Hegy(i)menet – Májusi start

Május első hétvégéjének első napján, azaz május elsején Géza félmeztelenül kapálgatott a veteményesben, másnap, anyák napján viszont fázósan húzta össze magán a kardigánt a teraszon, majd az eső és a némi szünet után ismét előkerülő északi szél bekergette a házba.

A hí­reket olvasgatva éppen ott tartott, hogy Marilyn Mansont beperelte a barátnője, mert az baltával kergette a lakásban, amikor csöngettek. Kifelé ballagva még azon gondolkodott, miként lehetséges az, hogy a felhevült énekes nem érte utol az ifiasszonyt abban a lakásban, és nem lett nagyobb baj, amikor megpillantotta Lajos bácsit a kert kapujában. Lajos bácsinál néhány üveg sör volt egy szatyorban, a nyakában pedig egy sárgás színű óriáskígyó tekergőzött.

– Először azt hittem, Alice Cooper érkezett, de most már látom, hogy te vagy az, Lajos – mondta Géza, miközben a zárral bajmolódott. – És magaddal hoztad Maót is?

– Unatkozott. Gondoltam, jót tesz neki egy kis friss levegő – válaszolta Lajos bácsi. – Aztán virslid van-e?

– Akad – válaszolta Géza, és a földre segítette a kígyót.

– Akkor majális! – süvöltötte Lajos bácsi, és kitette a söröket a kerti asztalkára.

Az eső elállt, a madarak csivitelni kezdtek, a napocska is kisütött, az égen megjelent a szivárvány, és Mao napozáshoz készülődött a padon.

– Te, Lajos, én mostanában sokat gondolkodom ezen a munkadolgon, most meg még ünnepe is van neki, éppen ma. Jelesül azon töprengek, hogy tényleg olyan jó-e dolgozni, és hogy nemesít-e valójában, vagy inkább szeretnék a kedvteléseimnek élni. Például éjszaka horgászni, nappal meg aludni.

– Mi van, Géza, meguntad a buszozást? Egyébként meg, ha nem dolgoznánk, nem is ennénk. Vagy mi.

– Na, én azért tudnék mondani ellenpéldákat. Buszt vezetni meg szeretek. Csak úgy elgondolkodtam.

Szépen fogyott a virsli, mustár is járt hozzá, valamint torma, nem holmi bolti pép, Géza egyik szomszédjának a felesége reszelte, miközben a Lacrimosa tételt hallgatta egy híres zeneműből.

Sörözgetés közben szó esett még arról, hogy létezik-e egyáltalán klasszikus értelemben vett munkásosztály, vagy éppen parasztság, miközben a hatalmas traktorokban számítógép adagolja a programot és a légkondit, meg még arról is, mi az, hogy klasszikus, és mi az, hogy értelem. Mire rájuk sötétedett, és Lajos bácsi szedelőzködni kezdett, az újfajta munkásnadrágokról értekeztek, amiken több zseb van, mint kolbász.

– Maót itt ne felejtsd! Megint letapossa nekem a gyepet.

– Voltál reggel a temetőben?

– Voltam.

– Orgona vagy tulipán?

– Orgona a kertből.

– Akkor jó.