Az amerikai elnök, Jimmy Carter különgépe, fedélzetén a magyar Szent Koronával 45 esztendeje, 1978 januárjában landolt Budapesten, a Ferihegyi repülőtéren. A mélykúti parasztgyerek, az ötvös-restaurátorok királya, Szvetnik Joachim ünneplőgúnyát húzott, hogy hivatalból személyesen vegyen részt a 33 évnyi száműzetés után hazatérő szent ereklye visszaadásának parlamenti ünnepségén, mert ő volt az, aki néhány héttel korábban az Egyesült Államokban „ellenőrizte le” a korona eredetiségét.

Az ötvöskirály koronája

Az ónos esőtől felázott belvárosi flaszteren behúzott nyakú emberek barnás színű foltokban kígyózó kutyapiszkot és foszladozó papír zsebkendőket kerülgetnek sietve, mert ilyen időben még a kutya meg a bolond is kapualjat keres. Magam is beállok az egyik Zichy Jenő utcai alá, oda, ahová az ötvöskirály művészbarátja invitált meg és ahol csöngetésemre mégis a felesége nyit kaput.

– Az utóbbi években Ernő már csak kísérettel tud közlekedni, oda a látása – tessékel beljebb Marika asszony az 1800-as évek végén épült, felázott falú, savanyú szagú ház földszinti lakásába.
– A nyomorult vakság tette ezt velem – kiáltja vendéglátóm mintegy köszönés helyett kesernyés-vidáman. – Tudomásul veszem Isten akaratát, csak az fáj, hogy nem dolgozhatok soha többé – nyújtja a kezét, találja meg az enyém. – Pedig Szvetnik mesterrel igazán sikeres, olykor nemzetközi elismerést kiérdemlő restaurálásokat végeztünk itthon és például az akkori NSZK-ban egyaránt. Azt is itt mesélte el olcsó bor mellett a mi konyhánkban, hogy őt küldik ki Amerikába azonosítani a koronát, amire szakmailag büszke volt, ugyanakkor nagyon félt.

Az ötvösműhely restaurált kincsei…. Fotó: Darnay Katalin

Az utazástól félt annyira, az amúgy is törékeny alkatú mélykúti parasztgyerek, mert miután édesapja, a napszámos szélmolnár korán eldobta magától a családot, az őt tovább nevelő nagyapja azt jósolta neki, hogy felnőttkorában fulladásos halál vár rá. Ezért rettegett az óceán feletti repüléstől, de annyira, hogy hajából levágott tincseket hagyott a szülői házban, ha lezuhan a gép, azt temessék édesanyja mellé. Azt is személyesen mesélte el Ernő barátjának, hogy gyerekként agyag- és gipszfigurákat mintázott, rajzolt és citerázott, de legtöbbször barackmagokat faragott, az egyikbe például a Szent Koronát, a másikba Horthy Miklós arcképét. Az utóbbit, miután az iskolaigazgató úr meglátta, azonnal postára adta, hogy kézbesítsék egyenesen a kormányzó irodájának. Jött is válasz hamarost, és a nagyapával füstös vasparipán zakatoltak Budapestre.

Amikor a kormányzó azt kérdezte az akkor 11 esztendős fiútól, „mit szeretnél a faragványodért kapni?”, ő azt kérte, hadd láthassa a Szent Koronát. Kérését könnyű volt teljesíteni, hiszen az audienciára 1938-ban került sor, amikor a Budapesten rendezett keresztények világkongresszusának tiszteletére bárki ingyen tekinthette meg a szent ereklyét, ott, ahol ma ismét látható, az Országház kupolacsarnokában. Ugyancsak olcsó bor mellett hullatta könnyeit a konyhakőre, amikor amerikai útjáról mesélt, hiszen ő volt az első magyar, aki 33 év után először láthatta viszont Fort Knoxban a szovjet megszállók elől 1945-ben kimenekített és idegenben őrzött koronát, ráadásul nemcsak csodálhatta, mint a Parlamentben, hanem kezébe vehette, vizsgálhatta, amit isteni küldetésnek tartott.

Fenti képünk 1965-ben készült, rajta Szvetnik Joachim látható egy 1566-ban, II. Miksa császár számára készült óra restaurálása közben. Fotó: Sziklás Mária, MTI

Tehetsége okán érettségi nélkül is felvették a Képzőművészeti Főiskola szobrász szakára, ahonnan gimnáziumi tanulmányai mellett átiratkozott és elvégezte az Iparművészeti Múzeum ötvös szakát, mert úgy érezte számára az új alkotások dicsőségénél fontosabb a régi idők emlékeinek megmentése. Neki köszönhető például a világháború pusztításai során károsodott Esterházy-kincsek tökéletes helyreállítása, egyéb múzeumi és egyházi tárgyakról nem beszélve.

– Az Iparművészeti Múzeum restaurátor-műhelyét vezette, amikor 1961-ben fiatal ötvösszakmunkásként egy álláshirdetésre jelentkeztem nála – emlékszik vissza Ernő a mesterére. – Az én szüleim osztrák származásúak, az 1940-es évek elején jöttek át Bécsből, és először Vácra költöztek, majd 1943-ban kapták ezt a Zichy utcai lakást, miután zsidó tulajdonosát, Szalai gyógyszerész urat elvitték a németek. Én 79 évvel ezelőtt ebben a házban születtem, magyarnak születtem és az is maradok, amíg a Jóisten engedi.

Azt mondja, hasonló a sorsa Szvetnikével annyiban, hogy cukrász édesapja őt is hamar elhagyta, ezt követően porcelánfestő édesanyja egyedül nevelte tovább kínkeservesen… És igen, ő is, akár mestere, már kisgyerekként agyaggal korongozott, tésztából figurákat mintázott, festett és zománcot égetett, hiszen naponta ezt látta a bécsi porcelánfestő-iskolát végzett édesanyjától. Eleinte, mint kezdő ötvösre, Szvetnik is csak rozsdás fémtárgyak, apró ezüstkelyhek tisztítását, esetleg XVI. századi szablyák és puskák glancolását bízta, akárcsak a Veres Pálné utcai Balogh ékszerész, akinél meg inaséveiben, mivel a Kádár-rendszer maszek kezébe aranyat nem adott, szintén silány vas- meg rézlemezeket szabhatott reszelő alá.

– Ahogy múltak az évek, úgy kezdtünk édesanyámmal lábra kapni, hiszen már ketten kerestünk, az apám fizetése nem hiányzott annyira. Emlékszem, én 800 forintot hoztam haza havonta – pásztáz végig tekintetével az apró csőszobában, mert emlékezetből most is lát mindent. – Egyszer kétségbeesve azt mondta anyám, kisfiam, én napról napra rosszabbul látok, és néhány héten belül többé nem volt képes aranyléniát pingálni a csésze szájára meg ezüstöt hinteni az angyalok szárnyára… Később teljesen megvakult. Akkor senki sem gondolta, talán az orvosok sem tudták, hogy a betegsége, a fehér vakság örökölhető – hallgat el, és vele együtt kolléganőm kezében elnémul a fényképezőgép is. – Most már tudjuk.

Miután Szvetnik mester tudomást szerzett a családot érő csapásról, a szegény paraszt meg a pesti csóró összekapaszkodtak, és a kínkeserv zöld szemébe röhögtek. Maszek munkák után futkostak, miközben Ernőék fürdőszobáját ötvösműhellyé alakították, édesanyja örömére, akit akkor már csak a zajok tartottak életben. Szvetnik szakmai ismertségének köszönhe­tően megkapták például az Operettszínház nézőtéri csillárjának teljes restaurálását, aztán a Mátyás-templom ezüstkelyheinek, valamint az esztergomi kincstár kancsóinak felújítását. Következtek a XVI. századi óntárgyak, a nemes díszítésű aranyozott vasedények és kardok, szablyák, puskák tucatjával.

Szvetnik neve az 1970-es évektől már külföldön is jól csengett, annak ellenére is, hogy házassága korán tönkrement, így sok időt töltött úton a pesti lakása és mélykúti szülőháza között, ahol a családot egyedül az édesanyja jelentette. Ernő sem volt szerencsésebb első házasságát illetően, a másodikban viszont már 47 esztendeje élnek feleségével együtt gondban és bajban. Mindkettőjük hozott az első házasságából gyermeket: Timi, a kislány apja szakmáját folytatva sikeres aranyműves Németországban, míg a fiú, Attila, édesanyja örömére elismert balettművész és tánctanár.
– Számunkra az igazi áttörést az 1897-ben készült, ma is Ráckevén álló, 12 méter magas, horganyból készült Árpád-szobor restaurálása hozta el, amely után külföldre, az akkor még NSZK-beli Stuttgartba is meghívtak bennünket vendégelőadóknak – emlékszik vissza Ernő. – Ezt, a nemzetközi restaurátor konferen­ciát követően a német műemléki hivatal tőlünk rendelte meg az 1636-ban elhunyt birodalmi marsall, Dodo zu Innhausen und Knyphausen vörösréz szarkofágjának teljes körű helyreállítását.

Mester és tanítványa: Szvetnik Joachim és Krach Ernő.

A 30 éves háborúban vitézkedő marsall bíbor bársonnyal bélelt kriptáját a II. világháború során amerikai katonák törték fel és rabolták ki barbár módon, hiszen szobrot, fegyvert, sőt ezüstdíszítéseket is letördeltek és elvittek. A minden tekintetben intelligenciát és tapintatot követelő helyreállítás időszakára a közeli grófi kastélyban kaptak szállást és teljes ellátást. Kiadásaik, illetve a magyar költségvetésnek valutában megfizetett adók levonása után a munkadíjuk meghaladta a 20 ezer nyugatnémet márkát, ami abban az időben a szocialista Magyarországon mesébe illő keresetnek számított. A számos hasonló megrendelés között akadt egy rendhagyó, a bécsi magyar emigráció tagjainak kívánsága, amely ugyancsak horribilis összegű valuta fejében azt kívánta Szvetniktől, készítse el számukra a Szent Korona hű másolatát. Azért nem vállalta, mert ahhoz szüksége lett volna az eredetire, amiről az 1970-es évek elején azt sem tudták, pontosan hol őrzik az amerikaiak.

Hiába nem hitte, mégis eljött a viszontlátás napja, amikor 1977. december 14-én az észak-amerikai Fort Knoxban, ahol, amint Szvetnik fogalmazott, egy rendkívüli történelmi helyzetben 1938 után ismét tiszteleghetett az ereklye előtt. Miután az azonosítás, leltározás megtörtént, és a szállítás részleteiről is megegyeztek, a mester visszafelé szintén baj nélkül repült át az óceán felett Budapestre.

Amikor ünnepi gúnyát húzva a parlamenti átadásra igyekezett, azért kényszerült a véreskezű Apró Antal mellé állni, mert Kádárból nem kértek Jimmy Carterék a visszaadási ceremónián, noha a mester szerint Apró bűnei túltettek az MSZMP vezetőjének kegyetlenkedésein. Amikor az USA külügyminisztere, Cyrus Vance kezet fogott Apró országgyűlési elnökkel, akkor Szvetnik fehér kesztyűben emelte ünnepi helyére a mindig is minket illető nemzeti kincset, oda, ahonnan a nemzeti érzelmek veszélyes túláradásától tartva Kádárék már másnap a Nemzeti Múzeumba száműzték.

Szvetnik mester pedig közösen dolgozott tovább Ernő barátjával, de időközben a koronát többször is vizsgálat alá vonta, sőt munkatársaival ki is dolgozott egy részletes tervet a sok megpróbáltatást átélt ereklye restaurálására. Ezt azonban állítólag az akkori politika nem akarta felvállalni, a mester pedig 1981-ben váratlanul szívinfarktust kapott, rá egy esztendőre pedig gégerák miatt kellett megműteni. A történtek után a pesti lakását lezárta, és Mélykútra költözött abba a házba, amelyet Ferenc Jóska huszártisztje, az őt felnevelő nagyapa épített a császári obsitból. Ott sem hagyta el a jókedve, már amikor nem a bajai kórházban kezelték, ahol pedig egy, a konyháról elemelt gyúródeszkán formázta meg agyagból a félmeztelenül modellt ülő, legcsinosabb nővérkét.

– Gyakran jártam meglátogatni, olyankor bort töltött, vidáman kvaterkázott, aztán hegedült vagy citerázott – idézi bohém barátját Ernő. – Még életben volt, amikor 1988-ban a Szent Koronáért végzett munkásságáért neki ítélték a Kossuth-díjat, de személyesen mégsem vehette át, mert a kitüntetésről szóló értesítést a pesti címére küldték el, miközben ő Mélykúton haldoklott. Emlékszem, pontosan azon a napon temettük, négyen vittük a koporsóját, amikor a Kossuth-díjakat ünnepélyesen átadták. Talán az égiek nem felejtették el értesíteni róla.

Krach Ernő naponta jógázik, úgy próbál a látóideg-sorvadás ellen küzdeni. Fotó: Darnay Katalin

Később az ország egyetlen ötvöskirályának szülőházát múzeummá alakították át, amely épület mára ugyancsak alapos restaurálásra szorulna, sőt még a falusi iskolát is róla nevezték el. Kisvártatva, pontosan 2016-ban, amikor a katolikus egyház átvette az intézményt, a nevét is megváltoztatták Szent Tamásra, noha Joachim is szent volt, méghozzá Szűz Mária édesapja, az apokrif iratok szerint.

– Reggelente, amikor frissen ébredek, néha úgy érzem, percekig foltokban ismét látok. Olyankor szoktam megidézni az enyéimet, közöttük Szvetnik mestert is, aztán nekigyürkőzök a látóideg-sorvadásomnak, és naponta órányit jógázok ellene – mondja Ernő, mint a riport elején, kesernyés-vidáman. – Légzőgyakorlatok, törökülések, nyakba emelt lábak, zárásul fejenállás, végül meditálás.

Marika karjába kapaszkodva kísér a kapuig, mert ők is a közeli Teréz körútra, a Művész mozival szembeni kifőzdébe igyekeznek, ahol ma zónapörkölt lesz rizskörettel.
– Ernő! Vigyázz, még belelépsz! – rántja el asszonya a lábuk előtt kígyózó gyanús tócsától.

Hozzászólások

Friss cikkek

Piroska és a juhászok
Konténerek vízen és szárazföldön
Mivel horgássz hideg vízben? – Ellenállhatatlan hideg vízi aromák
A Szabad Föld az AGROmashEXPO vendége volt
Megjelent a Szabad Föld legújabb lapszáma
2023.01.27.
Használjuk a hideget
Ne várjon, amíg késő lesz!
Szerdától látogatható 41. AgromashExpo és AgrárgépShow
Meghallgat, társalog, inspirál és elkísér
Eltávozott az isteni Lollo
Az elfelezett alma
Protokoll síron innen és túl
Júniusig lehet pályázni
2023.01.20.
Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.