Air fryer: aggasztó dolog derült ki a népszerű eszközről
origo.hu
Egy betyárszerelem tragikus története a Sose lesz vége című alkotás, Somossy Barbara vizsgafilmje. A Koltai Lajos osztályában tanuló műsorvezető-szerkesztő-rendezővel célokról, hitről, útnak indulásról beszélgettünk.
– Ön sportoló családból jött, hosszabb ideig komolyan foglalkozott is a sporttal. Miért döntött mégis a film mellett?
– Gyerekkori álmom volt, hogy filmrendező legyek, ez minden sportágat felülírt. Világkupa-győztes vízilabdázó édesapám és 25-szörös magyar bajnok ritmikus gimnasztikázó anyukám mellett a sportolás természetesen jött, de versenyzésre sosem köteleztek. Korábban teniszeztem tíz évig, gyerekkorom óta lovagoltam, díjugrattam versenyszinten is, és még a röplabdába is belekóstoltam hobbiszinten. Azóta is imádok mozogni a szabadidőmben – motivál, amikor magamat kell legyőznöm, a sportban, a hivatásomban és a tanulmányaimban egyaránt.
A versenyzéstől viszont mindig szorongtam, komoly stresszhelyzetként éltem meg azt, hogy valakin felül kell kerekednem. Én együtt szeretek győzni a többiekkel, és nem más ellen. Adrenalinszint-emelkedés a filmezés közben is akad, vannak csúcsélmények a forgatásokon, ott azonban egyértelmű, hogy közösen dolgozunk egy cél érdekében. Szeretek együtt lélegezni egy csapattal.
– Nem érzi úgy, hogy a film világa inkább férfias szakma?
– Több olyan magyar filmrendezőnő van, akire büszkék lehetünk, még akkor is, ha a filmes világ több férfit foglalkoztatott korábban. Ma már az operatőrök között is több nőt találunk. Úgy érzem, hogy a nők talán érzékenyebben, más lelkiséggel közelítik meg a rendezést, szeretetteljes közeget tudnak kialakítani a forgatáson. Fontosnak tartom a színészek instruálása szempontjából is, hogy az irányítás és a koordinálás mellett olyan légkört teremtsünk, amiben mindenki szabadon alkothat. A forgatási napok során összekovácsolódik sok ember, a közös munka után marad is egy űr bennünk, amit én szinte mindig nagyon melankolikus hangulatban élek meg.
– Megható témákat választ. Az első egyetemi vizsgafilmje egy Liszt Ferenc-díjas zongorista rendhagyó útjáról szól.
– A Szóló egy igaz történet. Szokolay Balázs zongoraművész egy gyógyíthatatlan idegrendszeri betegséggel küzd. Erőt szerettem volna adni neki, hogy sose adja fel. A filmet elsősorban az ő tiszteletére készítettem, illetve másoknak bátorításképpen vagy kapaszkodónak. Szokolay Balázs a film bemutatójával egybekötött jótékonysági esten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban megkapta a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét, és némi támogatást is sikerült gyűjtenünk neki; így lett igazi küldetése a filmnek.
– Október végén mutatták be az új filmjét, ami a betyárok világába kalauzolja el a nézőt. Hol zajlott a forgatás?
– Apajpusztán és Táborfalván dolgoztunk, az előbbi helyszínen forgatta Jancsó Miklós a Szegénylegények című klasszikust. Pont azt az épületet alakítottuk csárdává, ami a Jancsó-műben szerepel. A Sose lesz vége egy szerelmi dráma betyármiliőbe ültetve. Nyolc nap alatt forgattuk le olyan fantasztikus színészekkel, mint ifj. Vidnyánszky Attila, Szűcs Nelli, Pogány Judit, Hirtling István, Reviczky Gábor, Tóth Ildikó, Sipos Imre, Vas Judit Gigi, Patkós Márton, Poroszlay Kristóf. Szívvel-lélekkel csinálták végig.
– A betyárok a hatalommal való szembenállás, a magyar népi kultúra alakjai is. Hogyhogy ők állnak a film középpontjában?
– Édesapám és az ő felmenői a Hajdúságból származnak, a lovaglás is az életem része volt mindig. A betyárok világa régóta foglalkoztat. Ebben a filmben látható akció- és szerelmes jelenet, tragédia – ízig-végig magyar történet, egyébként irodalmi alapokkal, merthogy Petőfi Sándor A csaplárné a betyárt szerette című verse ihlette. Bízom benne, hogy a bemutató után majd filmfesztiválokra is mehet, később pedig valamelyik tévécsatorna is le tudja adni, hogy minél több emberhez eljusson.
– A sportos múlt segíti abban, amit most csinál? Rengeteg energiát igényel a szervezés-rendezés, és a tanulás mellett intenzíven dolgozik a televízióban.
– Más-más világokban mozgok: ha a gyakornoki időszakot is beleszámítom, lassan tíz éve a szerkesztés-műsorvezetés a szakmám, a filmezés viszont művészet, ez utóbbiban érzem, hogy igazán kiteljesedhetek. A témák közül bármi jöhet, ami épp megszólít, aminek lelke van, vagy egy ügy, ami mellé érdemes odaállni. A sport pedig kitartásra, alázatra tanít, illetve felállni újra meg újra, plusz veszíteni is, amit minden téren lehet hasznosítani. És megtanít a fájdalmakra is. Szűcs Nelli azt mondta, hogy egy film leforgatása olyan, mint a születés meg a szülés: meg kell szenvedni érte, hogy utána megtörténjen a csoda.
– Elárulja, milyen terveket dédelget?
– Nem szeretek messze előre gondolkodni. Az álmom az, hogy legyenek saját mozifilmjeim, ezért ezen leszek mindenképpen. A Jóistenre bízom a dolgot, nekem a hitem ad erőt. A nyitottság mellett pedig hiszek a kikerülhetetlen dolgokban, a saját utunk megtalálásában. A szüleim élete is minta és érték a számomra, akik Dörgicsére költöztek, maguk gazdálkodnak, állatokat tartanak, a természettel együtt élnek.
origo.hu
ripost.hu
origo.hu
magyarnemzet.hu
szoljon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
mandiner.hu
astronet.hu
nemzetisport.hu
origo.hu