Betájolt medicina

Az októberi kora ősz még a forró nyártól lopott napsütéssel próbál kedveskedni az apró cserháti falucskák népének, miközben a dombok zöld erdőkoronáit már a téli álomba szenderítő arannyal fröcsköli be.

– Csalóka idő, de jót tesz a hátamnak – dől neki az enyhült házfalnak Oláh Dezsőné, Ella néni, aki miután meglát egyszerre három buszt is ereszkedni a Zsúny­puszta felőli lejtőn, azonnal templomi ruhát kap magára, és karján a fekete műbőrös retiküljével meg sem áll a nagylóci sportcsarnok udvaráig.

Az egymás mögé sorakozott járművek jöttére, akár első napos kisdiákok, félősen kezdenek szállingózni az emberek.

– Jöjjenek csak bátran, senkinek sem vesszük le a fejét, nekünk a társadalombiztosítási kártyájuk is elegendő – nyugtatja viccesen Hárskúti Márton vezetőkoordinátor a szeppenteket, miközben Ella nénit tessékeli beljebb az Egészséges Magyarország – Szűrőbusz feliratú járműbe.

– Hát ez nem is busz, hanem orvosi rendelő, de nagyon fainul néz ki – csodálkozik Ella asszony, majd békésen tűri a cukor-, a koleszterin-, a csont­rit­kulásmérést, a szívultrahang-vizsgálatot meg az összes többit.

– Nagyon hasznos és megtisztelő, hogy így törődnek velünk, szinte a helyünkbe jönnek ezekbe az eldugott cserháti kis falvakba – mondja egy másik hölgy, a nagylóci iskola tanárnője, aki, ha épp lyukasórája van, felszáll a középső buszra, ahol elsőként a tüdőkapacitását ellenőrzik, majd egy, a lába sarkára helyezett gépezettel csontsűrűséget mérnek.

– Három éve édesanyámnak talán az életét mentették meg azzal, hogy a közeli Rimócon egy ugyanilyen szűrőbusz orvosai daganatot találtak nála, hál’ istennek, még időben. Akkor megfogadtam, évente egyszer megnézetem magam, és most kapóra jött.

– Az a baj, hogy kevesen gondolják így, kedveském, mert a legtöbb ember, főleg a férfiak, köztük az én uram is, nem törődnek magukkal – mondja az egyik asszonyság, aki idáig a tétovákat győzködte az ingyenes vizitről. – Persze az is igaz, hogy mindennap hajnalban kel, mert puttonyos autóval hordják a falusiakat maltert keverni Pestre, így aztán, ha akarna se tudna szűrésre jönni.

Ugyanakkor például Fehér Zoltán, az elektrokar­diográf-vizsgálat vezetője és a társai éppen azért keltek hajnalban, igaz, ők Budapesten, hogy időben érkezzen meg orvos és busz Nagylócra. A jó megélhetés meg a jó egészség, ha kényszerűségből is, de gyakran kerülik el egymást, hiszen mindkettőre a nap 24 órája is kevés, főként, ha népes a család és messze a munkahely. Olykor aztán a jó megélhetésre rá is megy a jó egészség.

– Tavaly májusban történt az Ózd melletti Arlón egy olyan esetünk, amit soha nem felejtek el – emlékezik vissza Fehér Zoltán. – Középkorú férfi szállt fel a buszra, de csak azért, mert a családja erőszakoskodott vele, merthogy olykor szorított a szíve. Jól tették, hogy oda zavarták, mert a nyakas ember stroke-ot kapott. Mentőhelikopterrel szállítottuk Pestre a focipályáról.

Köznapi nyelven megmentették az életét. Az orvosokból és más szakemberekből álló 20 fős szűrőbuszos különítmény tagjai általában nem 8 órát dolgoznak, hanem 10-et vagy többet, attól függően, hogy például Szabolcsban vagy a közelebbi Nógrádban, ne adj’ isten Pécs alatt portyáznak. Számukra az sem rangon (orvoson) aluli, ha huzatos vagy dohos a vidéki panzió, ha hideg a zuhany vagy nem is jön belőle víz, és reggel egy vacak friss zsömlét sem tudnak venni, mert a mozgóbolt csak dél körül ér oda.

Nyavalygás helyett fűti őket az emberi és szakmai hevület, az orvosi eskü meg a rájuk utaltakért érzett felelősség, miközben alázattal alkalmazkodnak az egyszerűbb és szűkösebb élet szigorú feltételeihez. Így is előfordul, hogy egy-egy, városi számára szokatlan történet közepébe csöppenve, könnybe lábad a szemük. Polaneczky Judit, a Gottsegen György kórház ápolási igazgatója, aki a kardiológiai vizsgálatokat koordinája, sem állta meg sírás nélkül, amikor egy 75 éves nagymama ült a vizsgálószékbe.

– Azzal kezdte, hogy nem maga miatt jött el, hanem csak a gyerekek végett, mert úgy tudjam meg, hogy neki hirtelen halt meg a lánya, aztán a veje, így a három kiskorú unokája sorsát rábízta a Jóisten – meséli az ápolási igazgató. – Mutatta dolgos, eres kezeit, közben azt hajtogatta, hogy mondjuk csak meg őszintén, milyen az egészségi állapota, mert ő csak akkor halhat meg, ha már felnőttek az unokák.

Az országos kardiovaszkuláris intézet igazgató főorvosa, dr. Andréka Péter örömmel delegálja orvosait és szakdolgozóit a vidéki különítménybe, egyrészt az embert próbáló kihívások, másrészt az egyre biztatóbb eredmények ismeretében. Idáig a kardiológusok több mint 12 elvezetéses EKG-vizsgálatot végeztek, valamint az alsó végtagok érszűkületét is feltérképezték.

– Ha a helyzet megkövetelte, akkor az adott helyszínen a szükséges beavatkozásokat is elvégezték – so­rolja tovább a kórházigazgató. – A szolgáltatások a közelmúltban a vastagbéldaganat szűrésével tovább bővültek, így eggyel több kórházat igénylő vizsgálat végezhető el a piactéren vagy a sportpályán, ahová a buszokat vezénylik. Az idén 14 megye 67 településén összesen 80 szűrési napot teljesítünk. Sajnos a megjelentek csaknem fele szakvizsgálatra, 20 százaléka pedig fekvőbeteg-ellátásra szorult.

A négy keréken praktizáló orvosok szerint a részvétel, a fogadtatás változó, attól függően, milyen az adott település közösségi ereje és vezetése. Van, ahol a polgármester kiplakátoltatja, a háziorvos propagálja, és van, ahol közöny, olykor némi ellenszenv fogadja a különítményt. Pedig túl azon, hogy egyetlen kiszállás is milliókba kerül, az ott élők vissza nem térő alkalmat szalasztanak el, hiszen például itt a Nagylóc térségében lévő 6 falu közül Bokoron 70-en, Garábon pedig 38-an laknak összesen.

Fontos vizsgálatokra menni messze esik Pásztó, Balassagyarmat vagy Salgótarján, ráadásul buszjáratból meg ünnepi ruhából is kevesebb akad a Cserhát nyakán ékeskedő falucskákban.

A salgótarjáni kórház belgyógyásza, dr. Szántó Erika meséli, hogy gyakori eset, amikor a beteg annyira megbarátkozik velük, hogy elmondja, ő bizony 2 éve sem hagyta el mondjuk Alsótoldot, a Balatonnál pedig sohasem járt. A szűrőbuszos helyszíneken néha még a kórházinál is elszomorítóbb helyzeteket és emberi sorsokat látni.

Ilyenkor előhozakodni azzal, hogy az érvizsgálatok azért fontosak, mert tünetszegény betegség, vagy a szájhigiénia hiánya a torokrák előszobája, nem túl hálás orvosi küldetés, de Szalay Csaba fiatal létére derekasan győzködi a nagylóci kételkedőket, miközben délre figyelmeztet a gótikus templom tornyában lakó időpásztor.

Az elmúlt 3 esztendőt tekintve, ahol megfordultak a buszok, ott a lakosság 10–13 százaléka vette igénybe az ingyenes szűréseket, közülük a legtöbb páciens szív- és érrendszeri betegség tüneteit mutatta, őket a daganatosok követték, majd az anyagcsere-prob­lé­mások, és a sort a légzés- és mozgásszervi betegek zárták. A legtöbben hálával köszönték a törődést, de voltak, akik morgolódtak, szégyenlősen makacskodtak.

Százhetven településen jártak

  – A Helybe visszük a szűrővizsgálatokat elnevezésű programot azért hoztuk létre, hogy azokon a településeken, ahol például az alacsony lélekszám, a gyérített tömegközlekedés vagy a gyógyító intézmény távolsága miatt csorbulna az ott élők egyenlő esélyű egészségügyi ellátása, ott is kényelmesen és térítésmentesen juthassanak hozzá a legmagasabb szintű szolgáltatásokhoz – magyarázza a Szabad Föld megkeresésére prof. dr. Kás­ler Miklós, az emberi erőforrások minisztere. – A program eddigi időszaka alatt több mint 5 ezer ember szűrését végezték el. – Tucatnál is több megyében csaknem 170 településen sorakoztak fel a buszaink. A megelőzés és az egészségre nevelés folyamata közben számos esetben sikerült a kialakulóban lévő betegségeket felfedni, sürgős esetekben pedig azonnali beavatkozásokat alkalmazni. Hogy a világszínvonal nagyon sokba kerül? Istenem, ha egyetlen ember életét megmentettük, megérte.

Felváltva mesélik, hogy akadt például olyan település Baranyában, ahol amikor meglátták a 3 buszt, a cigányok hazamentek, és a legszebb ruhákba öltözve, felékszerezve jöttek vissza, így mutatva tiszteletet a szolgálatért. Más helyen viszont, ahol az árván maradt katolikus parókia faablakait is eltüzelték, és ahol előre feldarabolt autógumival fűtöttek, ott a mérgező füst miatt becsukott a buszrendelő.

Volt olyan magányos néni, aki családi fotóalbummal dicsekedett vizsgálat közben, és akadt, aki süteménnyel, almával, méhecske marta édes szőlővel kedveskedett. Esze Tamás kuruc brigadéros falujában, Tarpán pedig nemcsak helyi pálinkával, de utána görcsre kötött metélt tésztalevessel és disznópörcös szilvás derelyével traktálták őket, akár II. Rákóczi Ferenc fejedelem urunkat.

Nagylócón a forró nyártól lopott verőfényes őszi nap végén rutinosan összepakoltak a medicina sokat próbált vándorai, és akárcsak régen, a vidéki színjátszók (csepűrágók) echós szekerei, ők is megindultak járműveikkel a zsúnyi emelkedő felé.

Másnap már Szalmatercsen tájoltak.