Mi van a „boldogan éltek, amíg” után? Új kihívások és feladatok, eddig ismeretlen utak, amiket a Rozgics család együtt jár be. Gondozzák a földet, amely életet és otthont ad nekik. Három éve élnek az erdő szélén, szabadon és boldogan.

Ahol a Jóisten mosolyog...

Tavaly július közepe volt, amikor náluk jártam. Hazainduláskor Rozgics-Kiss Anita, a jurtásasszony két gyermekét a karjaiban fogva integetett nekem, ahogyan távolodtam a jurtától. Sok mindent hoztam akkor magammal: Anita barátságát, akivel hetente több üzenetet váltok, a dúla támaszát, akire számíthattam a második gyermekem, Boglárka születésénél.

És ott volt a kezemben könyv formájában is egy szívmelengető történet a családról, róluk, akik elindultak az álmaik után.
Nagy utat jártak be. Sokáig keresték és meglelték otthonukat Istenmezeje völgyében, ahol a világ zajától távol nevelhetik a gyermekeiket: Bendegúzt, Rékát, Borókát és Budát.

A jur­tás­asszony főz a szabadban, az édesapa a kertet műveli, a gyerekek naphosszat játszanak a réten – erről szólt Anita első könyve, a Családmesék egy jurtából. A nyár kötete, amely színeiben és hangulatában is a virágzó lelket, a boldog évszakot jelenti.

Most pedig lapozgathatjuk az ősz könyvét, amely ezt az évszakot idézi. Címe: Jurtamesék az erdő alól. Hivatalos könyvbemutató helyett családias légkörben együtt örülnek a jurtamesék második kötetének a nyílt napra ellátogatók.

– Havonta egyszer eljöhetnek hozzánk, akiket érdekel az egyszerű, természetközeli életmód, a jurtában élés szépsége, a kézzel fogható dolgok varázsa, hogy velünk töltsenek egy napot. Beszélgetünk, bejárjuk a birtokot. Barátságok, munkakapcsolatok születnek ilyenkor, hasznos tapasztalatok cserélnek gazdát, s mindannyian tanulunk valamit – mondja Anita, miközben a vendégekre pillant.

A gyermekek hamar megtalálják az övéivel a közös hangot: eltűnnek a berek fái, bokrai között, hancúroznak a patak partján. Ahogy Barnabásomat hintáztatom, hallgatom a maci­copfot viselő Boróka meséjét: – Itt vigyáznak ránk a fák, beszélgetünk az állatokkal, és Pán Péter is itt lakik.

Ilyen gyermekszemmel a jurtás élet. Felnőttként hasonlóan érezhetünk: maga a megtestesült álom. Ugyanakkor már évek tapasztalatait magunkban hordva azt is tudjuk, hogy a szép, a jó mögött rengeteg a munka és a küzdelem. Például a forrással, amely odaköltözésükkor látszólag elapadt, vagy a földes-mohatetős nyári konyhával, amelyik az esős időben a víz súlya alatt megroppant.

De a nehézségek ellenére minden szépen halad a maga rendjében. A nyári konyha áll, a patak bővebben ad vizet, mint valaha – úgy tűnik, a hely is befogadta a csa­ládot.

– Három éve élünk az istenmezei völgyben, amit az önkormányzattól béreltünk. Gondoztuk a területet, fizettük a bérleti díjat, a szívünket, lelkünket beletettük a földbe, remélve, hogy elővásárlási jogunk lesz rá – mondja a háziasszony, aki közben körbetekint a jurtára, a gyümölcsösre, a permakultúrás bio­kertre: ez mind az ő kezük munkája. Majd az öröm és nyugalom hangján hozzáteszi: – Az idén sikerült, megvásároltuk a földet.

Sorsszerűen történt: az első könyv adományaiból fizették ki. A könyveknek nincs áruk, de sokan vannak, akik szívesen támogatják a család életformáját. A mostani nyílt napra is megannyi érdeklődő eljött. Van, aki Bajáról utazott idáig. A másik hölgy, aki krumplit pucol mellettem a közös ebédhez, Zalaegerszegről érkezett a családjával, hogy megnézzék a helyet, ahová a könyv alapján már sokszor odaképzelték ma­gukat.

Bensőséges hangulatú borító. Fotó: Paul István

– Volt olyan család, amelyik itt bátorodott fel, hogy életmódot váltson, és azóta rátalált új otthonára. Olyanok is, akik a nálunk tett látogatásuk után elhatározták, hogy szeretnének harmadik gyermeket. Sokan jurtavásárlási tippeket, gazdálkodási tanácsokat vagy egy-egy receptet visznek haza, de mindenekelőtt szemléletmódot. Ez a mi társadalmi felelősségvállalásunk – mondja Anita, akiben már az első könyve kiadásakor megfogalmazódott a másodiknak a gondolata.

Az őszi kötet nem született volna meg az előző könyv olvasói nélkül. Így kerek a történet: akik tőlük támogatást kapnak, meghálálják. A Rozgics család pedig a nyílt napokon és a könyvek lapjain nyújt segítő kezet azoknak, akik elakadtak, vagy csak egy kis bátorításra van szükségük, hogy merjék az álmaikat követni.

Egy esztendő feladatait, történéseit, ízeit, hangulatait gyűjti össze az őszi könyv: a behúzódós hidegebb napokra kedves családi olvasmány egy remek író tollából.

Anita édesanyai teendői mellett férjével, Rozgics Pállal, Pajával együtt maga tanítja a gyerekeiket, gondozza a hétezer négyzetméteres területet, járja az erdőt, gyógynövényeket gyűjt a színes rétekről, és ír mindennap. A közösségi oldalukra egy kedves részletet az életükből, egy hasznos tippet, egy hangulatmorzsát, amiből jó „csipegetni” egy nehéz nap után.

Azt mondja, egy ideig be kell érni ezzel a könyvvel. De azért a nyár és az ősz után ott van még a tél és a tavasz. Az ihlet pedig olyan, hogy ha jön, papírra kell vetni, ami bennünk van.

És ott, az erdő alatt, ahol a Jóisten mosolyog rájuk, a gondolat szabadon és boldogan repül, az ég felé száll…

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.