Mire jó az agyarkapa?

1. Melyik születésnapja a legemlékezetesebb?

– Az első. Azzal kezdődünk. Amikor a regényíró leírja az első mondatot, sejti, hogy mi lesz a következő. Reményteli érzés kimondani: na, az első már megvan. És ebből még rengeteg minden lehet. Az persze más kérdés, az ember emlékezik-e az első születésnapjára.

 2. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében?

– Festőművésznek készültem, de szerencsére megismertem a falikárpitot. Azóta ez jelenti számomra a legnagyobb boldogságot. Ezt a művészeti ágat úgy is felfoghatjuk, hogy egy igencsak bonyolult technikával festek, tehát még a festést sem szalasztottam el. Viszont arról már letettem, hogy értsek az erdei gombákhoz. Imádok erdőben járni, szeretem mindenről tudni, hogy kicsoda-micsoda. A fákat könnyebb felismerni, mint az általam misztikus lényeknek nevezett gombákat. Már azt is rejtélyesnek tartom, hogy pici hajszálgyökereik kilométerekre elnyúlnak.

 3. Mit szeret önmagában?

– Azt szeretem, ha szeretnek. Senkinek nem szeretek bánatot okozni, nem szeretek másokban tüskét hagyni. Távol áll tőlem, hogy bármiért is megsértődjek, sőt azon vagyok, hogy humort vigyek a másik ember életébe.

 4. Mivel lehet kikergetni a világból?

– A túl sok felesleges beszéddel. Az borzalmas. Nehezen viselem a hosszan tartó telefonálást, a tengerként szétterülő semmitmondó beszédtől csak kopik az időm, és gyarapodnak az ősz hajszálaim. Azt is tudom persze, aki egyedül van, annak jólesik, ha valaki végighallgatja a mondandóját. Ezt meg szoktam érezni, és ha összeszorított fogakkal is, de kibírom.

5. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egyetlen napra?

– Egy olyan falusi emberrel, aki abban a házban született, ahol a mai napig lakik. Minden porcikáját ismeri a környezetének, és a saját hagyományaiban él. Talán az Őrségben találnék valakit. Egyébként magam is ilyen létre törekszem. Csak abban különbözöm másoktól, hogy én városi elmével tanultam bele a paraszti létformába.

 6. Ha egy álomutazást nyerne, mit választana úti célul?

– Sokfelé jártam a Közel-Keleten, amíg lehetett oda utazni. Életem első külföldi útja 1975-ben Libanonba vezetett, bár háború volt már, de láthattam a lenyűgöző cédrusokat. Valamiért Petra, a jordá­niai romváros kimaradt, de amíg élek, szeretnék eljutni a sziklák között megbúvó egykori karavánközpontba.

 7. Mi a legértékesebb értéktelen tárgya?

– Az agyarkapa. Ez régi kerti szerszám, aminek hosszú nyele agyarszerű részben végződik. Sokszor használom a gyomláláskor. Egy német barátom, Peter Sowa ajándékozta nekem, akinek biokertészeti könyveit sokat forgattam, és amikor Németországban egy kulturális programon személyesen is találkoztunk, azonnal összebarátkoztunk. Sajnos már nincs közöttünk, nagyon hiányzik.

 8. Mire sajnálja legjobban az időt?

– Ha valaki más gondatlanságból lopja az én időmet. Ezek közé tartozik a késés, amit fölöttébb nemtelen tulajdonságnak tartok. Csak akkor van rá mentség, ha valamilyen váratlanul bekövetkező dolog miatt történik.

 9. Mire nem sajnálja a pénzt?

– Például könyvre, növényre. Mindenféle dolgot gyűjtök, ami még elfér a lakásban és nem nagyobb tíz centinél, azt megveszem. És hát a tisztaselyem vagy aranyszálas fonalak akármilyen drágák, azokat nem tudom nélkülözni. Emlékszem, elein­te pulóvereket fejtettem le, hogy szőni tudjak, de ma már megengedhetem magamnak a nemesebb anyagokat is.

10. Szokott-e jótékonykodni?

– Ez csak természetes.

11. Melyik írótól olvasta a legtöbb könyvet?

– Mindenekelőtt Karinthy Frigyes a kedvencem, számomra ő a világmindenség. Magával ragadtak az izraeli Yuval Noah Harari könyvei is.

12. Mi a számítógépén a háttérkép?

– Egyszerű, idilli, hétköznapi fotó egy toszkán fasorról. Pályám során ugyanis sok ilyen tájképet szőttem. Egy bizonyos rendre emlékeztet, és elvisz magával a végtelenbe.

13. Ha az állatkertben egyetlen állatot kellene megfigyelnie egy napig, melyiket választaná?

– Talán az orrszarvút, mert már nem sokáig láthatjuk, ha ennyire nem tiszteljük a természetet. Önmagában véve egy tökéletes szobor. Nem győzök betelni a lépteivel, a döngésével, a molettségével. Milyen szomorú, hogy a tülkük miatt pusztítják őket.

+1 Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra, hogy minden reggelente ezzel induljon?

– Nem szeretem a hűtőajtó-bölcsességeket. Minden reggel kinézek az ablakon. Lehet borús, lehet verőfényes az idő, de ha elröppen előttem egy rigó, annál szebb élmény nem is érhet azon a napon.

Péreli Zsuzsa Kossuth-díjas képzőművész, a Nemzet Művésze 1947-ben született Budapesten. Tizennégy éves korától tanult rajzolni művészeti szabadiskolákban. Aztán 1968-ban megismerkedett Tarján Hédi kárpitművésszel, aki megtanította szőni, s magával ragadta a technika. Művészeti tanulmányait 1969–74 között végezte az Iparművészeti Főiskolán. Saját műtermében (otthonában) dolgozik, minden művét maga szövi. A falikárpitokon kívül grafikákat, akvarelleket, kollá­zsokat és papírmunkákat is alkot. Több mint száz önálló kiállítása volt Magyarországon és világszerte. Jelenleg az Egri Érseki Palotában láthatók a művei március 19-ig. Házastársa – lassan negyven éve – Tolcsvay László zenész, zeneszerző. ­Tahiban élnek.