Szezonális felkészülés – autósoknak

Két évszakos – téli és nyári – időjárásunk immár évek óta kiszámíthatatlan. Nehéz megjósolni, mennyi hó esik majd novembertől márciusig, ám a köd, a fagy, az ónos eső ugyanúgy kibabrálhat velünk.

A 3,8 milliós hazai autóállomány háromnegyede a városokban, negyede a falvakban „lakik”. Nem került a kezembe olyan felmérés, hogy hány autó áll garázsban és mennyi a szabad ég alatt. Gyanítom, hogy az utóbbiak vannak többségben. Márpedig ezek védtelenek az időjárással szemben, de szerencsére sokat tehetünk értük és a jó közérzetünkért.

A téli közlekedésre felkészülés első lépése – a 7 Celsius-fokos átlaghőmérséklettől kezdve – a téli gumik felszerelése. Jómagam alig használt négy évszakossal járok, viszont hegyekre nem kapaszkodom, hosszú utakra ritkán vállalkozom. Aki másként autózik, ne feledjen hóláncot is magával vinni, mert a magaslati utazáshoz, a síeléshez nélkülözhetetlen. (Indulás előtt hasznos tájékozódni a felkeresni kívánt terület időjárási és útviszonyai­ról.)

Fontos, hogy a hűtőfolyadék és a szélvédőmosó legalább mínusz 25 fokig bírja a fagyot, az akkumulátor állapotával is hasznos tisztában lenni, az ablaktörlő gumija ne legyen sérült (ré­mes, ha bekapcsolva sávokat hagy), a fényszórók kellő fényt ad­janak (amire nemigen képesek, ha a lám­pa búrája koszos vagy már homályos).

Még a kocsiba ülés előtt akadályba ütközhetünk, ha az ajtózár befagyott. Ezért a kabátunkban vagy a táskánkban tartsunk egy flakonnyi mini jégoldó sprayt. Az ajtókat ne rángassuk, csak óvatosan, szakaszosan nyissuk, mert leszakadhatnak a dermedt gumitömítések (melyeket érdemes dolgunk végeztével szárazra törölni, szili­konnal legalább utólag lefújni).

Befér hátulra

Adott esetben a legnagyobb szolgálatot teheti: elemlámpa; kisebb homokzsák; pokróc; az utasok számának megfelelő mennyiségű láthatósági mellény; telefontöltő, tartalék enni- és innivaló.

Indulás előtt nélkülözhetetlen feladat az autót hókefével és jégkaparóval megtisztítani, belül törlőkendővel a párától megszabadítani. (A tetőn se hagyjunk sok havat, mert menet közbeni szétszóródása balesetveszélyes.) Parkoláskor, ha nem muszáj, ne húzzuk be a kéziféket, mert reggelre könnyen befagyhat, s ak­kor sehová nem megyünk.

Elindulás után tartsunk a szokásosnál bővebb követési távolságot. Menjünk lassan, bánjunk finoman a fékpedállal (sokat ér a motorfék), a kanyarokban ügyeljünk a csúszásveszélyre. Ugyanezért legyünk óvatosak a letaposott nyomokból kihajtva vagy oda visszatérve a latyakos, jeges partfalakkal. A teher­autók, kamionok kerekei hajlamosak jeges tömböt gyűjteni, ami hirtelen leszakadhat előttünk.

Ha lehet, sose szaladjunk rá, próbáljuk meg – csakis apró kormánymozdulatokkal! – kikerülni. A menetszabályozó technika (ABS, ESP, EBD) nem csodaszer, a hibáinkat csak a lehetőségeken belül orvosolja. Készüljünk rá, hogy a dombos-hegyes útszakaszokon a kanyarok után másmilyen útfelületre hajtunk, ezek egyike az alattomos – nagyon vékony, így átlátszó, nehezen észrevehető – „fekete jég”, ami az autók kipufogógázának kondenzvíztartalmából is keletkezhet.

Ne előzzünk, csak ha feltétlenül szükséges, számítsunk a megcsúszásra és készüljünk az ellenkormányzásra.

A téli jó tanács tehát: gondosan és megfontoltan!