Hegy(i)menet – Géza apja

A fenn felejtés csupán néhány percig tartott, mert Géza apja (már amennyiben van egyáltalán valóságalapja ennek a történetnek) a másodperc tört része alatt felmérte tettét, annak súlyát és esetleges következményeit, és ennek szellemében cselekedett.

Amint a villamos kiindult a megállóból, utána vetette magát, felpattant az ütközőre (tujázott tehát, így nevezte a pesti köznyelv a közlekedés ezen formáját), onnan átlendült a lépcsőre, mint valami Jean Paul Belmondo (kinek halálakor, ötvenvalahány évvel később Géza mélységesen elszomorodott), esetleg mint Gerard Philipe (aki Géza apjának kedvenc színésze volt, és hasonlított is rá egy kicsit – legalábbis a körúti fodrászlányok egybehangzó állítása szerint), és máris újra az utastérben találta magát. Valamint az aprócska Gézát, aki éppen azokról a buszokról tartott mindenre kiterjedő előadást a köré gyűlt utasoknak, amelyeket a villamos ablakából látott elsuhanni.

Talán itt kezdődött minden, talán nem. Mindenesetre Géza életében nem okozott törést az eset, a későbbiek során sem adott munkát (okozott fejfájást) a pszichológusoknak, nem roggyant meg benne az apakép, nem keresett magának pótlékot, de azt is mondhatnánk szinte stílszerűen, hogy nem fizetett mindezért pótdíjat.

Az csak néhány évvel később kezdődött, apjának korai halálakor, amikor is egy ideig boldog-boldogtalanhoz odament az utcán, aki valamelyest is hasonlított a faterhoz. És ezzel és így ért véget az általánosnál és átlagosnál jóval hamarabb Géza gyermekkora, majd vette kezdetét mintegy a zűrös, előretolt kamaszkor és annak számtalan, szerencsésen megúszott buktatója, de erről majd később.

Viszont Géza a későbbiekben soha nem emlegette úgy az apját, hogy az „öregem”, tekintve, hogy fiatalon ment el és kissé szomorúan is, mint valami rock and roll sztár.

A fater megszólítás viszont pontos volt, mint Karába Jancsi lövése a Manchester United ellen a Vásárvárosok Kupájában (istenem, mily szép elnevezés!), amit még Géza apja is láthatott, ugyanis Géza félig sváb volt, apja meg tán egészen az, csodával határos módon úszták meg a kitelepítést (ez is megérne majd egy misét valamikor), ami egyet jelentett volna azzal, hogy Géza apja soha nem találkozik Géza anyjával, következésképpen Géza most nem is lenne, nem ülne éppen a teraszon, és a hegyet bámulva nem várná Lajos bácsiékat egy kis mustra.