Tudok bízni másokban

 1. Hogyan érez a születési helyével kapcsolatban?

– Budapesten születtem, azóta is ott élek, bár inkább azt mondanám, Budán, a második kerületben. Valahogy Pest egyre idegenebb számomra valami miatt. Szeretem a szülőhelyemet, nem hiszem, hogy máshol szívesebben élnék.

 2. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egyetlen napra?

– Fura kérdés. Úgy cserélni, hogy közben tudom, én nem ő vagyok. És amikor visszacseréljük, nem is tudok róla, hogy közben ő voltam. Mert amúgy sokféle létbe bekíváncsiskodnék. Érdekelne, milyen lenne indiai szerzetesként, honfoglaló magyarként, vagy nálam jóval tehetségesebb zeneszerzőként élni. De szívesen átváltoznék egy napra macskának is.

 3. Mit szeret önmagában?

– Talán azt, hogy tudok bízni másokban, és sokszor abban is, hogy a dolgok megoldják magukat, és nem kell mindig mindenben kavarni. Pláne, ha tudom, úgysem rajtam múlik a megoldás.

 4. Mivel lehet kikergetni a világból?

– Az igaztalan vádaskodással. Hál’ istennek nem nagyon volt ilyenben részem, de az sem jó, ha tudomásom van róla, hogy mással történik ilyesmi.

 5. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében?

– Nem tanultam meg rendesen más nyelveken beszélni. Bár németül próbáltam gyerekkoromban (régebben még konferálni is mertem németül), franciából érettségiztem, oroszból meg az egyetemen nyelvvizsgát kellett tenni, és már felnőttként angol tanfolyamra is jártam. Mindent egybevéve: olyan a nyelvtudásom, amire azt szokták mondani, hogy nem lehet eladni.

 6. Mit szeret az ellenkező nemben?

– Nehéz lenne különválasztanom, hogy a jó ízlést, a korrektséget, a tökéletes helyzetfelismerést, a tisztességet melyik nemben becsülöm jobban. Talán a nőkben több empátia van, vagy másfajta. De ebben sem vagyok biztos.

 7. Melyik korban, történelmi korszakban élne szívesen?

– A múlt század első felében szívesen lettem volna részese az itthoni – ma úgy tűnik – kulturális pezsgésnek. A Kalákával számtalan olyan verset énekelünk, ami abban az időben íródott. És van Kosztolányi Dezső-, Szabó Lőrinc-, József Attila-lemezünk, melyek mind a Hangzó Helikon sorozatban jelentek meg, s ezekből időnként esteket is rendezünk.

 8. Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra, hogy minden reggele ezzel induljon?

– „Vigyázz, hogy világosat gondolsz-e, vagy sötétet, mert amit gondoltál, megteremtetted.” (Weöres Sándor)

 9. Van-e olyan értéktelen tárgy, ami különösen fontos az ön számára?

– Szinte ellepnek a tárgyak, valami miatt semmit sem szeretek kidobni. Rengeteg ismeretlen eredetű tárgy is körülvesz, amiről persze valaha tudtam, hogy honnan van. Kövek, hangszerek, képek… És sok, számomra kedves edényt, poharat, ruhát őrzök, amit ajándékba kaptam, vagy régi családi darab – nem tudok egyet kiemelni közülük.

10. Van-e a kedvenc könyve?

– A Biblia.

11. Milyen tanulságot osztana meg velünk, amit a saját tapasztalatai alapján tanult meg?

– Konkrét történetre nem emlékszem, de mindenkit óvnék az olyan hirtelen, átgondolatlan megszólalástól, amit az ember utólag mindjárt érez, kár volt kimondani, de már nem tudja visszavonni. Aztán csak bosszankodik, miért is mondta. És ez így van akkor is, ha a beszélgetőtárs esetleg észre sem veszi.

12. Van-e kedvenc érdeklődési területe?

– A magam világában az énekelt verseken kívül leginkább néhány játékot favorizálok. Ilyen a bridzs, a pasziánsz, a scrabble, a snooker. Ez utóbbit nem játszom, csak nézni szeretem, ha magas szinten csinálják.

13. Milyen zenét szeret?

– Szinte minden stílusban, minden műfajban van szerethető és általam nem szívesen hallgatott muzsika. Természetesen az előadótól is függ. A Lorántffy Zsuzsanna Ének-zenei Általános Iskolába jártam (valamennyien, akik a Kaláka tagjai), ahol a Kodály-koncepció szerint tanítottak. Sok Kodály- és Bartók-kórusművet adtunk elő, így az ő muzsikájuk azóta része az életemnek. Öcsémmel együtt gyerekkorunk óta énekeltünk a Lutheránia kórusban, ahol Bach-passiót, kantátákat, oratóriumot ismertünk meg. Amúgy otthon nálunk nagy Bach-kultusz volt, és ma is úgy gondolok Bachra, mint a legnagyobbra. Nagyapáméknál gyakran játszottak vonósnégyeseket, főleg bécsi klasszikusok műveit. Jó rá visszaemlékezni, talán innen gyökerezik a kamarazene iránti szeretetem. Manapság gyakran hallgatom Brahms műveit, nagy érték.

+1. Milyen képességet választana, ha egy szuperhős bőrébe bújhatna?

– Ha van ilyen szuperhősi tulajdonság, szívesen rendelkeznék vele, hogy egy szempillantás alatt ott legyek, ahol akarok. És persze akkor legyek újra itt, amikor jólesik.

Gryllus Dániel 1950-ben született Budapesten. Eredeti végzettsége mérnök, de már az egyetemi évek alatt, 1969-ben megalakította a Kaláka együttest. Szerte a világban koncerteztek, Európában, Észak- és Dél-Amerikában, a Távol-Keleten, és természetesen itthon, illetve a környező országokban lakó magyar közönség előtt. Az együttesben főleg fúvós hangszereken játszik, szólóestjein citerával kíséri énekét. Az Artisjus nyilvántartásában több mint 600 műve szerepel. A Kaláka lemezein és filmzenéin kívül több más munkát is megjelentetett, köztük öt bibliai témájú lemezt. Megjelenés előtt áll a Lackfi János verseire írott ciklus Imádság reggeltől estig címmel. Zenekarával kétszer kapott Kossuth-díjat (2000, 2020), s átvehették a Prima Pri­missima-díjat és a Magyar Örökség-díjat is. Házastársa Kőváry Katalin rendező, gyermekei, Gryllus Dorka színésznő és Gryllus Samu zenész, zeneszerző.