Medvékkel táncoló

 1. Melyik születésnapja/születésnapi ajándéka a legemlékezetesebb?

– Bár nem a születésnapomra esett, de életem legszebb, legemlékezetesebb ajándékát azon az augusztusi napon kaptam, amikor az egyetlen, nagyszerű fiam megszületett.

 2. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében?

– Igyekeztem mindig az arany középúton járni. A lehetőségek szerint mindent megtettem, amit kellett vagy ami érdekelt mind a munkámban, mind a magánéletemben vagy a kedvteléseimben. Egy kis hiányérzet azért maradt bennem: ma már bánom, hogy nem kezdtem el hamarabb foglalkozni a vadállatokkal, medvékkel, farkasokkal, tanulmányozva, kutatva ezt a tudományt akár külföldön is. Aztán persze hazahoztam volna a tapasztalataimat.

 3. Mit szeret önmagában?

– A vadállatok mellett eltöltött 13 év alatt megtanultam alázatosnak lenni, ami korábban egyáltalán nem volt az erősségem. Az alkalmazkodóképességem és a hallgatásom is – nem vagyok egy szószátyár típus – szimpatikus magamban számomra. Utóbbiban szinte olyan tökéletes vagyok, hogy az már-már gömbölyű. :)

 4. Mivel lehet kikergetni a világból?

– Ha egy magányos hajszállal találkozom a lefolyóban. Tessék kiszedni! Továbbá tessék tudomásul venni, hogy a medve nem maci! A vadállat nem édes cukiság! A farkas nem kutya, a kutya nem farkas!

 5. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egyetlen napra?

– a) A párommal. Így legalább megtudnám, hogy mennyire vagyok elviselhető. b) Egy 30 ezer évvel ezelőtt élt ősemberrel. Legfeljebb fél napra cserélnék vele, mert félek, hogy az akkori viszonyok között a mai ember nem lenne életképes. Figyelmeztetném azért az ottaniakat, hogy gondolják meg jól minden tettüket és lépésüket, mert majd mi isszuk meg a levét…

 6. Ha egy álomutazást nyerne, mit választana úti célul?

– Kanadába mennék, a medvék és farkasok közé. Szívesen elutaznék Brazíliába is, hogy végre az élőhelyén figyelhessek meg egy sörényes (guara) farkast.

 7. Mi a legértékesebb értéktelen tárgya?

– A nagyapám sorozott tengerész volt, az ő hadifogságban viselt fatáblája féltve őrzött kincsem.

 8. Mire sajnálja legjobban az időt?

– A felesleges, semmitmondó beszélgetésekre, az üres szócséplésre, fecsegésre.

 9. Mire nem sajnálja a pénzt?

– Az öreg, „bütykölendő” autókra, a szerényen élő, perifériára csúszott embertársaimra, és természetesen az állatokra meg az oktatásra.

10. Kinek szánja az adója 1 százalékát?

– A Fehérkereszt Állatvédő Ligának.

11. Melyik írótól olvasta a legtöbb könyvet?

– Robert Merle-től és Erich von Däni­kentől.

12. Mi a számítógépén a háttérkép?

– A Veresegyházi Medveotthonban nevelt farkasaink és medvéink.

13. Ha az állatkertben egyetlen állatot kellene megfigyelnie egy napig, melyiket választaná? Miért?

– Mivel állatkertben dolgozom, nem értelmezhető számomra a kérdés. Viszont nap mint nap figyelem a kifutókból – emberi szemszögből – a Homo sapiens sapienst. Érdekes, tanulságos, és sokszor megdöbbentő tapasztalatokra lehet így szert tenni.

+1 Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra, hogy minden reggele ezzel induljon?

– „A karma mindig visszavág.”

Szilágyi István – sokak által ismert becenevén a Wolfpista – a Fehérkereszt Állatvédő Liga elnöke, állatkoordinátor, a Veresegyházi Medveotthon Predator Programjának ötletgazdája és vezetője. A hazai állatvédelem és állatmentés egyik legismertebb aktivistája. Harminc év aktív állatmentő munka után ma elsősorban vad- és veszélyes állatok befogásával, vadállatmentéssel foglalkozik. Igyekszik minél többet tenni azért, hogy a farkasokról és a medvékről valós kép alakuljon ki az emberek fejében, és ne csak a mesék, sztereotípiák alapján ítéljék meg őket. A munkája során megélt történeteiről, gondolatairól szól a Vadak között szabadon címmel tavaly megjelent könyve, amelyet Fodor Kingával, az Állatorvostudományi Egyetem Laborállat-tudományi és Állatvédelmi Tanszék vezetőjével közösen írtak.