Ebcsont, beforr! avagy a gyógyítás hagyományai

Jól megfér egymás mellett a mandulakivevő és a hallgatócső, a pirulagömbölyítő és a homeopata gyógyszerkészlet, a köszvényszeszes üvegcse és a bőrhámlasztó-hirdetés. Mindezek a kecskeméti orvos- és gyógyszerészettörténeti gyűjtemény féltett – az országban egyedülálló – kincsei.

LakóhelyemBorzák Tibor2021. 07. 18. vasárnap2021. 07. 18.

Kép: Kecskemét, 2021. június 22. Orvos és Patika múzeum. Fotó: Ujvári Sándor

Ebcsont, beforr! avagy a gyógyítás hagyományai
Kecskemét, 2021. június 22. Orvos és Patika múzeum. Fotó: Ujvári Sándor

Belép a vándor a hófehér falú, boltíves, tornácos paraszt-polgár házba, és máris rabul ejti a XIX. század végének patikahangulata. Ugyanis a bejárattal szemben áll a hartai Isteni Gondviselés gyógyszertár 1894-ből származó fiókos, tükrös hátfalú szekrénye. Polcain orvosságosüvegek és ke­­nőcstégelyek sorakoznak, látható a kis táraasztal és a receptíró pult is. Az épület egyik felében a gyógyszerészet, a másikban pedig az orvoslás históriáját ismerheti meg az érdeklődő.

Nemrég újra kinyitotta kapuját a Kecskeméti Katona József Múzeum Orvos- és Gyógyszerészettörténeti Gyűjteménye, melynek Ars Medicinae (A gyógyítás művészete) című kiállításán Mészáros Ágnes kurátor, az intézmény vezetője vezetett végig bennünket:

– Az 1985-ben létrejött kecskeméti kollekció azért is számít az országban egyedülinek, mert például a XX. század első felében használt orvosi műszerek csak itt találhatók meg. Hogy ilyen kin­cseink vannak, azt elszánt lokálpatriótáknak köszönhetjük. Dr. Ré­thy Aladár laboratóriumi főorvos nevéhez fűződik az orvostörténeti gyűjtemény megalapítása, melynek becses darabjai közé tartozik mikroszkópgyűjteménye és szakkönyvtára is. Lóránd Nándor gyógyszerész pedig 1966-ban kezdte felkutatni és összeszedni Bács-Kiskun megye patikáinak bútorait, edé­nyeit, lecserélt munkaeszközeit.

A Katona József Múzeumhoz tartozó gyűjteményt Mészáros Ágnes mutatta be nekünk. Fotó: Ujvári Sándor

Sokszínű gyógyszerkincs

A XVIII. században használt gyógyszerek száma meghaladta a 2500-at, ezek 95 százaléka patikákban készült. Lehettek növényi, állati és ásványi eredetű drogok. A hazai gyógynövények mellett egyebek közt a borsot, a gyömbért, a sárkányvért, a bűzös aszatot is ismerték. Idegbetegségek és méhbajok ellen használták a hód ivarnyílása melletti páros mirigyzacskóját, szívgyógyszerként és festékként a bíbortetű, a szárított kecskevér vagy a kőrisbogárpor is népszerű volt. A kecskeméti kiállításon szagolható illatmintákként az illóolajok is szerepet kapnak, és a látogatók pirulát is készíthetnek.

A vitrinekben láthatók a természetes alapanyagokat felhasználó hagyományos gyógyszerkészítés eszközei, például a kézimérlegek, a dörzsmozsarak, a pormérő kanalak, a tablettázók, a pirulagömbölyítők. Megtudjuk, hogy a pirulák vagy labdacsok nagyon régóta ismertek, azonban a XIX. század elejéig igen egyszerű módon készültek: kézzel csipkedték a tészta állagú masszából. Nem voltak nagyobbak „a bakkecske golyóbisánál”. A labdacsok gyúrását mozsarakkal végezték, a golyócskákat labdacsgéppel formázták: a gyúrótábla közepén és a nyújtófán lévő vájatokat pontosan egymásra illesztették, végül pedig a vágások látható nyomait pirulagömbölyítővel tüntették el.

Hogy már a múltban is nagy szerepet játszottak a gyógyszerreklámok, annak ékes bizonyítéka is fellelhető a gyűjteményben. A kecskeméti Fördős Lajos szeplő és májfolt elleni bőrhámlasztóját kínálja. Az arcnak üdeséget és szépséget adó „csodaszerét” – ami észrevétlenül hámlaszt, s használója társaságban is megjelenhet – két pengőért árulta, és a hirdetésen látható egy meglehetősen hangsúlyos előtte-utána rajzocska a súlyos bőrpanaszokkal küszködő, majd a kenőcs által megszépült hölgyről. Ittzés Mihály zenepedagógus egy sorozat fekete-fehér képeslapot ajándékozott a múzeumnak, melyek egyik oldalán gyógyszerreklámok, a másikon pedig Jan Havickszoon Steen flamand festő orvoslással kapcsolatos életképei jelennek meg.

– Gyűjteményünk reprezentatív darabjai az officinák, ezek közül a városunkban 1746-tól működő Szent­háromság patika barokk, illetve az 1904-ben létesült Megváltó patika szecessziós bútorát állítottuk ki, s láthatók még az 1800-as évekbeli Mátyás és Szentlélek patika relikviái is – meséli Mészáros Ágnes muzeológus.

– Kecskeméten 1766-ban hét sebészborbély gyakorolta a mesterségét. Korabeli kéziratokból tudjuk, hogy az éles látáson, a bátor szíven, a gyakorlatiasságon túl mindnek ismernie kellett az anatómiát és az emberboncolást, illetve járatosnak lennie a sebek, törések, ficamodások, daganatok, kelevények, fekélyek gyógyításában. A je­lölteknek be kellett mutatniuk a Pelikán, a Kecskeláb, a Fogtaszító és a Gólyaorrú fogvonóikat.

Már a múltban is nagy szerepet játszottak a gyógyszerreklámok. Fotó: Ujvári Sándor

Köszvényre gilisztazsírt

A kecskeméti gyűjteményben található ezerhatszáz patikai fajanszedény közül csak egyetlenegyen szerepel magyarul, hogy mit tároltak benne. Azt nem tudni, milyen receptúra alapján készítette Györffy gyógyszerész a kínálatában szereplő Köszvényszeszt. Egy korabeli kéziratos népi javallat: „Gólya fiakat, mellyek már anyanyiak, tedd új fazékba, jó be csináld, mind addig főzd, miglen minden része, és csontya öszve nem fő, az után vedd ki a’ tüzrül és midőn gondolod, hogy már meg hidegült, boncsd fel a’ fazekat, és a’ vizet felül való zsirt szedd le tiszta edénybe, azzal kenegesd a’ jó paras tűznél, mind addig még a’ tested a zsirt be nem issza.” Másik köszvényre való recept: „Vas serpenyőbe szedgyél tüzet, ’s azon egy kis tálkába melegics erős pálinkát, szappant kavarván belé, azon szappanos pálinkával kenegesd 4 szer, 8 szor a tűznél. Más. Törkölyt perkelly, azzal füstölgesd.” De hatásos lehet a hangyazsombékból készített gyógyír vagy az ecetes edényben kisütött gilisztazsír is.

Mai szemmel ijesztőnek tűnő orvosi eszközöket használtak a régi gyógyítók. Fotó: Ujvári Sándor

A tárlaton orvostörténeti emlékeket idéznek a nevükben is „félelmetes” tárgyak – csak a szelídebbeket: az érvágó késeket, a sebkampókat, a koponyafúrót, a vesekőzúzót, vagy az üvegből készült orr- és szemmosót, a fogászati aranytömő készletet említjük.

S érdemes szemügyre venni az életre ébresztő készüléket, ami úgy működött, mint a parittya: elengedve a feszítést, a száz tűvel ellátott eszköz vége belefúródott az eszméletén kívüli beteg testébe, amitől, ha volt még benne élet, abban a minutumban feljajdult.

Ezek is érdekelhetnek