Hegy(i)menet – A medve

Ez a szél nem hoz esőt – állapította meg Géza, amint beleszippantott a frissülő levegőbe. A kertben ült és kimondottan élvezte, hogy majdnem fázik. Előtte kinyitott minden ablakot és ajtót, lélegezzen fel a ház is az újabb hőhullám után. Eső ugyan nagyon kellene, mert a föld olyan, hogy Géza a minap csákánnyal ültetett rózsákat, de inkább ne essen, ha egy csendes áztató eső már csak vágyálom, helyette tornádó, jég és szupercella szabdalja szét a kánikulát.

Errefelé kalandoztak a gondolatai, miközben olvasott. Azt olvasta az újságban, hogy Boris Becker, az egykori remek német teniszező, aki most szakkommentátorként is dolgozik, azt találta mondani egy mostani magyar teniszező barátnőjéről, hogy csinos. Ezért aztán annak a kornak a szellemében, amiben mindannyian élnek, Beckert szexistának minősítették, és még szerencséje van, hogy nem mindjárt molesztálónak.

Ultra­konkré­tan elmebetegek – gondolta még Géza, aki úgy vélte, hogy a nőknek nem esik rosszul, ha csinosnak, szépnek, sőt született nőknek gondolják őket a született férfiak. Azt a nőt is kimondottan csinosnak találta, akit néhány nappal ezelőtt látott egy élelmiszerboltban, amint éppen megkísérelte a lehetetlent. A feladat az volt, hogy bejusson egy kisgyerekkel, akiről úgy tűnt, hogy fiúnak született. Géza pompás vívmánynak találta, hogy a gyerekeket be lehet ültetni a bevásárlókocsiba, és ezáltal jobb lett mindenkinek, de akadt egy kis bökkenő.

Az üzletbe úgy lehetett bejutni, hogy az ember átkelt egy forgó alkalmatosságon, a kocsit meg egy olyan részen kellett betolni, amit egy vízszintesen elhelyezett fémrúd keresztezett. Alacsonyabban, mint a gyerek fejének magassága a kocsiban ülve. Ezért aztán a nő kivette az egy perccel azelőtt betuszkolt kissrácot, átvergődött a szerkezeten, majd visszagyömöszölte.

Géza segítségével, aki közben őszintén remélte, hogy a nő nem veszi mindezt zaklatásnak. Nem vette, megköszönte, megállapították, hogy a rendszer nem tökéletes, és elköszöntek egymástól. Itt tartott az emlékeiben, amikor egy másik cikkből arról értesült, hogy egy medve lábnyomait fedezték fel a Balaton környékén.

Már csak ez hiányzott – gondolta, és még azt is, hogy a medve nem játék. Sötétedés után eddig is legfeljebb ötvennel autózott a környékükön, így aztán mostanáig megúszta, hogy elgázoljon nyulat, rókát, őzet, szarvast, vaddisznót, esetleg borzot, de ezentúl már egy nyaraló medvére is ügyelnie kell. Esetleg elkószáló bocsokra. A vi­lág a szeme láttára változott meg, és Géza fészkelődni kezdett. A he­lyét kereste benne.