Irány Houston!

1. Melyik születésnapja a legemlékezetesebb?

– A 32. Aznap óta vagyok – ahogyan ezt ma a Facebookon egyesek büszkén hirdetik a világnak – „kapcsolatban” a mai feleségemmel.

2. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében?

– Egyszer megvehettem volna akkor számomra is elérhető áron egy olyan Mácsai István-festményt, amelyiket a feleségem nagyon szeretett volna, de én valamiért úgy éreztem, hogy nem kell az nekünk. Amikor évekkel később megkerestem ­emiatt a festőt, kiderült, hogy már eladta, az újbóli megfestéséért pedig olyan árat kért, ami viszont akkor már részemről megfizethetetlen volt.

3. Mit szeret önmagában?

– Az a baj, hogy erre a kérdésre A tanú című film Bástya elvtársa óta csak azt le­het válaszolni, hogy „a szerénységet”…

4. Mivel lehet kikergetni a világból?

– A makacs butasággal és a primitív emberek hatalmi tébolyával.

5. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egyetlen napra?

– A lányomék otthonában van a falon egy karikatúra, amin egy fiú nagyon ír valamit a számítógépén, a mögötte álló lány pedig azt kérdezi tőle: „Ha egy napra bárki lehetnél, ki lennél?”, amire a fiú nagyon morcosan így válaszol: „Te lennék, és qvára kussolnék!” Úgyhogy passz.

6. Ha egy álomutazást nyerne, mit választana úti célul?

– Rajtam már régóta röhögnek a bará­taim, akik pontosan tudják: ha nekem felajánlanák, hogy mindent leszervezve és minden költséget fizetve két hétre elmehetnék bárhová a világon vagy két napra Bécsbe, akkor én tuti a két nap Bécset választanám. Na, jó, mondjuk esetleg Párizst, Münchent, Zürichet, Amszterdamot. De, mondjuk, Velencébe bármikor szívesen, és egyszer akár még New Yorkba is. Még valami: ha azt mondanák, itt a repülő, egyenesen odavisznek és utána rögtön haza, akkor azért elmennék egy pár órára üldögélni Houstonba a Rothko-kápolnába.

7. Mi a legértékesebb értéktelen tárgya?

– Csak (számomra) baromira értékes (másnak) értéktelen tárgyaim vannak.

8. Mire sajnálja legjobban az időt?

– Az ilyen 13+1 kérdésekre válaszolni… Komolya(bba)n: mindenre, amit haszontalanul kell csináljak ahelyett, amit hasznosan érdemes lenne csinálnom.

 9. Mire nem sajnálja a pénzt?

– A lehetséges kereteken belül semmire, ami nekem vagy valamelyik szerettemnek, barátomnak örömöt szerez.

10. Kinek szánja az adója 1 százalékát?

– Évek óta a Magyar Evangélikus Egyháznak és a Bátor Tábor Alapítványnak utalom az egy-egy százalékaimat.

11. Melyik írótól olvasta a legtöbb könyvet?

– Ha a legtöbbet úgy értjük, hogy az általuk írt legtöbbet, akkor Esterházy Péter és Hunyady Sándor minden megjelent könyvét olvastam, némelyiket többször is.

12. Mi a számítógépén a háttérkép?

– Egy fotó a két unokámról.

13. Ha az állatkertben egyetlen állatot kellene megfigyelnie egy napig, melyiket választaná?

– Vagy a lajhárt, mert amellett nyilván nyugodtan lehet másra is figyelni, vagy valami nagyon nyüzsgőt, ami mellett gyorsabban telik el egy teljesen felesleges nap…

+1 Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra, hogy minden reggele ezzel induljon?

– „Nem az a baj, hogy csak egy életünk van, hanem hogy ez már az. Úgyhogy igyekezz: ma kezdődik élted hátralévő része.”

Martos Gábor művészeti író, a MúzeumCafé volt főszerkesztője. A műkereskedelem elméleti kérdéseivel 2000 óta foglalkozik intenzíven. Több száz cikket közölt hazai és külföldi lapokban, írt-szerkesztett képzőművészeti albumot, katalógusokban, múzeumi évkönyvekben jelentek meg írásai. A témából 2011-ben – Magyarországon elsőként – az ELTE Filozófiatudományi Doktori Iskolájában PhD-fokozatot szerzett. Őszintén bevallja: mások bosszantására kezdte el írni ironikus Facebook-sorozatát évekkel ezelőtt, ahol olyan modern és kortárs, elsősorban absztrakt, nonfiguratív alkotásokat mutat be, amelyek font- és dollármilliókért kelnek el a külföldi aukciókon; „Ilyet én is tudok” – ezt a címet kapta az egyik korábbi könyve is. Nemrég került a boltokba a 4. kötete.