Balázs János: Ami a csendből hiányzik

 1. Melyik születésnapja a legemlékezetesebb?

– Most hirtelen a 18. születésnapom jutott eszembe, nyilván a nagykorúság ajándéka miatt, illetve a legutóbbi: tavaly májusban született meg a kislányom, így életemben először apukaként ünnepelhettem szeptember 19-én.

 2. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében?

– Nagyon sok dologban lehetett volna szebbet, jobbat, többet tenni, viszont az is biztos, hogy ha bármi másképp alakult volna, akkor nem az lenne, mint ami most van – márpedig én nagyon boldog vagyok azzal az élettel, lelkiséggel és filozófiával, amivel most élem meg hétköznapjaimat.

 3. Mit szeret önmagában?

– Az idegrendszeremet. Hogy a mostani világban és élethelyzetben az ember bírja az ütéseket, a mindennapi stresszt, és amikor kiáll a színpadra, akkor csak és kizárólag a zenére és a művészetre tud koncentrálni – na, ehhez olyan idegrendszer kell, ami ezt lehetővé teszi.

 4. Mivel lehet kikergetni a világból?

– Bármilyen zajjal, például a fogorvosi rendelőben lévő zúgással. Vagy az emberi butasággal, mondjuk, amikor valaki nem hajlandó nyilvánvaló bölcsességet és életigazságokat elfogadni. Egyébként nehéz lenne engem kikergetni a világból, rendkívül nyugodt természetű ember vagyok, amit lehet jó és rossz tulajdonságként is értelmezni.

 5. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egyetlen napra?

– Teljesen egyértelmű: Liszt Ferenccel. Minden egyes napjában olyan minőségben és mennyiségben tudta élni a magán- és a művészi életét, ami csodaszámba megy a Föld nevű bolygón.

 6. Ha egy álomutazást nyerne, mit választana úti célul?

– Nem vagyok egy nagy utazó, éppen eleget utazom a hivatásom miatt, de India nagyon vonz, még sosem jártam ott.

 7. Mi a legértékesebb értéktelen tárgya?

– Nagyon sok ereklyét őrzök a családból, például a konyhában ki van függesztve az anyai nagyapám régi tízforintosa, amin Bartók Béla szerepel. Az antikváriumokban pár száz forintos tétel, de nekem kincset ér az az apai nagyapámnak dedikált lemez is, amin Cziffra György zongoraművész Liszt Magyar rapszódiák című művét játssza. Három-négy éves koromtól a lemezeit hallgattam, szó szerint Cziffra bűvkörében nőttem fel, az ő hatására döntöttem el, hogy klasszikus zenét akarok tanulni, a családunkban elsőként.

 8. Mire sajnálja legjobban az időt?

– A közösségi médiára, viszont muszáj foglalkozni vele, mert a mai világ megköveteli. Igyekszem nagyon jól beosztani az életemet, már csak azért is, mert nagyon sok dolog érdekel; például szenvedélyesen gyűjtöm a művészfilmeket – most épp a Luis Bunuel-fimeket –, akár szinkronnal, akár eredeti hangon.

9. Mire nem sajnálja a pénzt?

– A feleségemre, a gyermekemre és jótékonyságra. Viszont saját magamra rendkívüli módon sajnálom a pénzt, többnyire csak akkor vásárolok, ha a régi már elfogyott, megöregedett, tönkrement.

10. Kinek szánja az adója 1 százalékát?

– A vallási 1 százalékot a katolikus egyháznak adom, a civil 1 százalék címzettjén viszont minden évben változtatok: eddig hol állatmenhely, hol beteg gyerekek, hol a Magyar Máltai Szeretetszolgálat javára utaltam már. Ezenkívül évente több jótékonysági koncertet vállalok, ami azért is fontos számomra, mert így a felajánlásom mellett művészi élményt is nyújthatok az adott nemes ügyet támogató közönségnek. A Cziffra-életműből hadd emeljek ki egyet, ami számomra követendő példa: a tehetségek felkutatása és a következő művészgeneráció támogatása nekem is a szívügyem. Minden évben biztosítunk bemutatkozási lehetőséget fiatal művészeknek.

11. Melyik írótól olvasta a legtöbb könyvet?

– Márai Sándortól és Hamvas Bélától, utánuk pedig a zeneművészethez köthető nagy alkotások foglalkoztatnak, például Dante Isten színjátéka, Goethe vagy Lenau Faustja, Petrarca szonettjei… Emlékszem, Márai 13 éves koromban annyira beszippantott, hogy a karácsony napjai végig olvasással teltek, a Gyertyák csonkig égnek után jött a Válás Budán, nem tudtam letenni a könyveket, pedig ezek nemigen passzolnak egy tinédzser lelkivilágához.

12. Mi a számítógépén és a telefonján a háttérkép?

– A telefonomon lévő fotót én készítettem a kislányomról a megszületése után, a laptopom képén pedig – ami karácsony előtt készült – a feleségem és a kislányom látható.

13. Ha az állatkertben egyetlen állatot kellene megfigyelnie egy napig, melyiket választaná?

– Az elefántot. Számomra az elefánt valahogy más dimenzió, mint a többi állat, méretét és szokásait tekintve is. Bárcsak lenne erre 24 órám!

13+1 Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra, hogy minden reggele ezzel induljon?

– Több kedvencem is van. Az első idézet Cziffra Györgytől származik: „Csak az árnyékból a fénybe való átmenet korszakában éreztem, hogy valóban élek és szabad vagyok, olyankor, amikor sötét börtönéből kiröppenhetett a tűzmadár.” A másik Vukán György barátom gondolata: „A zene az, ami a csendből hiányzik.” Ez valójában egy Kodály-idézetre reagál, miszerint „a zenében a legszebb a csend”. Számomra a Vukáné szellemesebb és különlegesebb.

Balázs János Budapesten született 1988-ban. A budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián diplomázott – mára a zeneművészeti egyetem zongora tanszékének docense és a világ neves koncerttermeinek egyik legsikeresebb zongoraművésze. A Cziffra György Fesztivál és Emlékév művészeti vezetője. Kossuth-, Liszt-, Prima-, Gramofon-díjas érdemes művész, aki 2021-ben a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja lett.