Út az alternatív muzsikától a trópusokig

Az őserdei hangulatú ösvény egyik oldalán az Andok csúcsáról származó hegyi pa­pa­jafák, guavák, maracuja, avokádó, mindenféle elefántfülfajták. A jávai kék banánok erdejében citromillatú verbénák, kaviárcitromfák.

A szumátrai banán, a burmai desszertbanán és krémalma mellett csokoládépuding-ízű termést hozó növény és egy „hollandus pipája” nevű tünemény is illatozik. Trópusi paradicsomfa, pisztáciák és megannyi orchidea még, és egy lassan növő sivatagi rózsa.

A szél meglibbenti a banánfák hatalmas leveleit, majd elhalkul a susogás.

Maróti Dániel édesapja magyartanár volt, aki osztályfőnökként a fiát és lányát is elvitte az osztálykirándulásokra, így történhetett meg az, hogy a gyermekekkel Tiszasas településen egy neves kaktuszgyűjtőt is felkerestek. Dánielre, az akkor tíz-egynéhány éves fiúgyermekre óriási hatással volt mindez, és a panellakásuk erkélyén rögvest kaktuszok gyűjtésébe kezdett.

– Két évvel később, nyolcadikosként lapozgattam a pályaválasztási tanácsadót, mert akkor az még úgy ment, majd kertészeti szakközépiskolába jelentkeztem dísznövénykertésznek. Nagyon érdekeltek a növények, sok tanulmányi versenyre is eljutottam.

*

Igen ám, de zenélt is, s közben társaival megalakították a Műszaki Hiba nevű alternatív rockbandájukat, és azon agyaltak, hogyan tudnának többet fellépni. Rájöttek, hogy úgy lehetne ezt megvalósítani, ha koncertet szerveznének ismertebb előadóknak, és ők lennének az előzenekar.

– Én voltam a szövegíró, Sepsik Bence barátom pedig a zeneszerző. Az első ilyen koncertet Dévényi Ádámnak szerveztük egy pici kis kávézóban, 1996-ban. A kaposvári Csiki Gergely Színházban dolgozott zenei rendezőként, és egy szál gitáros esteket tartott, így felkerestük, és mi lettünk az előzenekara. Dévényi írta az Adj helyet magad mellett, a Közeli helyeken című dalokat is.

És beindult ez a tevékenység, akár egy lavina. Egyre nagyobb klubokba szerveztek fellépést, többek között a Pál Utcai Fiúknak, a Sziáminak. Budapesten, az 1500 személy befogadására alkalmas Almássy Téri Szabadidőközpont akkor igazi „kulthely” volt, és elég erősen bedolgozták magukat a szervezők közé, idővel hétről hétre vittek oda fellépőt.

A magyar zenekarok mellett elsőként például ők hívták meg Magyaror­szágra a Boban Marković Orkestárt, és ezen a Quimbyvel közös koncerten állítólag a Nagykörútig állt a sor.

– A legnagyobb elismerést akkor kaptam, mikor a jegyárus néni azt mondta: már nem úgy vesznek belépőt az emberek, hogy megkérdik, mi van ma este, hanem azt mondják: Kezit csókolom! Kérek két jegyet! Mi lesz ma este?

A szlogenjük 2001-ben a Világ Eleje volt, de mivel nem jött be a jóslat, és nem lett világvége, beraktak egy betűt, így VilágVeleje lett. A főváros mellett vidéki koncerteket is szerveztek, zenekarokat menedzseltek. Talán érthető, hogy bár Maróti Dániel a középiskolát jó eredménnyel végezte el, és később kertészmérnök szakra járt a főiskolán, de a kertészet félre lett téve.

Azért változatlanul érdekelték a trópusi gyümölcstermő növények, és a panellakásban, az erkélyen továbbra is minden négyzetcentiméteren növények voltak. Megrendelésre banánfákkal kereskedett, de csak hobbiszinten.

*

Az Almássy Téri Szabadidőközpontot bezárták, és Maróti Dániel az Erzsébet téri Gödörben lett programmenedzser Sepsik Bencével és Szombathelyi Jánossal közösen. 2002-től minden napra keresték a fellépőket, és 2008-ra már országosan ismert és kedvelt klub lettek, akkoriban éves szinten 1200 koncertet szerveztek.

A mi­­nifesztiválokon a legjobb hazai zenekarok léptek fel, és performanszokkal, kortárs táncelőadásokkal is találkozott a közönség. Hoztak fellépőt Franciaországból, indiai tánccsoportot Pandzsábból, szerveztek Smooth Jazz Fesztivált, Nemzetközi Szájharmonika Fesztivált, Táncházat a Kolompossal, a Magyarpalatkai Bandával, Szalonna és Bandájával, a Tékával.

Lemezbemutatót tartott a Gödörben az autentikus cigány népzene egyik legfontosabb hazai képviselője, az 1978-ban alakult Kalyi Jag, és fellépett még a lengyel–orosz Cyganski Teatr Muzyczny Terno, valamint a délszláv zene hagyományait ápoló Vujicsics zenekar is.

– Leginkább az Athe Sam Roma Összművészeti Fesztiválra vagyunk büszkék, koncertek, előadások, kiállítások több ezer külföldi, magyar és roma vendéggel.

Nehéz lenne sorolni is a legváltozatosabb kulturális tevékenységeket, amelyek Maróti Dániel nevéhez fűződnek. Az Erzsébet téren csellengő fiatalok számára szerveztek filmklubot népszerű témákban, a gördeszkásokkal pedig együtt festettek fel a Gödör mellett egy pályát.

De véget ért ez a korszaka is. A Király utcai Central Passage-ba költözött a Gödör Klub, és neki nyílt a Gozsdu udvarban egy saját helye, Arborétum néven. És 2020-ra, a csúcsok csúcsára érve már a világhírű Romano Dromnak, a Budapest Bár egyik zenészének, Franknek, az Oláh Gypsy Beatsnek és a Müller Péter Sziámi And Friends zenekaroknak a menedzsere is, amikor berobbant a tudatunkba a sorsfordító pandémia.

Minden bezárt. Az Arborétum is, a fellépések is megszűntek, és a programszervezői munka szintén feleslegessé vált. Kezdetben néhány online koncerttel próbálkoztak, de látszott, hogy az nem lesz igazi út…

Ülünk a magyar fővárosban, Pesterzsébeten a susogó banánfák alatt, már-már azt várom, hogy turistacsemegéért kolduló koatik jönnek elém, vagy egy tukán fog elszállni a fejem fölött… Maróti Dániel nem sokat tétlenkedett. Váltott.

– Na, most mi lesz? Három gyermekem van, s valamiből fenn kell tartanom a családot. Kapóra jött a banánfás hobbi, az eladás. Felelevenítettem a kapcsolatokat, nagyobb tételben vásároltam, weblapot hoztam létre, reklámoztam a banánfáimat.

És a legnagyobb megdöbbenésére az derült ki, hogy óriási igény van erre. Ugyanis a bezártság miatt sokan kertészkedni kezdtek. A törpe banánfának nincs nagy helyigénye, egy panellakás szobájának a sarkában is fel lehet nevelni, egy törpe kávécserje pedig elfér az ab­lak­pár­ká­­nyon is. Fele arányban magról vagy tősarjakról, illetve dugványozással ő maga szaporítja a növényeket, míg a többit egzotikus országokból hozza vagy hozatja be, leginkább a Kanári-szigetekről, Thaiföldről, Baliról, a Fülöp-szigetekről.

– Hogyan?

– A Fülöp-szigeteken élő termesztőtől megrendelem például a plumériákat, ő a dugványokat bevizsgáltatja, készül róluk egy növényvizsgálati tanúsítvány. Magyarországra érkezésük után itt is bevizsgálják a növényeket, és én azt követően kapom meg őket. Macerás és költséges, de működik.

Mi magunk is sok növényt hoztunk be például Szicíliából. Nálunk egy nyaralás úgy nézett ki, bárhová is mentünk, növény nélkül sose jöttünk haza. Sok élmény jut eszembe! Például Rómában vettem a Vatikán melletti piacon egy két méter magas, gyönyörűséges citromfát, de II. János Pál pápa éppen szentmisét tartott, így a citromfával nem tudtuk magunkat áttörni a tömegen, ennélfogva a repülőt lekéstük. Végül vonattal érkeztünk haza Rómából a citromfával együtt. Thaiföldön eltévedtem a dzsungelben növénykeresés közben.

– Most megmentette a családi költségvetést?

– Igen. Egyre csak jöttek a vevők, ezért ráálltunk a csomagküldésre. Nagyon gyorsan felfutó, sikeres vállalkozás lett a mienk.

Közben telefonon hívják. Kifejezetten kértem, hogy a készülékét ne kapcsolja ki. „Bruttó! Igen. Kérek tőlük! Rendben.” Majd másnak: „Hívhatsz bármilyen későn. Tudod. Ne viccelj!” Aztán megint másnak: „Igen. Pluméria. Van, természetesen. Egy méternél magasabb bimbódzók is vannak 14 ezerért.”

Ha száz telefonja van egy nap, az nyugisnak számít. És ebből már újra egyre több a zenével kapcsolatos. Beindul a zenei élet, szerencséje van az Arborétummal is, hogy oda nem külföldiek jártak, hanem magyar zenészek, művészek, színházi és filmes szakemberek – így visszatért a vendégkör, ám a banánfaprojekt is igazi mókuskeréknek bizonyul.

Fogalma sincs, hogyan tovább. Nem tudja visszafogni egyiket sem, mert mindegyiket szereti. És mindegyik üzletágban ismerik, neve van. Felidézi a zenei menedzselést a Gödör időszakában, amikor úgy kellett visszafognia a „lovakat”, hogy ő álnevet választott.

Egy héten a jelentkező zenekaroktól ötven-hatvan demo CD-t kapott, amelyet illett meghallgatnia, hiszen azok előadói közül is választott fellépőket. Percenként hívták zenekarok, plusz foglalkoznia kellett a menedzseléssel, aktuális programszervezéssel. Akkor indult a Facebook, ott akart lenni, így felvette a Czirpay nevet.

Gyermekkorában a húgával rendszeresen bliccelt a villamosokon, buszokon, s megbeszélték, hogy egységesen lódítanak az ellenőröknek név és cím tekintetében, így lettek ők Czirpayak. Álnévként ez volt a fejében, hát ezt adta magának.

*

Amíg koncertszervezésből élt, reggel ment haza és délután kettőkor kelt fel. Most, hogy a kertészkedés az első, felkel reggel hatkor, locsolja a növényeket, közben zenét hallgat, telefonon intézi a klipek készítését, a koncerteket, s éjfél után fekszik. A két élethez naponta több mint 24 óra kellene!

A Király utcai Gödörben szeretne maga mellé egy fiatal szervezőt, aki ismeri az új zenéket. Mert próbál ő a fiatalok között lenni, s megtudni, hogy mi a zenei világuk, a tizenegy éves lányán keresztül ismerte meg Billie Eilish zenéjét is, „be kell látni, hogy elég tehetséges a kislány”. Mindig Szarvason rendezik a Dobbantó nevű tehetségkutató döntőjét, s elküldik neki az élboly szereplőinek zenei anyagát, így ők fellépési lehetőséghez jutnak általa.

Visszatért tehát a programszervezés területére, a Gödörben októberben lesz úgy összesen huszonöt fellépő, néhány lemezbemutató, filmklub, színházi előadás, de szerveztek beszélgetést nem akárkikkel, Géczi Jánossal, Háy Jánossal, Beck Zoltánnal, Likó Marcell-lel a dalszövegírás világáról.

Figyeltem, hogy a világhálóra 23 óra 58 perckor tette fel valamelyik programot. És az általa menedzselt zenekarokkal is beindult az élet… Ráadásul egy angol gitárossal is levelez, aki nagyon szeretne Budapesten fellépni.

– És a kertészkedés? Visszaszorult?

– Jövőre újabb tizenhatféle banánnal bővül a kínálatom.

– Ezt most így tudja?

– Már beszereztem a szaporítóanyagokat. Laboratóriumban egy növény szövetéből tudunk újabb egyedeket előállítani. Lesz majd a kínálatomban Blue Java Ice Cream banán, a teljesen kék banán is. A banánoknak a legfontosabb a rengeteg tápanyag és a rengeteg víz. Fűféle, egy szár egyszer terem, de a kivágott helyén a tősarjakból újra kinő a törzs, a szár – teszi hozzá.

A portré írójaként meg kell osztanom néhány emléket a banánnal kapcsolatos egyedfejlődésemről. Debrecenben a főutcából nyíló téren laktunk. Előfordult, hogy a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején anyám megjött valahonnan, letette a szatyrait, és azt mondta, lemegy az Áfész-bolthoz, mert banán érkezett, beáll a sorba. Ez annyit jelentett, hogy órák múlva ért haza, kezében a sárgás-zöldes gyümölccsel, a banánnal.

Akkor banánból csupán egyféle létezett nálunk. Aztán később eljutottam a Kanári-szigetekre, ahol láttam cukorbanánfát, s akkor megtanultam, hogy másféle banán is létezik. Megint újabb tíz év múlva Budapesten Brazíliavárosból érkezett magyar származású brazilokkal találkoztam, akik a Lehel téri piacon, a legpazarabb zöldséges banánválasztékára azt mondták, hogy rendkívül szegényes.

Amikor ezt elmesélem Maróti Dánielnek, azt mondja:

– Voltam Ecuadorban, az a világ egyik legnagyobb banántermesztő köztársasága, ahol huszonhatféle banánt árultak az utcán.

Banánban a jövő.

A zenekarokkal történő utazásokból rég visszavett. Amíg az idő engedi, leül a fűbe az egzotikus növények közé, s ölébe véve a laptopot, dolgozik, vagy a teraszon kortyolja a saját citrommal ízesített ásványvizét. Amikor az e-mailezésből, telefonálásból, zenehallgatásból elege lesz, leveszi a fülhallgatót, s belefülel a pesterzsébeti házból kiszűrődő zajokba.

Három lánya van, akik kilenc-, tizenegy és tizenhárom évesek. Az egyik zongorázik, a másik csellón játszik, míg a har­madikuk fuvolázik – kizárólag a saját választásukból.

Hát így állnak! Úgy tűnik, a zenét sem lehet abbahagyni!