Új távlatok – történelmi kapcsolatok

A mai magyarországi Borsod-Abaúj-Zemplén megye, valamint a szlovákiai Kassai kerület a történelem folyamán szorosan összetartozott, sőt egy régiót alkotott. Az elmúlt évszázadok telis-tele vannak olyan eseményekkel, amelyek azt bizonyítják, hogy a térség egészen Trianonig élő egységet alkotott.

Az Anjou-korba visszatekintve láthatjuk, hogy egykor Nagy Lajos emelte szabad királyi városi rangra Kassát, Diósgyőrött pedig berendezte királyi székhelyét. Olyan fontos események fűződtek ezekhez a városokhoz, mint a kassai privilégiumok (kiváltságok) kiadása, továbbá a Velencével kötött előnyös béke.

A térség mozgalmasságához természetesen sokat hozzáadott Szikszó, Sajószentpéter, Gönc, Vizsoly és Forró is. Többek között erre fuvarozták a hegyaljai, a miskolci és a szikszói táj borait, akár messze a Felvidéken túlra, lengyel vagy orosz földre is.

Az oly híres tokaji innen indult világhódító útjára, és egészen a francia királyi udvarig jutott. „A királyok bora, a borok királya” – így vélekedett a Napkirály, XIV. Lajos, amikor belekortyolt a tokaji aszúba. A francia uralkodó udvarába II. Rákóczi Ferenc fejedelmi ajándékaként került a mézszínű, illatos bor, amelynek hírneve azóta bejárta a világot. Szentpéterváron mint az orosz cárok asztalának hasonlóképpen nagyra becsült ínyencségét jegyezték a nedűt.

1733-ban alakult meg a Tokaji Orosz Borvásárló Bizottság, az orosz cároknak mintegy száz éven át szőlőjük és pincéjük volt Tokajban.

Hit és kard útja

Ezen a vidéken kezdett terjedni a reformáció, az új tanítások olyan kimagasló alakjai tevékenykedtek erre, mint a teljes Bibliát elsőként magyar nyelvre lefordító Károli Gáspár, továbbá Szenci Molnár Albert és Dévai Bíró Mátyás. Gönc, Szikszó és Vizsoly a kor szellemi centrumainak számítottak a protestantizmusnak köszönhetően.

Ehhez kapcsolódó érdekesség, hogy a református vallás is e vidéken keresztül terjedt magyar közvetítéssel Sárospatakról és Debrecenből északra, egészen a szlovák falvakba. Az 1750-es években Sárospatakon születtek azon zempléni szlovák tájszólásban írt vallási könyvek, amelyeket a magyar reformátusok a szlovák testvérek részére készítettek kilencven évvel a szlovák irodalmi nyelv kialakítása előtt.

A Habsburg-ellenes mozgalmak és a Rákóczi-szabadságharc idején szintén meghatározó szerepet töltött be a régió. Egyrészt jelentős mennyiségű birtokkal bírt a Rákóczi család a térségben, másrészt az itt élő magyarok és ruszinok mindvégig kitartottak a vezérlő fejedelem zászlaja alatt. A „Ne bánkódjék senki köztünk, menjünk az Alföldre” kezdetű kuruc nóta is pontosan a Rákóczi-hadak e vidéken való vonulását énekli meg.

Két város, sok ország

Miskolc és Kassa városa egy közös történelmi régió részeit képezik, azonban a két város hol együtt, hol külön több államalakulathoz is tartozott az elmúlt ezer év folyamán. Egészen a török időkig a Magyar Királyság fontos településeiről beszélhetünk, 1544-ben azonban Miskolcot elfoglalták Szulejmán hadai, Kassa ugyanakkor Magyarország része maradt. Bethlen Gábor hadjárata idején, az 1620-as években aztán ismét egy országba kerültek, az Erdélyi Fejedelemségbe. Ezt követően Miskolc újra török kézre került, a Thököly Imre által 1682-ben kikiáltott Felső-magyarországi Fejedelemség korában viszont ismét egy államban találta magát a két város. Thököly legyőzését és a török kiűzését követően is egy országban lehettek, ekkor már ismét a Magyar Királyságban. A trianoni békediktátummal azonban Kassát Csehszlovákiához csatolták. Ugyan az 1938-as bécsi döntéssel a város néhány évre hazatérhetett, a második világháború után ismét Csehszlovákiához került, ma pedig az 1993 óta független Szlovákia része.

Kinyílt a világ

A környékről óriási számban iratkoztak be az itt nyíló színvonalas oktatási intézményekbe, legyen szó a Sárospataki Református Kollé­giumról vagy a Kassai Királyi Jogakadémiáról. Előbbi diákja volt például a Zemplén vármegyei Kossuth Lajos, utóbbi tanulója az egyik aradi vértanú, az Abaúj vármegyei Dessewffy Arisztid.

Ugyancsak a táj együvé tartozását igazolja, hogy a hazai színjátszás kezdetén, 1816-ban az első magyar nyelvű darabot – amely a Csörgő sapka címet viselte – miskolci társulat mutatta be Kassán.

A miskolci postaállomás megnyitásával, valamint postavonalak létesítésével a Hernád völgyében új lehetőségek születtek utazás, levelezés és kereskedelem terén. Az új postavonal Budáról jövet – Kerepes, Bag, Hatvan, Gyöngyös, Kápolna, Eger, Tárd (ezt az állomást 1795-ben a diósgyőri uradalom ellenkezését figyelmen kívül hagyva áthelyezték Mezőkövesdre), Harsány, Miskolc, Szikszó, Forró, Hidasnémeti érintésével – Kassáig vezetett.

A miskolci kereskedők Budán át összeköttetést kaptak Bécs, Zimony, Temesvár, Kassán át Pozsony, valamint Máramarossziget, Brassó, Lemberg felé.

A Miskolc–Kassa vasútvonal megépítése 1860-ban pedig olyan jótékonyan hatott a térség gazdaságára, hogy a vidék gyarapodása minden korábbit felülmúlt.

Sajnos a trianoni békediktátum ezt az egységes területet is kettészakította, egy hosszú fejlődési folyamatot törve meg ezzel. A régió közlekedési, kereskedelmi és termelési kapcsolatai megszűntek vagy minimálisra csökkentek.

Az elmúlt évek és különösen a 2021 őszén átadásra kerülő Miskolc–Kassa autópálya viszont új távlatokat nyit a térség előtt. Egyúttal bizonyítja, hogy az elmúlt századok viharai és határrendezései ellenére a Hernád völgye ma is egységet kíván alkotni.