A Mensa HungarIQa Egyesület, azaz a kiemelkedően magas intelligenciájú embereket tömörítő társaság tagjai 2009 óta játszanak és szavaznak arról, hogy melyek az év legjobb társasjátékai. Dr. Kovács Katalintól, az egyesület új, 34 éves jogász-közgazdász elnökétől többek között arra a kérdésre kerestük a választ, hogy miről ismerszik meg az intelligens ember.

Agytornászok rejtélyes társasága

– Ön mikor és miért írta meg az intelligen­ciatesztet?

– 2012-ben, a húszas éveim közepén. Gyerekkoromban sokáig nem tudtam nevet adni a „másságomnak”, de ekkor már sejtettem, hogy a magas IQ (intelligence quotient, magyarul intelligenciahányados – a szerk.) állhat a háttérben.

– Miért érezte magát másnak, mint a kortársai?

– Végtelen és kielégíthetetlen kíváncsiság jellemzett: minden érdekelt, rengeteg kérdést tettem fel és részletes válaszokat vártam. Korán megtanultam olvasni, attól kezdve faltam a könyveket, és zavarba ejtő részletességgel tudtam elmerülni a témákban. Szerettem egyedül lenni, ha barátkoztam is, akkor inkább a nálam idősebbek és a felnőttek társaságát kerestem. Rám is igaz lehet, hogy a magas IQ gyakran a szociális készségek alacsonyabb fokával jár együtt.

– Mit tudtak kezdeni egy ilyen gyerekkel otthon és az iskolában?

– A Hajdú-Bihar megyei Zsákáról származom, onnan Debrecenen és Miskolcon át kerültem Budapestre hét évvel ezelőtt. A szü­leim diplomás emberek, több száz könyv sorakozik otthon a polcokon, ami nem minden kortársamnak adatott meg a falunkban. Az általános iskolában furcsán néztek rám, a többiek a nagyfokú érdeklődésemet egyfajta izgágaságnak vették, tanáraim egy része is.

Ötös tanuló voltam, járhattam versenyekre, szakkörökre – önként, ha akartam –, de valahogy magatartásból mindig csak hármast vagy négyest szereztem. Ismerek olyan Mensa-tagot, akinek a folyamatos „ellenállása” miatt van csupán 8 általános végzettsége: vagy kirúgták, vagy önként kimaradt az iskolákból.

– Apropó, Mensa! Mi ez a szervezet, ki lehet a tagja?

– A Mensa egy nemzetközi egyesület, amelyet 1946-ban alapítottak Angliában. Ma több mint 135 ezer tagot számlál a világ 46 országában. Célja, hogy összefogja a magas intelligenciájú embereket, tekintet nélkül korukra, nemükre, származásukra vagy társadalmi helyzetükre.

Egyetlen tagsági kritériuma: az emberiség két százalékára jellemző intelligenciaszint elérése a tesztjükön. A Mensa nem kötelezi el magát egyetlen ideológia, filozófia, politika vagy vallás mellett sem, és semmilyen közös véleményt nem erőltet a tagjaira. Magyarországi szervezete a Mensa HungarIQa, ahová a sikeres tesztem után rögtön beléptem. És azonnal éreztem: huh, hazatértem! Sokaktól hallottam már ugyanezt.

– Mi ennyire vonzó a Mensában?!

– Röviden: ez a legszínesebb szürkeállomány. Nálunk az a normális, ami másutt nem normális; és itt emiatt senki se lóg ki a sorból. Nagyon-nagyon különbözők vagyunk – a tagok zöme számítógépes szakemberek, mérnökök, közgazdászok, tanárok közül kerül ki, de van köztünk szobafestő és pilóta, patkolókovács és buszvezető is –, itt mégis mindenki jól elfér egymás mellett. Ha egy kérdés felmerül, öt mensásnak hatféle véleménye lesz, de itt ezt kulturáltan, érvek mentén meg tudjuk vitatni.

– Elég szomorú az emberiség 98 százalékára nézve, hogy ez a fajta vitakultúra magas intelligenciát követel…

– Szerintem a vitakultúra egy tanulható, elsajátítható tudás, de kétségtelen, hogy a mensások valahogy genetikailag kevésbé csőlátásúak. A nyitottság rendkívül fontos! Az intelligenciának nincs egységes definí­ciója, de szokták úgy leírni, mint a változásokhoz való alkalmazkodás képessége. Ha új információk, új körülmények merülnek fel, képesek vagyunk elfogadni, változtatni, alkalmazkodni ehhez.

– Ha már a definíciónál tartunk: a köznyelvben gyakran az intelligens, okos, művelt, diplomás jelzőket – tévesen – felcserélhető fogalmakként használjuk. Hol húzódnak a határok?

– Néha csak árnyalatokban, de mégis van különbség. Az intelligencia egy pontosan mérhető tulajdonság, erre szolgálnak a tesztek – míg a műveltség nem térképezhető fel ennyire egzakt módon, még a műveltségi vetélkedőkkel sem. Mégis összefüggnek annyiban, hogy a magas IQ-val bíró emberek nyitottabbak, kíváncsibbak a világra, ezért nagy gyakorisággal olvasottabbak, műveltebbek és tájékozottabbak az átlagnál.

Ezenkívül ez a 2 százalék kimagasló memóriával bír: ami a „tárhelyükre” bekerül, az meg is marad, és ezt a tudást hatékonyan használják, jó a problémamegoldó képességük – innen nézve az okosság közel áll az intelligenciához.

– És miről ismerszik meg egy mensás?

– Például nem ritkán hadar, merthogy sok mindent akar továbbadni egyszerre – mégsem kell végigmondania a gondolatot, mert a többiek már a felénél értik. Rendszeresen hívunk előadókat a legváltozatosabb témákban, bíbortetű-kutatótól a megosztó Majkán át a népszerű színészekig, nálunk mindenre akadnak szép számban érdeklődők.

Azért is szívesen jönnek hozzánk a meghívott vendégek, mert imponál nekik, hogy a végén a másutt szokásos udvarias taps helyett itt a kérdésblokk kétszer olyan hosszú, mint maga az előadás volt. Közösséggé kovácsolnak bennünket a változatos programok: kirándulások, biciklitúrák, nyári táborok, társasjáték­estek, működik sakk- és pókerklub, keresztrejtvény-szekció is, továbbá a fociválogatottunk világbajnok.

– Ezek szerint a kimagasló IQ-jú embereknek átlag feletti igényük van a közösségi együttlétre, a játékra?

– Így lehet, merthogy többségünknek lét­eleme a kooperáció, a minél bonyolultabb szabályok alkalmazása, nekünk a társasjáték agytorna is egyben. 2009 óta minden évben megrendezzük a társasjáték-bajnokságot, ahol magyar fejlesztésű játékok indulhatnak. A megmérettetés úgy zajlik, hogy tagjaink reggeltől estig együtt játszanak, majd három kategóriában szavaznak arról, melyek az év legjobb játékai.

A napokban hirdettünk eredményt, 2021-ben családi kategóriában a Kép­érzék a nyertes, a logikaiban a Nova Luna, és a haladóban a Vörös előőrs lett a befutó. A programokra visszatérve: a Mensa-tagok kétharmada budapesti és Pest megyei, itt zajlik a mensás élet legjava. Friss elnökként az egyik célkitűzésem az, hogy a vidéket jobban bekapcsoljuk a vérkeringésbe, megerősítsük a helyi csoportokat. Az egyik jelmondatunk: a Mensa olyan, amilyenné mi, tagok tesszük.

Én például amatőr színjátszó vagyok; amikor Budapesten bekerültem a Mensa-élet sűrűjébe, hamar elkezdtem színházi előadásokat szervezni, remélve, hogy a majd’ négyezer tagból hátha mást is érdekel ez. Szerencsére volt erre igény! Színpadra állítottuk már többek között Molnár Ferenc Ibolya című darabját, Dickenstől az Isten pénzét és az Oscart. A helyszínkereséstől a díszleten és jelmezen át a rendezésig, reklámig mindent mi magunk csinálunk, és a tagtársaknak mutatjuk be.

– Honnan ered az intelligencia? Örökölt tulajdonság, vagy az ösztönző környezet teszi?

– Nagyon leegyszerűsítve: 50-50 százalék. Egyáltalán nem törvényszerű, hogy két akadémikus gyereke Mensa-tag lesz. És az is igaz, hogy a rossz körülmények között felnövő gyerek rendkívüli IQ-ja nem fog visszafejlődni pusztán amiatt, mert a szülei nem tudják tehetséggondozó szakkörökre hordani.

Az intelligenciaszintünk az egyik legállandóbb tulajdonságunk: 17-18 éves korunkra alakul ki – ezért korábban nem is érdemes méricskélni –, és egész életünkben nagyjából változatlan marad. Az egyesület igyekszik népszerűsíteni az intelligenciát mint értéket, és azt az emberiség javára fordítani.

Én a társadalmi felelősségvállaláshoz sorolom, hogy tagjaink jótékonysági vásárt, szemétszedést, véradást szerveznek, a Mensa Suli programunk célja pedig a tehetséggondozás: a 10–14 év közötti gyerekeknek a szombati játékos foglalkozásokon olyan készségeket igyekszünk fejleszteni, amire szerintünk az iskolák nem fektetnek kellő hangsúlyt, pedig fontos lenne, ilyen például a logikus gondolkodás vagy az érvelés.

– Meg szokták kapni, hogy önök csodabogarak, zsenik, elit klubosok?!

– Hát persze! A csodabogarakban lehet valami, hiszen látjuk a környezetünk viszonyulását hozzánk, ez vállalható. Zsenik biztosan nem vagyunk: az intelligencia a zse­nia­litásnak szükséges, de nem elégséges feltétele; a magas IQ még kevés egy zseninek. Elit klubnak sem tartom magunkat, ide nem öltönyös-nyakkendős, kosztümös sznobok járnak, akik fennhéjázva hirdetik magukról a magas IQ-jukat.

Nem tudom, mennyire városi legenda, hogy vadászpilótának nem vesznek fel egy bizonyos IQ fölötti jelentkezőket, félve attól, hogy hajlamosak lennének felülírni a parancsot. Olyat is hallottam, hogy munkáltatók nem szívesen alkalmaznak túl intelligens embert. Az Intelligens Vállalat Díjunkra viszont pont olyan cégek pályáznak, ahol értéket jelent a magas intelligencia.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.