Üvegbe zárt fantázia

Bartus Béla nyíregyházi műtermében nem mindennapi látvány fogadja a látogatót: a lángszóró kékes fénye, a hőálló üvegbotok mind e különleges szakma kellékei. A hatvanéves üvegművész cége, a Díszpalack családi vállalkozás, ahol kizárólag tradicionális, kézi technológia segítségével előállított termékeket terveznek, gyártanak, forgal­maznak.

Miként házigazdánk meséli, a sorsa akkor dőlt el, amikor tizenévesen elment egy pályaválasztási kiállításra. Ott szeretett bele ebbe az iparművészeti ágba, így nem volt kérdés a hogyan tovább. 1975–1978 között a Nyíregyházi Szakképzési Centrum Wesselényi Miklós Szakiskolájában tanult, itt szerezte meg az üvegműves-bizonyítványt.

– A pályán eltöltött 45 évem alatt soha nem éreztem, hogy más szakmát kellett volna választanom, bár az igaz, hogy bennünket is utolértek a változások.

Míg eleinte főként laboreszközökre, felszerelésekre volt igény, a nyolcvanas évek végétől megnőtt a kereslet a díszüvegek iránt. Az 1998-as esztendő nagy változást hozott Bartus Béla életében: a munkahelye megszűnt, családosként gyorsan ki kellett találnia, hogyan tovább.

Abban biztos volt, hogy ebben a szakmában szeretne maradni, hiszen ehhez értett, benne volt szíve-lelke, így aztán magánvállalkozóként folytatta az üvegművességet. Az évtizedek során megannyi lélegzetelállító üvegdísz került ki a keze alól, ami nagy kézügyességet és koncentrációt igényelt. Ám amikor rákérdezek, honnan ez az istenadta tehetség, szerényen csak azt feleli: az ő feladata mindössze annyi, hogy a megrendelői kéréseket a lehető legtökéletesebben próbálja megvalósítani.

– Minden alkotásunk esetében ez a legfontosabb. Termékeink palettája ezért kimeríthetetlen, szeretjük a kihívásokat, semmilyen ötletre nem mondunk nemet. Amennyiben a megrendelő kérése technikailag megvalósítható, mi megoldjuk.

S hogyan születnek a díszüvegek? Hőálló üvegcsövekből és botokból dolgoznak, amelyeket másfél méteres hosszban vásárolnak, majd asztali üvegműves lámpával megmunkálnak.

– Oxigén és gáz keverékével lángot állítunk elő, megolvasztjuk a csövet, a botot, s így, olvadt állapotban formázzuk meg az anyagot. A munkafolyamat végén az elkészült tárgyak kemencébe kerülnek, ahol magas hőfokon kiégetjük. Erre azért van szükség, hogy a termékben lévő belső feszültség megszűnjön, amivel elkerülhető, hogy az üvegek a későbbiekben maguktól elcsattanjanak.

Tűzben fogant történet

Az üveg története a természetben található ásvány, az obszidián felhasználásával kezdődött. Egyes források szerint a zsidók találtak rá, amikor egy hatalmas erdőtűz után a hamu és a homok összeolvadásából keletkezett üvegszerű anyag maradt a talajon. Idősebb Plinius római történetíró feljegyzései a főníciaiak szerencséjéről szólnak. Az ókoriak gályája, amely nátrium-hidrogén-karbonátot, vagyis szódát szállított, viharba keveredett, és az észak-szíriai partokra sodródott. Mikor a hajósok a szárazföldre értek, a nátriumdarabokat a rakományként szállított salétromtömbökre helyezték, majd mellette, a homokos parton tüzet raktak. Másnap, ahogy a hamut szétkotorták, drágakőre emlékeztető, olvadt darabokra bukkantak. Bár a legendák valóságtartalmát semmi nem támasztja alá, arról régészeti leletek tanúskodnak, hogy az egyipto­miak már Kr. előtt 6000 körül alacsony hőmérsékleten készítettek üvegzománcokat, megüvegesedett tárgyakat. Ezek később a kereskedők révén a Földközi-tenger medencéjébe, onnan pedig a rómaiak közvetítésével a provinciákba és Európa teljes területére elkerültek. Maga az üvegművesség sokáig egységes szakma volt: az üveget ott formázták, díszítették, ahol gyártották. A szétválás fokozatosan történt, a XIX–XX. század fordulójától említhetjük külön az üveggyártást és az üvegművészetet.

Bár minden munkájára büszke, szívéhez legközelebb az üveg borlopók állnak, melyek többféle méretben és formában készülnek. Jó harminc évvel ezelőtt kezdte el gyártani ezeket, a tökéletes termék azonban hosszú évek kutatómunkájának gyümölcse. Sok borosgazda tapasztalatát hallgatta meg, mielőtt a tökéletes minta megszületett.

– Mivel minden termékünk egyedi kivitelezésben készül, nehéz megmondani, mi a legnépszerűbb. Talán azokat a darabokat kérik a legtöbben, amelyek belsejébe üvegszobrocskákat forrasztottam.

Bartus Béla a kért figurákat fejből vagy a megrendelő által küldött képek, fotók alapján alkotja meg. Ezek alapanyaga egy 6-10 mm színes hőálló bot, amit olvasztással és csipesz segítségével formáz szabad kézzel. Ha elkészült vele, jöhet az utolsó simítás, a forrasztás, amikor a figurát alulról belehelyezi az üvegbe, s utána egybeolvasztja a testtel.

Termékeivel minél szélesebb vásárlói réteghez szeretne eljutni, amiben a fia, ifj. Bartus Béla segít. – A fiam otthonosabban mozog az internet világában, mint jómagam, már elkezdte építeni a webshopot. Így a termékeink az egész ország területén elérhetőek bárkinek.

Tervbe vették a külföldi piac felkutatását is, Bartus Béla díszpalackjai a határainkon túl is nagy népszerűségre számíthatnak.