A félig bevert szeg titkai

Hamar szertefoszlik az utóbbi szóbeszéd. Mint mostanában a reggeli köd a városrészben.

– Jó néhány emeletén továbbra is jó forgalommal üzemel a szálloda: főleg kelet-európai csoportok részesítik előnyben a hotelt, hétvégére például most is megtelik a buszparkoló, 400-500 reggelit és 300-400 vacsorát szolgálunk majd fel – mondja érdeklődésemre a szálloda igazgatója. Pavletits Péterrel beszélgetésünk során fordítva haladunk az időben, és először a szálloda jelenlegi üzemeltetését tisztázzuk: a szálloda tulajdonosa, a Danubius Hotels hosszú távra bérbe adta a Hotel Budapest épületét a Hotel & More Group szállodaüzemeltető cégcsoportnak.

A szálloda úgynevezett hibrid működéssel üzemel: az alsó öt szinten a KKM Magyar Diplomáciai Akadémia és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hall­gatói, illetve a DIGI Magyarország telekommunikációs vállalat mérnökei laknak.

Építési bravúrok

Aztán nagyot ugrunk vissza az időben, egészen a boldog békeidőkig, amelyről Verrasztó Gábor A félig bevert szeg című könyvében így ír: „Buda úri közönsége hamar megszerette a húszas évek végén megnyílt Florida Kioszkot. Az Olasz fasorról felfelé kapaszkodó elegáns épületet talán Abbáziából »importálták« a parkba, ahol a »művelt közönség« még a Trombitás úton közlekedő kocsisok »nem éppen finom modorát« is élvezhette uzsonnakávéja mellé. A háború azonban gondoskodott róla, hogy az idill ne tartson sokáig, a bombázások után a mulatónak csupán az alapja maradt meg, a hatalmas, elhagyott telket pedig birtokba vette a burjánzó növényzet, egy mutogatós ember és a futball-labdát kergető pasaréti fiúk. De a grund sem maradhatott örökké…”

Sokáig egy bolgárkertészet volt az egykori kioszk helyén, majd 1962-ben megkezdődött a szálloda építése, amelyet így foglal össze a kötet szerzője: „Ma­gasháznak kellett épülnie, hogy a szocialista ipar és a szocialista ember diadalát hirdesse. Mert a hatvanas években az építőipar elég felkészült volt(?), hogy »megengedhesse magának« a csúszózsaluzásos toronyházat, a »presztízs pedig megkívánta azt«. Szrogh György (az épület tervezője – a szerk.) saját megfogalmazása szerint egy 64 méter magas felkiáltójelet tervezett a bérházak és a villanegyed közé, melyet munkatársai »félig bevert szeg«-nek csúfoltak.”

A munkálatok megkezdésekor a nagy lejtés miatt 8000 köbméter földet kellett kitermelni a csonkakúp alakú, hatalmas alaphoz. Ugyan a henger alakú részt éjjel-nappal tartó munkával sikerült hat hét alatt tető alá hozni, a szó szoros értelmében tető alá, mert alatta egyetlen födém sem készült el. Az egész egy nagy cső volt, középen vasbeton lépcsőházzal, amelynek oldalaira az egyre feljebb mászó daru is támaszkodott.

Mivel a csúszózsalus építés silókra lett kitalálva, a födémek vasait utólag kellett bedugdosni sok-sok hónap alatt. Hiába állt gyorsan a „henger”, a födémmel való piszmogás miatt az épületet csak 1967 szilveszterére tudták átadni.

Lóhalálában: a rendszer vendéglátóipari mintaprojektjét annyira komolyan vették, hogy az év végi határidő teljesítéséhez december 29-én már több mint 400 szakmunkás, vendéglátós és önkéntes serénykedett éjt nappallá téve. A 19 szintes, 64 méter magas, 280 szobás és 560 férőhelyes szállodát végül rohamtempóban és aggodalmak közepette, 1967. december 30-án, délután négy órakor nagy csinnadrattával átadták a tervezők, az építők, több száz vendég és két miniszter jelenlétében.

A prominens vendégek betérhettek az étterembe is, ahol az első étlap tanúsága szerint olyan fogások közül válogathattak, mint a csirágkrémleves 7,10-ért, az izlandi kaviár vajjal-citrommal 18,90-ért vagy a tűzdelt fácán almapürével 60,10-ért. Az átlagos havi fizetés akkoriban 1900-2000 forint körül volt.

A hotel a szocialista ipar egyik szimbóluma lett. Megépülése egyértelműen azt a politikai üzenetet közvetítette, hogy Amerikához hasonlóan a szocialista országok is képesek „felhőkarcolókat” építeni. A Körszálló berendezéssel és felszereléssel együtt 90 millió forintba került.

Floridából Budapest lett

Tisztáztuk az igazgató úrral azt is, hogy forog-e a szálloda. A mendemondák szerint ugyanis különleges formája képessé teszi a Körszállót arra, hogy forogjon. A forgás tempója azonban már a városi legendákban is eltér. Egyesek szerint óránként egy szobányit (4 ablaknyit), mások szerint viszont egy nap alatt egy teljes kört fordult a hotel, és van, aki szerint csak a tetőbár – amelynek a helyén jelenleg a kilenc lakosztály található – forgott.

Ki kell ábrándítanom mindenkit, még az „Egymillióan azért, hogy kapcsolják vissza a körszálló forgását” – humoros – Facebook-oldal követőit is, a Körszálló nem ringlispíl, soha nem forgott, nem is fog, mert nem képes rá. A Körszálló másik – a berendezéssel kapcsolatos – rejtélyére is választ kaptunk. Nevezetesen arra, hogy lehet-e egy tortaformát úgy kialakítani, hogy az lakható legyen. A szóbeszéd szerint a körcikk alakú szobák speciálisan ide gyártott, hajlított bútorokkal vannak berendezve.

– Nos, ez az izgalmas feltételezés sem fedi a valóságot – világosít fel az igazgató úr. – A belső terek kialakításában ugyan dominálnak az ívek: az előtérben íves recepció fogadja a vendégeket, csigavonalas emelkedő, az úgynevezett „sánta lépcső” – amelyen csak váltott lábbal lépegetve lehet haladni a lépcsőkiosztás miatt – vezet a kávézóhoz, ám a henger alakú szálloda átmérője nagyon nagy, ezért a szobák görbületén egyáltalán nem érződik a hajlítás. Így speciális bútorokra sincs szükség a szobákban és lakosztályokban – mondja.

A névválasztásról pedig elárulja, hogy a szálloda eredetileg a Florida nevet kapta volna – a helyén egykor álló Florida Kioszk emlékére –, ám a szocialista erkölccsel ez nem volt összeegyeztethető, így inkább Hotel Budapestnek nevezték el. A köztudatban azonban már építésekor elterjedt a Körszálló elnevezés. Karakteres formája miatt persze akadtak, akik „félig bevert szeg”-nek titulálták, másokat a hengeres torony ipari épületre emlékeztetett, így ragadt rá a „budai hengerművek”, de emlegették „colosseum”-ként, és csúfolták „dobozos üdítő”-nek is.

A Körszálló aranykora

A hotel nemcsak a szocializmus egyik legmenőbb szállodájának számított, de a kor éjszakai életét is meghatározta: budai aranyifjak, nyugati diplomaták, sportolók, hírességek is előszeretettel látogatták. Kelet és Nyugat találkahelye volt a szálloda, ahol lakni és dolgozni is nagy presztízst jelentett.

Az intézmény a mai napig büszke arra, hogy rengeteg híresség választotta szobáit, kávézóját vagy éttermét. Megfordult itt Roger Moore színész, Heinrich Böll Nobel-díjas író, Bernhard Wicki filmrendező, Jacques Charrier színész, Thor Heyerdahl világutazó és még sokan mások.

A magyar hírességek közül az étterem gyakori vendége volt – a teljesség igénye nélkül – a közeli Júlia utcában lakó Szepes Mária, de törzsvendég volt itt Szörényi Levente, Koncz Zsuzsa, Bródy János, Zorán, Makk Károly, Galambos Erzsi. Honti Hanna pedig többször is beköltözött „telelni” a Budapest Hotelbe. Az igazgató úr kiegészíti a listát azzal, hogy a hírességek mellett a hírhedt terrorista, Carlos is gyakran látogatta a szálloda éjszakai bárját.

A Budapest Hotel aranykora a ’60-as, ’70-es években volt, amikor a korszak egyik legexkluzívabb szállodájának és szórakozóhelyének számító Körszállót pezsgő éjszakai élet, nemzetközi vendégközönség jellemezte. Híresek voltak a szálloda éttermében a vasárnapi ebédek, neves prímás zenei aláfestésével. Érdekesség, hogy itt vezették be Budapesten először a svédasztalos reggelizést elegáns hidegtálakkal, salátákkal, friss gyümölcsökkel, süteményekkel. Ez akkoriban annyira szokatlannak számított, hogy volt olyan vendég, aki odahúzta a széket, és a svédasztalnál kezdett falatozni.

Az amerikai nagykövetség munkatársainak állandó asztala volt a drinkbárban, de a szálloda nagy terasza is sokak kedvelt helye volt. Emlékeznek Bencze Márta Arrivederci Hans című slágerének fülbemászó sorára: „Oly vidám volt a búcsúesténk a Körszálló nagy teraszán”? Fel is kerekedek megnézni az ominózus teraszt. Útközben bekukkantok a reggelizőbe, ahol éppen a csíkszeredai hokiakadémia ifjoncai falatoznak jóízűen. Étkező embert nem zavarunk, úgyhogy inkább kibámulok a teraszra, és elmerengek a szálloda aranykorán: szövődtek itt „szocialista-imperialista” kapcsolatok és magyar gazdára találtak a legújabb nyugati poplemezek.

Jövedelmező időszak volt ez a személyzetnek is: borravaló gyanánt gyakran landolt kemény nyugati valuta a zsebekben, volt olyan pincér, aki néhány heti jattból telket vásárolt. De pezsgett az éjszakai élet is: a Joker bárban – ma London terem – olyan neves művészek, mint Koós János, Hofi Géza, Korda György szórakoztatták a nagyérdeműt. Amikor a bár kinőtte magát, felköltözött a tetőre és Panoráma illetve Coca-Cola bárként vált a város közkedvelt szórakozóhelyévé, amelyet nyitott körterasz vett körül csodálatos, 360 fokos panorámával. Az elbeszélések szerint itt lehetett először kólát kapni, és az egykori élőzenés tetőbulikat a mai napig emlegetik.

Ma már be van üvegezve a terasz, amelynek egyik oka az volt, hogy az alkoholmámorban olykor elfajultak a dolgok: akadtak, akik üvegeket, poharakat, netán bútorukat, mások önmagukat hajították le a teraszról. A rossznyelvek szerint egyes helyeken tábla jelezte: „Innen ne ugorj, mert rossz helyre esel!”

Idővel a tetőbárt is felszámolták. A bár megszűnte után a legfelső szint szivarszobaszerű, nagy fotelos VIP Clubként működött tovább, szaunával. Itt zajlottak a magyar–szlovák miniszteri tárgyalások a bős–nagymarosi vízlépcsőről is. Az új biztonsági előírások miatt 1994-ben átépítették a szintet: ma a főváros legszebb kilátású lakosztályaiban szállhatunk itt meg.