A nagydobosi sütőtök titka

Nagydobos Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Mátészalka és Vásárosnamény közt fekszik pont félúton, hosszan elnyúló főutcája párhuzamosan fut a Krasznával. Itt találkozik az egykori Ecsedi-láp fekete földje a Nyírség homokjával. Az előbbi vastag, tengeri- és búzatermő föld, a másik meg… Hát ott bizony alaposan meg kell gondolnia a gazdának, hogy mit termeszt. Mert az homok, a homokot pedig nem nagyon szereti sem a búza, sem a tengeri, de a sovány talajon még a rozs, a lucerna, a krumpli is finnyásan növöget.

Van azonban egy növény, amit a Jóisten is pont ide teremtett. A tök. A nagyon sovány homokért persze az se rajong, de ha vetéskor, ültetéskor kap egy kis tápanyagot, mondjuk egy kis trágyát, és nem hagyjuk, hogy keléskor megfojtsa a dudva, akkor saját kezébe veszi a sorsát. Szeretné persze a kövérebb, fekete földet is, de a dobosi gazda oda szinte sohasem veti. Csak a homokra, a falu nyugati felébe.

De korántsem annyit, mint régen! A két nagy háború közt, a húszas-harmincas években száz hektárnál is több sütőtök termett Doboson, s akkor még a kerteket nem is számoltuk! Márpedig a faluban akkor is volt vagy ötszáz porta. Olyan kert meg nemigen, ahol ne vetettek volna tököt. Most azonban nagy csalódás érné azt, aki felmászna a falu közvetlen közelében épített kilátó tetejébe, s körülnézne a tájon. Nem látna onnan egyetlen tökbokrot, kint hagyott tököt sem, s erre nem a késő ősz a magyarázat. Hanem az, hogy nagyobb tételben termesztésével ma már legfeljebb féltucatnyian foglalkoznak. A kertben persze majd’ mindenki nevel néhány bokrot, ami elég a családnak, de hogy árusítsák is – azt keresni kell bizony.

A 2200 lakosú, 2800 hektárral rendelkező faluban mi összesen négy családot találtunk, amelyik piacra is termeszt tököt, de közülük is csak egy helyen vásárolhattunk volna. A másik háromnak be se tudtunk jutni az udvarára, igaz, egyikükkel, a mátészalkai kórházban raktárosként dolgozó Dienes Sándorral telefonon tudtunk pár szót váltani. Mint megtudtuk, ők öt éve fogtak komolyabban a töktermesztéshez. De ne gondoljunk valami nagy területre, egy hektáron próbálkoznak, váltakozó sikerrel.

– Az értékesítéssel van a legnagyobb gond – mondta. – A tök ugyanis nem olyan, mint a búza vagy a tengeri, hogy felpakoljuk a pótkocsira, s mehetünk az átvevőhöz. Ilyen kis tétellel ugyanis nem tudunk labdába rúgni a felvásárlóknál, nekünk magunknak kell egyesével-kettesével a saját udvarunkról eladni a termést. Ez viszont állandó készenlétet kívánna, amit mi, napközben dolgozó termelők nem tudunk biztosítani. Marad tehát a hétvége, a szombat, a vasárnap. Kint van a táblánk a ház előtt, az országúton jövők-menők azt látva kopognak be hozzánk.

A kerítésen kívülről bent az udvaron nekünk is volt szerencsénk látni egy jó kupac tököt, a gazda szerint azonban az már csak töredéke a szüreteltnek. Hál’ Istennek az országúton nagy a jövés-menés, s aki egyszer kóstolta már a család sütőtökét, visszajár. Sajnos az időjárás nem igazán kényeztette el a termesztőt sem tavaly, amikor rengeteg volt júniusban az eső, sem az idén, amikor meg aszály volt, ennek ellenére nem elégedetlenkedik. A fémzárolt vetőmagot viszont erősen kritizálta. Tapasztalata szerint egyáltalán nem azt hozta, amit az eladók ígértek, a saját vetőmagja sokkal eredményesebb.

Néhány portával arrébb már sikerült személyesen is kézbe venni egy termetes tököt, de sokáig csak egy gyanakvó macska szemezett velünk, aztán végül kilépett a termesztő is a házból. Pontosabban az édesanyja, a csemege termesztője ugyanis nem ő, hanem Kolozsvári Zsolt, akinek kisebb gondja is nagyobb manapság annál, hogy tököt áruljon. Vagy negyven hektáron gazdálkodik, ősszel meg tömérdek a földeken a munka. Zsolt most is szánt, majd csak a vacsoracsillag hozza haza.

Az idén náluk is kevesebb termett, mint máskor, ráadásul parázs is a tök, ami a nagy szárazság számlájára írható, tudtuk meg. Dienesékhez hasonlóan ők se darabolják, egészben adják el a tököt, amit tulajdonképpen csak kedvtelésből termesztenek, ebből egészen biztosan nem fog meggazdagodni a család. Pláne, ha megint olyan év jön, mint az idei vagy a tavalyi volt. Legalábbis a tökre, mert például a család bodzása kiválóan termett, nem is emlékeznek rá, hogy kilónként az átvevő fizetett-e valaha is annyit, mint az idén.

Ha Doboson nem is jártunk teljes sikerrel, a 10 kilométerrel távolabbi Mátészalkán már igen. A szatmári városkában él ugyanis a Filep házaspár, az ország talán legfelkészültebb sütőtöktermesztője. Filep László és a felesége, Piroska jó negyedszázada vetett először tökmagot – a nagydobosi határban. Mindketten a nyíregyházi mezőgazdasági főiskolán szereztek diplomát, s fiatal házasokként kerültek Nagydobosra.

Az akkori termelőszövetkezettől kaptak szolgálati lakást, munkát – és háztájit, amelyen sok más falubelivel együtt ők is sütőtökkel próbálkoztak. A téesz pont az odakerülésük évében hagyott fel a nagyüzemi tökter­mesztésssel, de a tagok, kamatoztatva a korábbi tapasztalatokat, folytatták a munkát.

A házaspár 2006-ban Mátészalkára költözött, de Dobostól nem szakadtak el. A privatizáció során, a téesz felszámolása után is ott gazdálkodtak, de már nem pár száz ölön. Fokozatosan növelték a tök területét, az idén például már 15 hektáron vetettek és palántáztak, a termés feldarabolva eljut az ország legtávolabbi pontjába is. Sőt, jóval messzebb is. Ottjártunkkor például épp Németországból hívták telefonon őket, a szomszédos Romániából, Zilah, Szatmárnémeti környékéről pedig heti rendszereséggel kérnek tőlük csemegét.

A szalkai porta a város egy viszonylag új, családi házas negyedében található, ahonnan 2-300 lépésnyire már a határban vagyunk. Még mielőtt alaposabban szétnéznénk a háznál, autóba ülünk, hogy lássuk, hol is terem a dobosi tök. Nagydobost azonban most kihagyjuk, elég, ha csak 500 métert megyünk. Filep Lászlóék ott is bérelnek egy darab földet, ami ugyanaz, mintha a távolabbi Doboson lennénk. Laza, homokos talaj, a tök igazi termőhelye.

– Ez csak részben igaz – pontosítja vendéglátónk az iménti mondatot, hiszen szereti a tök a kövérebb, vastagabb talajt is, de ha oda vetik, akkor kinyúlik a tenyészidő, és nem fog beérni a termés. A legfontosabb figyelembe veendő tényező az, hogy a dobosi sütőtök hosszú tenyészidejű, 150 napos növény, így idejében a földbe kell juttatni a vetőmagját. Az optimális idő április 20. tája, amikor a talaj hőmérséklete már eléri a 10 fokot. Hűvös, esős idő esetén azonban kiskerti körülmények között célszerű április 20-án a palántanevelést is elkezdeni. Még akkor is, ha az időjárás lehetővé teszi a magról vetést.

A párhuzamos palántanevelésre azért van szükség, hogy rossz kelés, esetleg a gyakorta bekövetkező május eleji fagyok után a ­hiányzó növényeket erős, egészséges palántával tudják pótolni. De a legoptimálisabb esetben is csupán a megkötött termés fele takarítható be, tövenként két-három darab. A régi öregek szerint azokból is az a legfinomabb, amelyik legközelebb van a tőhöz.

De az éretlen, vagy csak félig beért termés se vész kárba. Az állattenyésztők, a vadászok szívesen megveszik, igaz, csak töredék áron, de sok kicsi sokra megy. Olyan is van persze, ami kint marad a földön. A szalkai határban felkeresett táblában is rengeteg, futball-labdánál is nagyobb tök domborodik, de lesz azoknak is gazdájuk. Az ilyen, már felszabadított táblán szívesen bóklászik a birkanyáj, no és a mezei vadak is gyakran tiszteletüket teszik.

Sokan, sokszor próbálták már megfejteni a nagydobosi sütőtök sikereinek titkát, de Filep László csak mosolyog ezen az igyekezeten. Szerinte nincs semmi titok. Ha a dobosihoz hasonló talajon vetik el a magot vagy ültetik ki a palántákat, s betartják a termesztés szabályait, másutt is hasonló minőségre számíthatnak. A szomszédos falvakban, Ópályiban, Pusztadoboson, Nyírparasznyán, Paposon egészen biztosan, de a Nyírség távolabbi, sőt Somogy homoki területein is.

Az elmúlt 25 év tapasztalatait saját, nagyszerűen szerkesztett, közérthetően megírt honlapjukon is közzéteszik, mert mint mondják, nekik nincs semmi titkolnivalójuk.

Tanácsokkal is ellátják a kezdő töktermesztőket. Mint írják, a sütőtöknek igen nagy a területigénye, egy tőnek 8-10 négyzetméterre van szüksége. Ez azt jelenti, hogy a legkisebb tő- és sortávolság minimum 2-3 méter legyen. A nagy területigény miatt egy bokorban csak egy növény legyen, a kikelt felesleget a föld felett vissza kell csípni, hogy ne sérüljön a megmaradó növény gyökere. A tőszám pontos beállítása azért fontos, mert más növényekkel, például a paradicsommal vagy a babbal szemben, a tőszám sűrítésével nem fog növekedni a termés mennyisége, viszont minden tövön satnya termés lesz annak ellenére, hogy elburjánzik a növény indája, levélzete.

Rossz hír viszont, hogy az utóbbi időkben tapasztalható felmelegedés és a csökkenő páratartalom hatására kevesebb vízhez jutnak, szabályosan szomjaznak a kártevők, melyek úgy próbálják szomjúságukat oltani, hogy elkezdik szívogatni a tököt. Szemmel szinte nem is látható lyukakat fúrnak a termés húsába, ami miatt később az elkezd romlani.

Erre a város másik végében példát is láthatunk. Nagy fóliasátrakban itt tárolja ugyanis házigazdánk a termést, amit vastag szalmaréteg fed, hogy a sátor faláról lecsöpögő pára ne károsítsa azt. Ám így is látni romlásnak induló tököket, amelyek főleg a szomjazó kártevők felsértette darabok közül kerülnek ki. A nagy többség azonban sértetlen, még karácsony után is vígan fogyasztható. És aki a Filep-féle tökből vásárol, biztosra mehet, házigazdáink ugyanis nem bíznak semmit a véletlenre.

Szinte hihetetlen, de a tőlük kikerülő sütőtököket ők egytől egyig mindet megkóstolják. Erre úgy derült fény, hogy az udvarukra lépve felfigyeltünk a fenyőfák alatt egy katonás sorba állított, darabonként megszámozott tökszakaszra. S nem elég, hogy meg voltak számozva, de mindegyikből hiányzott egy gyufásdoboznyi lék is.

Bent a konyhában derült ki az oka.

A feleség, Piroska ugyan a számítógépen épp a megrendeléseket szortírozta, de aztán kinyitotta a tűzhely ajtaját, s kihúzott egy tepsi sült tököt. A kinti lékek voltak, mindegyik alatt egy szám. Aztán hozzákezdett a kóstolásukhoz. Eltelt egy negyedóra, míg az összessel végzett. Ötöt vagy hatot azonnal kiselejtezett, a többinél pedig följegyezte, hogy a 3. mondjuk pa­­rázs, a 6. leves, a 8. parázs, a 10. krémes – és így tovább. Ezzel a mód­szerrel biztosan azt a fajta tököt kapja a megrendelő, amilyet szeret, éljen Miskolcon, Gyulán vagy Budapesten.

Akár éppen Rajkán, amit félig már felvásárolták a szlovákok, és valami rejtélyes okokból rajonganak a dobosi tökért.