Sándor Csaba: Minden fejben dől, el, nincs lehetetlen

Aki nem feszegette a teljesítőképessége határait bármilyen sportban, talán nem is sejti, mit jelent az ilyen produkció. Nos, képzeljük el, hogy órák óta esik az eső, a hegyekben jócskán lehűlt az idő. Hajnali háromkor kelünk, s ötkor csuromvizesen rajthoz állunk. Elindulunk, hogy letekerjünk 211 kilométert, azaz a kerékpáron töltsünk nagyjából 16 órát.

Közben megbirkózunk a szintemelkedésekkel, ami olyan, mintha tízszer felkerekeznénk a Kékestetőre – így indult a bátonyterenyei Sándor Csaba számára 2014-ben a Salzkammergut Trophy, a legnagyobb osztrák mountain bike maraton. A dolog esztendővel azelőtt egy döntéssel kezdődött.

– Nem gyerekjáték a felkészülés és a verseny, műszakilag, fizikailag, mentálisan és anyagilag sem. A ke­rékpárnak tökéletes állapotban kell lennie, miként a „lovasának” is, tudatosan tervezni az étkezést és a mozgást – magyarázza Csabi, akinek, míg készen áll a júliusi versenyre, nagyjából hatezer kilométer lesz a lábaiban.

Egy-egy országúti és mountain bike kerékpár lóg a hálószobája falán. Bár mindkettőt szereti, az utóbbi a szíve csücske. Először huszonévesen indult versenyen, benevezett a Szilvásvárad Hegyikerékpár Maraton 65 kilométeres középtávjára. A tapasztalatlanság ellenére szintidőn belül sikerült teljesítenie a távot. Aztán a bicikli a mindennapjai részévé vált.

Rendszeres indulója a mountain bike több szakágának. Legfőképpen az országos top hegyikerékpár-maratonsorozatnak, és az XCO – laikusként „körözgetősnek” nevezett – versenyeknek. Milyenek is ezek? A szilvásváradi maraton például arról ismert, hogy rendszerint jó kis májusi viharban állnak rajthoz a kerékpárosok. Több órát tekernek az esőben és a hidegben, mígnem vacogva, fülig sárosan beérnek a célba. De bármi is történik útközben, Csabi mindig mosolyog, hiszen azt csinálhatja, amit igazán szeret.

Egy fejlődési rendellenesség miatt gyerekkorában kétszer tört el a combcsontja, és volt két komolyabb kerékpáros balesete is. Az utóbbinál háromfelé tört a csípőcsontja, fél évbe telt a felépülése. Ma is minden lépésénél érzi a csontjában lévő két csavar súrlódását, de ez sem tartja vissza.

Nagy céljától, az osztrák maratontól sem. Titkon minden kerékpárt tekerő arról álmodik, hogy egyszer ott is megmérettesse magát. Amolyan népünnep ez, ahol minden a biciklisszenvedélyről szól. A hazai versenyekben is a hangulatot szereti leginkább, és azt, hogy kellő elszántsággal – amiből jutott neki bőven – bárki végigcsinálhatja. Életében háromszor állt a dobogón, de számára az a lényeg, hogy magának bizonyítson.

– Vannak pontok, amikor fel akarod adni. Ez a salzkammerguti versenyen a 38 százalékos emelkedőt jelentő sóhegy, ami 160 megtett kilométer körül következik. Ha ott fejben átlendülsz az akadályon, akkor győztél – osztja meg tapasztalatát, s egyben a legfájdalmasabb részletet is: – Hiába öltözöl fel megfelelő biciklisfelszerelésbe, a kaptatók leküzdése során rád tapadó sós izzadság úgy kidörzsöl mindent, hogy utána napokig feküdni is rossz. De amikor beérsz a célba, elfeleded minden gondodat.

Nem hitte, hogy bármi is túlszárnyalhatja ezt a maratont, aztán jött az Ironman. A barátaival 2017 óta vesznek részt rajta csapatban. A lehetetlennek tűnő letekert táv (180 kilométer) előtt úszni is kell négy kilométert, majd a vízből kilépve, csuromvizesen biciklire pattanni. Arról leszállva „levezetésként” még futni egy maratont (42 kilométer). Ez az élsportolóknak is jelentős kihívást jelent, de Csabi ismeri a saját határait, s tudja azt is, hogyan lépjen át rajtuk.

Jövőre tölti be a negyvenedik életévét, de a céljai határtalanok. Az idén ismét benevezett az osztrák maratonra, és a kerek évfordulójára azt tervezi, hogy egymaga végigcsinálja az Ironmant. Biciklizni is szívesen indul el a hétköznapokban egyedül.

Nem telik bele fél órába, s az erdő, a lejtők, az emelkedők, a pedálba gyűjtött kilométerek elfeledtetik minden gondját. Ez erősíti, formálja és teszi teljessé az életét. Azt még nem tudja, mit tartogat számára a jövő, de egy biztos: húsz év múlva is vasparipáján rója majd a kilométereket…