Mindenre fel kell készülniük, ezért tartja fontosnak, hogy az elméleti mellett minél több gyakorlati tudásra tegyenek szert az új kollégák is. Képzésükben maga is részt vállal. Oktat a mentőszolgálat 2018-ban elindított „hősképzésében” is, amelyben az életmentéshez kedvet és bátorságot érző laikusoknak tanítanak újraélesztést. Hangsúlyozza, hogy mennyire lényeges ez a tudás, amely egy adott pillanatban életet menthet.

A szakmája egyben a hobbija, és a szabadidejében is szívesen foglalkozik vele. Családja még nincs a 34 éves mentősnek, így minden energiájával a munkájára összpontosít. Számára ez örömet ad, és hogy mindent megtesznek a betegért – egy embertársukért, egy életért…