Aki megelőzte Pasteurt

Az éppen 200 éve született tudós talán leg­ismertebb eredménye a ma pasz­törizálásként ismert tartósítási eljárás kidolgozása, melynek során folyékony élelmiszereket kezelt úgy, hogy elpusztította a bennük lévő mikroorganizmusokat. De ­biztos, hogy Pasteur volt Európában az első, aki felismerte ezt a módszert?

„Olvasóink közül kevesen fogják e nevet ismerni” – írta a Grafikai Szemle több mint száz évvel ezelőtt Preysz Móricról (1829–1877), és a lap megállapítása valószínűleg ma is igaz. Pedig a kémikus, akit a szabadságharc leverése utáni években felkértek a tokaji bor minőségromlásának megakadályozására, feltalálta a pasztőrözést. Legyünk pontosak: ha már Pasteur előtt sikerült kidolgoznia az új eljárást, akkor hívhatnánk inkább prey­sze­zésnek. Ez az elnevezés persze ma már hivatalosan nem lehetséges. Hiszen hiába dolgozta ki eljárását 1861-ben a borok minőségének javítására, és a következő évben már meg is jelentek eredményei a Gazdasági Lapokban, mégis Pasteur neve vált híressé, aki három évvel később publikálta a kutatásait.

Szénán vagy lógatva

Preysz Móric a következőképpen foglalta össze a tokaji aszúval kapcsolatos tartósító eljárásának lényegét a Gazdasági Lapok 1862-es lapszámaiban: „A bor tiszta palackba öntetik azon vigyázattal, hogy a palack nyaka üresen maradjon, mert a bor a melegítés által igen kiterjedvén, a hideg állapotban egészen teletöltött és bedugaszolt palaczk a melegítésnél szétrepedne. Azután a palaczk bedugaszoltatik és a dugasz leköttetik. Az így elkészített palack, hideg vízzel megtöltött fazékban tűzre állíttatik, és ott a víz forrásig bevittetvén, két három perczig hagyjuk azt forrni. Miután elvevén a fazekat a tűztől, azt lassan kihűlni engedjük.” Persze felmerülhet a kérdés, hogy a lezárt palack nem reped-e szét a forralás hatására? A tudós erre is megoldást talált: ha valaki emiatt aggódik, akkor a palackot nyitva kell a vízbe tenni, majd melegítés után később bedugaszolni, valamint a palack – szénára állítva vagy lógatva – nem érintheti a fazék fenekét. Preysz azt is hangsúlyozta, hogy ez a módszer csak az aszúknál működött, tapasztalatai szerint „közönséges asztali bort” nem lehetett így kezelni.

Preysz fontos célt tűzött ki maga elé. Szerette volna, hogy a magyar borokat jobban lehessen értékesíteni, exportképesebbé tenni. Ezért folyamatosan vizsgálta azokat, akadémiai székfoglalójában például csaknem 200 mintát mutatott be. Szőkefalvi-Nagy Zoltán kémikus azt is hangsúlyozta, hogy Preysz elemezte a szeszmentesített borok hatását, és kimutatta, hogy a bor gyógyító (vagyis inkább erősítő) ereje nem az alkohol-, hanem a foszfáttartalommal hozható összefüggésbe. Neves orvosok kipróbálták Preysz szeszmentesített tokaji aszúborát, és főként gyermekek gyomor- és bélbántalmainak kezelésénél értek el jó eredményt.

De nem csak a borászok köszönhettek sokat Preysz éles eszének, hanem több iparág képviselői is. Amikor a pesti reáliskola tanára lett, foglalkoztatni kezdte a pesti világítás korszerűsítése: ennek eredményeként 1858-ban bevezették a városban a gázvilágítást. A gyertya és a petróleumlámpa után ez különösen nagy újdonságot jelentett. Az 1860-as években olyan készüléket szerkesztett, amely növelte a világító gáz fényerősségét. Az eszközt auxi­pho­ton­nak nevezte, és ezzel a találmányával megelőzte Carl Auert.

Preysz a vízvezetékrendszer kiépítését is sürgette. Folyamatosan végzett vízvizsgálatokat, és megállapította, hogy a pestiek rossz minőségű vizet fogyasztanak. Munkájának hatására 1868-ra korszerű vezetékrendszer épült ki a városban. A Balaton vizével kapcsolatban is volt fontos megállapítása: közölte, hogy a tó nem egyszerű fürdőhely, hanem gyógyfürdőközpont is lehetne.

Az üveg díszítése

A Természettudományi Társulat közlönyében 1867-ben jelent meg Preysz Móric leírása az üvegdíszítés eljárásáról: 1. A savval étetés ilyetén alkalmazására a későbbi csiszolás végett csupán tükörüveg használható, mely emelkedésekkel nem bír. 2. Az üvegen kívánt rajz erős papíron elkészíttetvén, abból minden vonás kivágatik. 3. A megmaradó papír keményítőpéppel a jól tisztított üvegtáblára ragasztatik, és súlyokkal egyformán megrakva megszáríttatik. 4. Szárítás után az egész papír, s az üvegnek minden része, melyet nem kívánunk megtámadtatni, olvasztott paraffinnal bevonatik, mi a papírt szinte úgy, mint a keményítőpépet teljesen áthatja, s ezután a paraffin mindenütt, hol az étetendő vonásokra kifolyt, gondosan eltisztíttatik. 5. Az így elkészített üvegtábla folysavval leöntetik; ha a sav elég concentrált, úgy az étetés fél óra alatt elegendő mélységre hat be, miután az üvegtábla lemosatván, néhány órára vízbe állíttatik; ekkor a papír az üvegtől könnyen elválik; némelykor azonban késsel kell azt levakarni, a mi azonban nem árt, mert épen csak a fedőrétegnek az üveghez való ezen erős tapadása biztosítja a rajznak tisztaságát. 6. Tisztítás után az üveg finom sorlával (Smirgel) megcsiszoltatik.

Amint az a XIX. században szokássá vált, a jeles tudós személyek nagy felelősséget éreztek a társadalomért és annak jobbításáért. Tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának, előadásokat tartott a Természettudományi Társaságban, alelnöke volt a Pesti Tornaegyesületnek, és tudományos ismeretterjesztő tevékenysége számos írásában is tükröződik. Szorgalmazta az üvegmaratás iparágának meghonosítását, ezért saját kutatásokat is végzett. Vizsgálta az oxigént és a rubídiumot. Ez utóbbi elemet tanítványával 7 liter ökörvérben próbálta kimutatni, és sikerrel járt. Ezzel ő bizonyította először, hogy az elem megtalálható az állati mikroelemek között – azóta az is kiderült, hogy ez a mikroelem elhanyagolható.

A Kémiai Közlemények 1979-ben így emlékezett Preysz Móricra: „Minden pesti polgár, ha kinyitja a vízcsapot, vagy ha meggyújtja tűzhelyén a gázt, ha a nevét nem is tudja, őrá gondolhat hálával. Preysz Móric is hozzájárult ahhoz, hogy Pest világvárossá fejlődjék. Mintakép lehet szemünkben: a szerénység, kitartás és az önzetlenség példaképe”.