First Ladyk a középkorban

Egy 1216. évi rendelkezés szerint amennyiben a királyt és feleségét együttesen koronázzák, akkor a királyt az esztergomi érsek, a királynét a veszprémi püspök kenje fel és koronázza meg. Viszont ha csak a királyné koronázására kerül sor, akkor Esztergom érseke kenje fel és Veszprém püspöke koronázza meg.

Az Árpád-korban elég hamar Székesfehérvár vált koronázóvárossá, közös koronázás esetén a királynét is ott emelték trónra. Viszont, ha csak a királynét kenték fel, akkor az megtörténhetett Veszprémben is.

Miért éppen Veszprém?

Ugyan Szent István tette püspökséggé Veszprémet, de az ottani egyházalapítás feleségéhez, Gizellához fűződik. A XIV. században még számon tartottak olyan szolgákat Alsóörsön, akiknek őseit Gizella adományozta a veszprémi egyháznak, ugyanis egyebekben is bőkezűen támogatta a püspökséget.

Ezt követően a mindenkori királyné és Veszprém kapcsolata mindig különleges volt, a veszprémi egyház kegyurasága az aktuális királynét illette meg. Egyes források a királynék szokásos temetkezési helyeként is Veszprémet nevezik meg, bár nincs erről minden kétséget kizáró forrásunk, és azt is tudjuk, hogy több királynét máshol temettek el.

Szinte mindegyik Árpád-házi uralkodónk külföldről házasodott. Így történhetett meg, hogy III. Béla első felesége, Chatillon Anna közfürdőt hozott létre Esztergom-Tapolcán, második felesége, Capet Margit pedig meghonosította Canterbury Szent Tamás tiszteletét hazánkban, és ekkor jártak először trubadúrok a magyar királyi udvarban.

Anasztázia, I. András orosz felesége szorgalmazta a tihanyi és a visegrádi bazilita monostor megépítését. Imre király hispániai házasságának köszönhető a vörössel és ezüsttel többször vágott, aranyoroszlánokkal díszített címer, amely spanyol mintákat követ, és ma mint Árpád-sávot, a magyar címer részét tartjuk számon.

Mérsékelt hatalommal járt

Amint köztudomású, az Árpád-korban nem volt kifejezett fővárosa az országnak, a király egész évben járta a birodalmát, és rövidebb-hosszabb időket töltött különböző városokban, birtokain. A királynékról származó információk alapján ők jobban szerettek az Árpádok régi szállásterületén, az ország szívében, az Esztergom, Veszprém, Székesfehérvár és Buda által határolt területeken tartózkodni.

A királynénak saját udvartartás járt, és birtokok szerte az országban, de azok valójában a király tulajdonát is képezték. Tehát adományozhatott birtokot a királyné, de a király is bármikor rendelkezhetett a királynéi birtokok felett.

A királynék a legtöbb esetben így kissé a háttérből figyelték az eseményeket. A kivételek között meg kell említeni Gizellát, aki a hittérítésben aktívabb szerepet vállalt. A szerb Ilona Vak Béla feleségeként, helyzetéből fakadóan nagyobb befolyással bírt. Gertrúd pedig II. András külföldi hadjárata alatt vezette az országot – lett is baja belőle.

Összeillett férjével

„Az egész országot egy férfi kezével tartotta hatalmában, és mindazt, ami férjéé volt, maga irányította” – ilyen nomád nagyasszonynak írta le Sarolt fejedelem asszonyt, Géza feleségét egy külföldi krónikás. Urát hasonlónak látták: „Roppant kegyetlen, hirtelen haragjában sokakat megölt. Midőn kereszténnyé lett, e hit megerősítése végett tombolt vonakodó alattvalói ellen.”

Sarolt egyedül Gézát ismerte el urának. Vérmérsékletét illetően pedig a krónikák szerint valóban összeillett férjével. Az egyik kortárs történetíró fehér úrasszonynak nevezi, akinek „szépségét a környező fejedelmek sokáig emlegették”. Szelídnek szerinte nem éppen volt nevezhető: „a szép úrnő szerfölött ivott, és a lovat vitézek módjára ülte meg, egy embert pedig haragjában meg is ölt”. Vagyis asztal alá itta a férfiakat és vitézül megülte a lovat, a német krónikás szerint „ez a megfertőzött kéz jobban tenné, ha orsót forgatna és dühét türelemmel fékezné”.

Valószínűleg igen kemény asszony lehetett Szent István édesanyja, de azért kérdéses, hogy nem akarták-e a német krónikások némileg besározni az államalapító király részben pogány felmenőit.

Dajkasors

Sokszor megfordult V. István családjával a vizsolyi ispánság szomszédságában fekvő Patakon, így választottak szoptatós dajkát arról a vidékről. A Menna nevet viselő, vélhetően szász asszony emiatt került a királyi család szolgálatába. Olyannyira elégedettek voltak munkájával, hogy az uralkodó több gyermekét is ő gondozta, és a szoptatást követően is igényt tartottak szolgálataira. És a végkielégítés? Menna és férje kaptak a vidéken egy falut, György fia egy másikat. György aztán a királyné szekerészeinek a vezetője lett, fivére, Jakab pedig pataki plébános, ami kiváltságos plébánia volt, tehát a pataki plébános a királyi káplánok közé tartozott. A család felívelése később is folytatódott, Menna egyik dédunokáját Drugeth Fülöp nádor vette feleségül.