Hős várvédőink

„A legmélyebb tisztelettel jelentem Felségednek, hogy ma délben Budát és Pestet minden kardcsapás nélkül elfoglaltam… Igen valószínű, hogy a honvédzászlóaljak és az önkéntes csapatok a visszavonulás alatt végleg feloszlanak” – jelentette 1849. január 5-én Alfred Windischgrätz tábornagy az ifjú Ferenc Józsefnek.

A kifejezetten optimista jelentés után alig néhány hónap telt el, és fordulat állt be a fronton. 1849 tavaszán az újjászervezett magyar honvédsereg Görgei Artúr hadügyminiszter és főparancsnok vezetésével hatalmas sikereket ért el, és május 4-én ostrom alá vették a budai várat is.

Buda visszavétele nemcsak politikai, hanem hadászati, kereskedelmi és ipari szempontból is kulcsfontosságúnak számított. A Dunán a Lánc­hídon kívül addig még nem épült más állandó híd, ami biztos átjárást jelentett. A folyó mint szállítási útvonal is el volt zárva azáltal, hogy Buda a császáriak kezére került, ahogyan az osztrákok fenyegetést jelentettek a Szolnok–Pest–Vác vasúthálózatra nézve is.

A várat 5000 olasz, horvát és lengyel katonával elszántan védő Heinrich Hentzi osztrák tábornok csaknem folyamatosan ágyúztatta Pestet, hogy nyomást gyakoroljon a magyarokra. Az ostromlók ugyancsak kitartóan ágyúztak, és a Naphegyen elhelyezett nehézlövegek május 16-án kezdtek rést törni a falakon. Május 21-re ez a rés már járhatónak tűnt, így Görgei hajnali 3 órára általános rohamot rendelt el, és reggel 7 órakor a vár valamennyi bástyáján magyar zászló lobogott.

Az ostrom közben Hentzi halálos sebet szerzett. Helyettese, Allnoch ezredes szintén meghalt, a Lánchídon általa elhelyezett aknákkal együtt röpült az égbe. (A híd viszont nem szenvedett nagy sérülést.)

Katonái többsége viszont megúszta. Noha Görgei Pest ágyúztatásáért azzal fenyegette Hentzit, hogy kardélre fogják hányni az összes várvédőt, a honvédek közül néhány az ég­be lőtt, nem a rimánkodó császá­riakra, ezzel jelezve, hogy életben hagyják őket.

A világosi fegyverletétel után a győztesek, mint tudjuk, nem így viselkedtek, és a megtorlás éveiben nem a magyar hazafiaknak állítottak emléket, hanem a Pestet ágyúztató Hentzinek. 1852-ben, amikor Ferenc József először látogatott Budára, hajnali öt órakor egy, a Duna közepén horgonyzó gőzösről adtak le ágyúlövéseket Hentzi tiszteletére, majd az utcákon végigmenetelő katonazenekarok ébresztették Pestet és Budát. Felavatták a 20 méter magas emlékművet, amelyre németül a következőt írták: „Hentzi tábornok, Allnoch ezredes és 418 hős halt itt mártírhalált a császárért és a ha­záért.” A magyarok szégyenoszlopának is nevezett alkotást a Szent György téren állították fel, ahol a halálos lövés érte a vár egykori parancsnokát, ezért egy ideig Hentzi Platznak is nevezték a teret.

Átépítési hullám

Az ostrom után a honvédek kifosztották a nádori lakosztályt, és a palota – főleg annak tetőszerkezete – az ostrom alatt szinte teljesen leégett. A szabadságharc leverése után az uralkodó elrendelte a királyi palota helyreállítását és átalakítását. 1851-től Ferenc József nagybátyja, Habsburg Albrecht főherceg lett Magyarország főkormányzója. Mivel a palota az ostrom alatt lakhatatlanná vált, új lakosztályt kellett építtetni, amely 1856-ra lett kész. Albrecht főherceg szállását addig a Sándor-palotában rendezték be. 1852-ben az uralkodó rövid ideig a palotában tartózkodott, majd feleségével, Erzsébettel 1857-ben körutazást tett Magyarországon. 1865. december 14-én Ferenc József uralkodó megnyitotta a magyar országgyűlést a palota tróntermében. A következő időszakban a császári pár egyre többször fordult meg Budán, a kiegyezést követően pedig óriási építkezések kezdődtek a várban.

Egy negyedszázaddal a kiegyezés után már nemcsak a magyarokat ölető Hentzinek jutott szobor Budán, hanem az ugyanakkor hősi halált haló magyar honvédeknek is. 1893. május 21-én leplezték le Zala György alkotását. A szobor egy, a vár visszafoglalásakor megsérült honvédtisztet ábrázol, jobbjában kard, bal kezében pedig a magasra kitartott nemzeti lobogó. Fölötte Géniusz alakjának szobra emelkedik, amint az érdem koszorúját készül a sebesült tiszt homlokára helyezni.

Alig állították fel ezt a szobrot, a következő évben, Kossuth Lajos temetése napján Szeles Adorján lapszerkesztő megpróbálta felrobbantani a Hentzi-szobrot, ám kísérlete kudarcba fulladt. Az emlékműben alig keletkezett kár, a környező épületek, többek között a Miniszterelnökségnek akkor helyet adó Sándor-palota ablakai viszont betörtek.

Érdekesség

Az egyik aradi vértanú, Knézich Károly testvére, Knézich János a császáriak oldalán harcolt, itt fogságba esett, és csak bátyjára való tekintettel nem ítélte el a hadbíróság.

A Monarchia szétesését azonban már nem élhette túl a szobor. 1918 őszén egy Tolnay Károly nevű kereskedő a Nemzeti Tanács engedélyével lebontotta Hentzi emlékművét.

A rend helyreállt: a Pestet ágyúztató Hentzi végleg eltűnt a budai várból, a magyar honvédek szobra azonban még ma is áll. 1992 óta pedig az 1849. évi diadal évfordulóján, május 21-én tartjuk a magyar honvédelem napját.