Békesség híján Bátorban

Megnéztem, milyen a vi­har előtti csend Bátorban. A 390 lakosú Heves megyei településen csak hetente kétszer rendel az orvos. Iskolába, óvodába legközelebb Egerbocsra járhatnak a gyerekek falubusszal. De ezt vállalták az ide költözők, cserébe a tiszta, élhető környezetért, amit Bátor ígért. Most viszont félnek a lakóházak között létesülő öntödétől, a feltételezett zajtól, a technológiából adódó szagoktól és az esetleges környezetszennyezéstől – azaz az ipartól, amely romokba döntheti az álmaikat.

A személyes sorstörténeteiket foglalták levélbe az önkormányzatnak címezve, és petíciógyűjtésbe kezdtek az öntöde ellen, amit már 218 aláíró támogat. És 2021. október 13-án a képviselő-testület az addig gazdasági, kereskedelmi besorolású övezetet, ahol a tervezett öntöde működne, lakóövezetté nyilvánította – lehetőséget adva egy esetleges, hosszasan elnyúló jogi perpatvarnak.

*

Az öntöde ellen tiltakozókat valójában az nyugtatná meg, ha egész más épülne azon a területen, amelynek egyik oldalán egy bio-, másikon egy önellátó gazdaság, vele szemben az egygyermekes családnak otthont adó Wágner-kúria, a település legjelentősebb épített öröksége található.

– Tavaly mindennap fél órán át égetett műanyagra emlékeztető bűz áradt az öntöde felől. Utánanéztünk, hogy a héjformázás során felszabaduló gázok nem veszélytelenek. Idén kevésbé erősek, de ha a kertben tevékenykedünk, zavaró. Akárcsak az, hogy napközben az üzem tevékenysége erős zúgással jár. Ez tavaly óta még rosszabb lett, s gyakran hétvégén is halljuk – osztja meg tapasztalataikat Bertók Gábor, a fenti, már működő öntöde közelében fekvő egyik ház lakója.

A tiltakozók az eddig tett zajvédelmi intézkedéseket nem tartják kielégítőnek. Példaként említik, hogy 2015-ben, az illetékes kormányhivatal vizsgálatát követően az öntöde tulajdonosa, Sallai úr jelezte, a zajterhelés csökkentése érdekében zajvédelmi falat épít a falu felé. Ezt a funkciót ma egy poliészter hullámlemez tölti be, ami közel sem nyújt olyan zajvédelmet, mint egy minősített zajszigetelő kerítéselem.

A beköltözésük előtt a családokat az önkormányzat arról tudta tájékoztatni a területtel kapcsolatosan, hogy a rajta álló építmény raktárként szolgál. A tulajdonos megmutatta az érintetteknek a Hegyalja úti telephely egy részét és a Hunyadi úti területet. Az érdeklődők egy általa felkért szakértőtől kérdezhettek.

– Nem tervezhetünk előre, mert nem tudjuk, öt vagy tíz év múlva derül ki, hogy mi lesz a terület sorsa. Ha ipar létesül rajta, mi megyünk. De ha ki is szedem az elültetett fáimat, akkor se fogom soha visszakapni az időmet és a fáradozásomat, sem azt a fantasztikus közösséget, ami itt épül – mondja Máthé Orsolya, az önellátó gazdaság asszonya, aki egyebek mellett tájfajta génbankot tart fenn.

Többen szintén önellátóak a faluban. Van bioméhészet, négy vendégház, és nemrégiben turisztikai központ létesült. Elindult egy másik irányba (is) a falu. Úgy 60 tizennégy év alatti gyermek él Bátorban. Nagyjából ugyanennyi fiatal család életéről van szó, a ’80-as évek után született generációról, amelynek tagjai nem adják fel egykönnyen.

– Nem engedjük, a gyermekeinkért, a családunkért – mondja Sa­ránszky Orsolya és György, akik két gyermekükkel a Wágner-kúriában laknak. A család előtte Noszvajon, a falu szélén vett házat. De a mellette épülő szórakoztató központ miatt egyszer már végigszenvedték a bizonytalanságot. Heves érzelmeik érthetők.

Együtt várjuk velük a gyerekeket. A sombokrok alatt játékok hevernek, és hamarosan megérkeznek a tulajdonosaik. Ledobva a táskát, egymást tolják a kocsin, szaladoznak, zsibonganak; jól érzik magukat. Kigyalogolunk a szemben lévő dombra, és ők az erdő felé veszik az irányt. A szülők nyugalommal legyintenek: majd visszajönnek.

Botos Regina udvarának végén támfal van, a törékeny nő mind egymaga hordott oda majd’ 17 tonnányit az 5–50 kilós kövekből. Keze munkája és egyedisége új életre keltette a régi házat.

– Nekem Bátor olyan sokat jelent – mutatja a falán lévő képet, amely a falut ábrázolja. – Itt képzelem el a jövőm, ahol nincs keresnivalója egy újabb öntödének.

*

A Hegyalja út a faluszélen fut: csak két lakóházzal találkozunk. Az út végén a Sallai Öntöde. Utánunk furgonjával megérkezik Sallai György, a tulajdonos. Szimpatikus ember, aki készséggel mutatja meg élete munkáját.

– A falu másik részén van a telephely, amit be szeretnék indítani, az a vita tárgya. Mindkettő téeszüzem volt. A lentit 2000-ben vettem meg, az ittenit 1994-ben, akkor indult a gyártás – kezd bele a történetébe még a kapuban. – Kisvállalkozó vagyok, ahogy jött a pénz, úgy építettem, fejlesztettem, mindent a saját erőmből.

Nagyjából háromnegyed hektár az öntöde területe. Van egy üzem és egy forgácsolóműhely. Húszan dolgoznak itt, nők és férfiak, két műszakban.

– Nem mennyiségi, minőségi öntést csinálunk. Kilencven cégnek majd’ 950 fajta öntvényt gyártunk: ipari alkatrészeket, szerelvényeket, egészségügyi eszközöket, műemlékpótlásokat. Hatszáz kilónál kevesebb acélt használunk fel naponta. Igyekszünk mindent megcsinálni, amit máshol nem vállalnak. Például öntöttünk csillárpótalkatrészeket az Operaháznak is.

Különösebb zaj és szag nem tűnik fel nekem az üzemben, ahogy kint sem éreztünk, hallottunk semmit. Vajon mi történik az öntésnél felszabaduló gázokkal, és a csiszolás, köszörülés közben keletkező porral? Sallai György azt válaszolja, hogy a tisztítógépekben lévő szűrők a kvarcport és revét (az öntvény felületén keletkező oxidréteget) leválasztják, majd a tárolóba kerülnek. És a gázok? Többszöri kérdésemre kérdéssel felel: – Milyen gázok? Nem szabadulnak fel káros anyagok, mert az átolvasztást elektromos üzemű indukciós kemencével végezzük.

Mindenre megszabott határérték vonatkozik, amit be kell tartani. Ahogy a keletkezett formázási hulladékkal és az alapanyaggal is kilogrammpontossággal el kell számolnia az éves nyilvántartásban. Az illetékes szervezet bármikor ellenőrizheti, és ha valamit nem talál rendben, bezárhatja az üzemet. Miért kockáztatná ő ezt?

A 20 kiló alatti öntvényeket általában futár viszi a megrendelőhöz. Forgalomból származó zaj tehát nincs. A forgácsolóüzem előtt egy traktor és egy targonca áll. Az anyagmozgató gépet nem sokat használják, három hónapja vették, és 24 üzemórát mutat a kijelzője.

– Jó a kapcsolatom a faluval – részletezi. – Ha hidat kell csinálni vagy megjavítani a traktort, amit használnak, megcsináljuk. Ide bárki bejöhet, segítség nélkül senki nem ment még el. A gond abból van, hogy beköltözött Bátorba egy városi zöld értelmiségi réteg, akik ellenzik az ipart.

*

Azt tapasztalom, hogy az üzemben tevékenykedő nők fel vannak háborodva, hogy a beköltözők országosan rossz hírét keltik az öntödének. Meglehetősen erős érvük, hogy az éves szinten befizetett iparűzési adó pénzt hoz a falunak, a turizmus, amiben a civil csoport gondolkodik és ígér, jelenleg nem. Leginkább azt szeretnék, hogy a kettő ne lenne egymás gátja.

– Miért vesznek az egykori téesz gépműhelye közvetlen szomszédságában házat? A sorsa úgyis az lesz, hogy ipartelep lesz újra – érvel az öntést előkészítő viaszprés mellett dolgozó egyik asszony, aki a faluban lakik.

– Kétezerben még 63-an voltunk, és három műszakban dolgoztunk. Akkor nem zavarta a községet – mondja Sallai György. Majd ezt kö­­vetően kocsiba ül, hogy megmutassa a 2,5 hektáros területet, amelynek három tulajdonosa van. Az övé nagyjából egyhektárnyi rész, ez a terület a vita tárgya.

Szerinte a megfelelő hatósági engedélyek birtokában jövő tavasszal el lehet indítani a termelést. Itt, ezen a telephelyen homokformázással készülnének az öntvények. Mutatja a trafót, a vastag földkábelt, amelyből 600 méter van már lefektetve. És valakinek meg kell fizetnie a kártérítést, ha – az önkormányzati határozat vagy más miatt – elbontják az üzemet. Arról nem beszélve, hogy mi lesz a sorsa a meglévő üzemépületeknek és a 2000 négyzetméter betonfelületnek?

Az önkormányzati hivatalba vesszük az irányt. Ismerem Sánta István véleményét, aki korábban nyolc évig volt a falu polgármestere, és mindig kiállt az öntöde mellett, sőt szerinte „200 olyan település van, ahol örömmel látnák a vállalkozást”.

– A jogi állásfoglalás és a környezetvédelmi szakvélemény birtokában testületi határozat született a rendezési terv Hunyadi úti telephely módosításának végrehajtásáról, melyben a gazdasági, kereskedelmi besorolású övezetet lakóövezetté nyilvánítja. Amennyiben a vállalkozó jogi útra tereli a dolgot, a kártérítés összege sokszorosan meghaladja az önkormányzat anyagi lehetőségeit, ezzel tisztában vagyunk – vázolja a jövőt Pallagi Alfréd, Bátor község polgármestere.

Nemrégiben volt falugyűlés, de ott továbbra sem történt megegyezés. Mindkét fél részéről érzelmi alapon nyugvó elvi kérdésekről van szó, amihez ragaszkodnak. Pedig Bátorban szép is lehetne az élet. Hamarosan önerőből megvalósul a térfigyelő kamerarendszer, a Magyar Falu Program keretein belül pályázataik sikeresen célba értek: útfelújítás történt, cserélték a játszótéri eszközöket is. Amire sajnos egyetlen felületen sem lehet pályázni, az a békesség.

Jelenleg erre lenne a legnagyobb szükségük. A természettel harmóniában csak úgy lehet élni, ha az önmagunkban lévő zajt is lecsendesítjük. És akkor békében élhetne ember az emberrel.