Utazás a jövőbe

 1. Melyik születésnapja volt a legemlékezetesebb?

– A huszonkilencedik, hiszen ezen a napon egy Anna and the Barbies-koncerten, versekkel teleírva ugrottam a színpadról a közönségbe. A performansz a koncert része volt, többek között ilyen meglepő elemekkel igyekeztek akkoriban Pásztor Annáék bemutatni néhány kortárs költőt. Először nagyon izgultam, féltem, hogy nem kapnak el, és lezuhanok, de hálás és lelkes közönség volt, még egy darabban vagyok.

 2. Bántja-e valami, amit elszalasztott életében?

– Azt bánom egy kissé, hogy abbahagytam az éneklést, pedig már elég sokat fejlődtem ebben a művészeti ágban is, az egyetemi tanulmányaim és az irodalom azonban teljes embert kívántak, akkoriban a magánórákat sem tudtam volna finanszírozni. A hangterjedelem beszűkül, ha nem használják, nem tudom, képes leszek-e olyan magas hangokat is kiénekelni, mint tíz-tizenöt éve, ha egyszer ismét zenélni kezdek.

 3. Mit szeret leginkább önmagában?

– A kreativitásomat, nemcsak azért, mert alkotni, újat létrehozni hatalmas öröm, hanem azért is, mert élénk fantáziával megáldva a hétköznapok is szórakoztatóbbak.

 4. Mivel lehet kikergetni a világból?

– Ha valaki tudatosan akar ártani a másiknak, azt nem bírom nézni, elviselni. Van épp elég probléma így is a világban! Ha összefogás, egymás megsegítése helyett gáncsoskodunk, óriási hibát követünk el.

 5. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egyetlen napra?

– Egy-két íróval, aki világsikert ért el, például Ray Bradburyvel vagy J. K. Row­linggal. Szívesen megtapasztalnám, ők hogyan alkotnak. Ezenkívül pedig kíváncsiságból nagyon szívesen előreutaznék a jövőbe is 50-100 évet, hogy láthassam, milyen világ jön. Ezért is szeretem a sci-fiket, mert segítenek elképzelni a jövőt.

 6. Ha egy álomutazást nyerne, mit választana úti célul?

– Szinte bárhová szívesen utaznék, ahol nem leselkednek rám extrém veszélyek. Azért annak örülök, ha tenger is van (függetlenül attól, hogy lehet-e benne fürödni vagy sem), mert az a legnagyobb múzsa.

 7. Mi a legértékesebb értéktelen tárgya?

– Hál’ istennek, nem kötődöm túlságosan tárgyakhoz. Mondjuk, azt nem szeretném, ha régi, kedves fényképek eltűnnének, illetve van egy-két ruha, amiket még anyukám viselt fiatalkorában, ezek kuriózumok. Minden más könnyen reprodukálható, legyen szó bármilyen használati eszközről vagy divattárgyról, ezért nem számít annyira különlegesnek.

 8. Mire sajnálja legjobban az időt?

– Általában a házimunkákra, ezek közül a főzés időnként kivétel, mert abba lehet vinni kreativitást, és a teregetés is, mert a frissen mosott ruhákban van valami légies, lírai, szabad, ugyanakkor az otthonosság érzetét is keltik.

 9. Mire nem sajnálja a pénzt?

– Az egészségemre, jó minőségű ételekre, vitaminokra, továbbá, ha szükséges, gyógykezelésre.

10. Kinek szánja az adója egy százalékát?

– A Macskavilág Alapítványnak. A macskák mindennap képesek örömet szerezni az ember számára, csodálatos társak.

11. Melyik írótól olvasta a legtöbb könyvet?

– Zalán Tibortól, mert a mesterem, és Acsai Rolandtól, mert a szakdolgozatom egyik témája volt. Jelenleg azonban a mátkám, Halmai Tamás vezeti a sort; megismerkedésünk előtt is olvastam már néhány könyvét. Most azonban nemcsak az élet más területein, hanem szakmai kérdésekben is tudjuk segíteni egymást, ezért szinte mindent elolvasunk, amit a másik ír.

12. Mi a számítógépén a háttérkép?

– Változó, most éppen Firenze dómjának egyik részlete.

13. Ha az állatkertben egyetlen állatot kellene megfigyelnie egy napig, melyiket választaná?

– A vadmacskát, de akár sima házi macska is lehet. Egyszerre aranyos, fenséges és időnként vicces állat, nem hiába kifogyhatatlan az internet macskavideókból.

+1 Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra, hogy minden reggele azzal induljon?

– A Pilinszky-centenárium alkalmával legyen tőle egy mondat: „Menthetetlenül egyek vagyunk.” Azt hiszem, pandémia idején ezt a gondolatot nem kell túlmagyarázni.

Viola Szandra a Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar–kommunikáció–filozófia–pedagógia szakán diplomázott. Első kötete 2008-ban jelent meg Léleksztriptíz, második 2014-ben Testreszabás, harmadik pedig 2020-ban Használt fényforrások címmel. 2013-ban ő képviselte hazánkat Bakuban, a húsz ország részvételével megrendezett Nemzetközi Költőnők Konferenciáján. Performanszaival, költészeti akcióival, valamint Testreszabás című kötetével új műfajt teremtett: a testverselést. Szerkesztőként, a Poétikon című rádiós műsor vezetőjeként és kulturális újságíróként is tevékenykedik. Nevéhez köthető a verskarácsonyfa-állítás hagyománya és a Viselj verset! kampány is: lemosható verstetoválásokkal, versékszerekkel, valamint irodalmi divatshow segítségével népszerűsíti az irodalmat. 2020-ban elindította saját márkáját, a Poeticumot. 2012-ben és 2016-ban NKA alkotói ösztöndíjat, 2020-ban Móricz Zsigmond alkotói ösztöndíjat nyert. Jelenleg az Előretolt Helyőrség Íróakadémia hallgatója.