Az Erkel Színház nyitódarabja a halált is legyőző szerelmet ünnepli

Igen, a szerelem mindent legyőz, és higgyünk benne, pandémia ellen is hatásos! Május 29-én Umberto Giordano Andrea Chénier című operájának premierjével fogadta újra közönségét az Erkel Színház. Énekesek és zenészek ismét találkozhattak hús-vér nézőkkel.

Nemcsak feleme­lően ünnepélyesnek, hanem örömtelinek és ujjongónak is számított a várva várt alkalom. Ókovács Szilveszter főigazgató köszöntője után felhajtás nélkül énekelni kezdte a Himnuszt, és a fél-telt ház (hiszen be kellett tartani az óvintézkedéseket) felállva vele együtt énekelt.

Az olasz zeneszerző műve ritkábban látható színpadokon, mint Verdi vagy a kortárs Puccini emblematikus művei, pedig ebben is vannak nagyívű slágerek, szép kórusjelenetek, az előadók hangi képességeinek határait feszegető áriák, kettősök – operarendezők talán épp emiatt nem tűzik gyakran műsorra a francia forradalom idejében, 1789 körül játszódó darabot.

Történelem és szerelem fonódik össze benne hatalmas érzelmi töltéssel. Elnyomottak és arisztokraták, forradalom és diktatúra, hűség és köpönyegforgatás, megtévesztők és megtévesztettek között feszülő ellentét fokozódik és torkoll tragikus végbe egy drámai szerelmi háromszögben, amelynek résztvevői a költő Andrea Chénier (László Boldizsár, képünkön), az arisztokrata Maddalena (Sümeg Eszter) és a szolga Carlo Gérard (Kálmándy Mihály).

A forradalom egyik vezetőjévé avanzsáló Gérard hiába vágyakozik az üldözötté vált arisztokrata lány után, nincs az a hatalom, amely legyőzhetné Maddalena és Chénier szerelmét. Az ideálisan szép haza eszményét hirdető költő érzései a lány iránti szerelemben teljesednek ki, de a szerelmesek csak a halálban egyesülhetnek. A szerelem pedig legyőzi a halált is.

(A látványos rendezés Fabio Ceresa, a pazar díszletek és jelmezek Tiziano Santi és Giuseppe Palella nevét dicsérik. Karmester: Kocsár Balázs)