Indiánok több ezer éves eledelét, űrhajósok „szuperfoodját” termesztik egy magyar faluban, a szerb határ mentén. Tiszasziget azonban nemcsak a csodaélelmiszerről híres, amely komoly segítséget nyújthat a gyógysze­részeknek a rák megelőzésében, sőt a gyógyításában is. A településen található az ország legmélyebb pontja, bár ezt már vitatják a Tisza túlsó felén.

Élelmiszer is, gyógyszer is a titokzatos spirulina alga

Tiszasziget főterén egy kopjafába vésve olvasható: „Mementó ez az oszlop arról, hogy a nemzet határa itt nem ér véget.” Különös áthallása van ennek az emlékműnek itt, a szerb határ mellett, ahol még egyes családoknak rokonai is élhetnek a Vajdaságban. Az iskola falán márványtábla őrzi az emlékét a falu szülöttének, Czérna Zoltánnak, aki a Széna téri harcokban vesztette életét 1956-ban.

De nemcsak a múlt, a jelen és a jövő is érdekes Tiszaszigeten. Lám, neonzöld és bíbor színű fények alatt melegedő üvegtartályokban űrhajósok eledele készül egy hangárban. Pontosabban mesterséges körülmények között nevelkedik és szaporodik itt egy élőlényfajta, amely részévé vált a kozmonauták ellátmányának, mert számos különleges tulajdonsággal rendelkezik.

Miközben óriási a tápértéke, vitaminokkal, ásványi anyagokkal növeli az életerőt és erősíti az immunrendszert is, ha kiegészítjük vele az étrendünket. Egyes kutatások szerint pedig csökkentheti a rák kialakulásának kockázatát. Sokat profitálhat belőle továbbá a mezőgazdaság, jobb termést segít elő a gabonaföldeken, helyettesítheti az állatok takarmányába kevert, sokszor génmódosított növényekből származó fehérjeadalékokat, a kockázatos hatású antibiotikumokat.

A kivált anyagok a gyógyítást segítik. Fotó: Kállai Márton

Ez a csodalény nem más, mint a spirulina alga, amelyet eredetileg a dél-amerikai, dél-afrikai sós vizű tavakban fedeztek fel, vagyis nálunk nem létezik természetes körülmények között. Több ezer éve ismeri viszont az emberiség mint ennivalót, már az aztékok is fogyasztották. Akkor vált azonban világhírűvé, amikor a NASA beválasztotta azon táplálékok közé, amelyeket az űrbe is felvihetnek magukkal a Földön kívülre hajózók.

De hogyan kerülhetett az indiánok hosszú életének varázslatos titka, az űrhajósok ebédje Tiszaszigetre? Többek között ezt próbáljuk megfejteni a magyar–szerb határ szélén fekvő településen. A falu egyik építőanyag-telepén keresztül jutunk el a több száz négyzetméter alapterületű, fémszerkezetes csarnokhoz, a Globál 21 Kft. mikroalgaüzeméhez.

A kontraszthatás megdöbbentő, úgy érezzük magunkat, mintha a Twin Peaks mellékszereplői lennénk. A farönkök piramisa és a régi raktárépületek mögött álló csarnok bejáratánál hirtelen műanyag lábzsákba kell bújnunk, és természetesen rajtunk van a maszk is. Az üzemben teljes tisztaságnak, rendnek és technológiai fegyelemnek kell lennie, egy kicsit más ez a világ, mint az építőipar, ahonnan Papos László, az algaüzem megálmodója és vezetője érkezett.

Az eredeti szakmáját tekintve építészmérnök, építési vállalkozó ügyvezető először egy melléképületbe vezet bennünket, magas, henger alakú acéltartályok közé. Mint megtudjuk, a hétezer literes edényekben víz forog, amelyet a beérkezése után egy különleges eljárással (ozmózissal) megtisztítanak, de UV-lámpákkal kiölik belőle a baktériumokat is. A vízhez ezután szervetlen sókat adagolnak, majd egy laborban algatörzseket kevernek. Az így elkészített folyadék ezt követően jut el az üzemcsarnokban, állványokon egymás mellé és fölé elhelyezett reaktortartályokba, ahol további vízzel, szén-dioxiddal és oxigénnel is dúsul.

Papos László építészmérnök az üzem megálmodója. Fotó: Kállai Márton

Az algák elszaporodásának elengedhetetlen feltétele azonban a fény. A tartályok fölött ezért lilásvörös színnel égő lámpák szabályozzák a hőmérsékletet, amelynek állandóan 30-32 Celsius-fokosnak kell lennie. A lámpák fényerősségének változtatásával olyan hatást érnek el az élőlények számára, mintha olykor nappal és éjszaka lenne, 16 órát „ébren”, 8 órát pedig „édes álomban” tölthetnek el így az algák a tartályokban.

Amikor pedig kellő sűrűségű lesz a folyadék, kezdődhet a szüret. Ez sem olyan egyszerű feladat azonban, mintha szőlőfürtöket csippentgetnénk. A szüretelők mikroszűrőkkel, illetve egy speciális centrifuga segítségével választják el a termést a víztől, majd vákuumos zacskókba teszik és lefagyasztják, illetve kiszárítják, hogy algapor legyen belőle.

Komoly tudomány tehát az algatermelés Tiszaszigeten, amelyet a Szegedi Tudományegyetem közreműködésével fejlesztettek ki, egy K+F pályázaton elnyert, 240 millió forintos támogatás segítségével. Az üzemet létrehozó cég ehhez az összeghez még hozzátett több mint 200 millió forintot, de Papos László tervei szerint ezentúl is sok pénzt fognak áldozni erre a célra. A világon egyedülálló ugyanis, ahogyan Tiszaszigeten előállítják a jövő élelmiszerét, tápanyagát, gyógyké­szít­ményét.

Míg a nagykereskedelmi forgalomban lévő algatermékek a többnyire kültéri medencékben termesztő Kazahsztánból és Kínából érkeznek, így bizonytalan eredetűek és tisztaságúak, addig a tiszaszigeti, zárt rendszeres technológiával állandó minőség garantálható. A minőség azért sem mellékes, mert az algák más fajtáira a megújulóenergia-ipar is lecsapott, hiszen nagy fűtőértékű olaj is készíthető belőlük a biomassza-erőművek számára. Az algaolaj pedig olyan hatalmas fűtőértékkel bír, mint a repülőgépek meghajtásához használt kerozin.

Tordai Henrietta, a tiszaszigeti algaüzem laborvezetője elárul egy másik titkot is a spirulina algáról. A Tiszaszigeten dolgozó csapat két gyógyszerészének, vagyis Henriettának és Hoffmann Anna termelésvezetőnek sikerült kivonniuk az algából egy olyan anyagot, amelynek az ára a világpiacon az aranyéval vetekedik. A különleges szérum, vagyis a fikocianin fokozhatja a csontvelőben levő őssejtek funkcióit és a leukémiás sejtek pusztulását is, vagyis nagy szerepe lehet bizo­nyos daganatos betegségek gyógyításában.

A Szegedi Tudományegyetem közreműködésével termelik Tiszaszigeten az algát. Fotó: Kállai Márton

A gyógy­szeripar egyik keresett terméke azért is, mert élénk kék színe miatt az emberi szervezet által jobban tolerált kontrasztanyagként áttörést jelenthet az orvosi diagnosztikában, illetve olyan gyógyszerhordozó rendszereket készíthetnek belőle, amelyekkel a tumorellenes hatóanyagokat eljuttathatják a rákos sejtekig.

Papos Lászlót persze felkeresték sokan, hogy adja el nekik az algát. Ő viszont inkább fejleszteni kívánja a vállalkozását, hogy később késztermékeket gyárthasson, például algakapszulákat, amelyeknek szintén jó áruk van. Amíg a spirulina alga kilója 100 euróért adható el a világpiacon, addig az ebből készült termékek értéke elérheti ennek a négyszeresét is. Ehhez azonban nagyobb mértékű termelés kell, legalább a tízszeresére lenne szükség a tiszaszigeti üzem jelenlegi kapacitásának, amit el is bírna a létesítmény. A fejlesztési forrásokra pályázni fog az üzemeltető, addig pedig építési vállalkozásának a bevételeiből fedezi a költségeket.

Ez az építőipari vállalkozás szintén sokat ad Tiszaszigetnek és környékének. Papos Lászlóék például új lakásokat építenek azoknak, akik a családi otthonteremtési kedvezmény (csok) révén akarnak otthonhoz jutni, de nem tudják megfizetni a nagyvárosi árakat. Száz telket jelöltek ki a településen erre a célra, ahol száz négyzetméter alapterületű házakat építenek fel a csokos fiatalok számára. Ferenczi Ferenc polgármester szerint ezek az ingatlanok mintegy 15 millió forinttal olcsóbbak lesznek, mint a közeli Szegeden. Papos Lászlóék segítségével elindult egy szabadidőpark építése is a helyi focipálya mellett.

A Tiszasziget SE sporttelepén éppen nincs edzés a látogatásunk idején, az öltöző zárva, de komoly labdarúgóéletre utal, hogy műanyag székekkel felszerelt lelátó várja a szurkolókat. A polgármester elmondása szerint a meccsekre meg is telnek a széksorok, ami nem véletlen, hiszen a falu kis csapata második helyen van a megyei első osztályban. A közelbe tervezett szabadidőparkba egy másik, műfüves pálya is épül, ami talán még jobban idevonzza majd a fiatalokat.

Az 1900 lelkes faluban egyébként mintegy 200 gyerek él, a régi művelődési ház átalakításával új bölcsődét is építettek a kisebbek számára. Jól működik a helyi óvoda és iskola is, amelyek vezetését, fenntartását átadták a katolikus egyháznak. A Szent Antal Általános Iskola ablakaiból gyerekzsivaj szűrődik ki, amikor a környékén, a település főterén járunk. A becsengetés hangjára azonban teljes lesz a csend.

Tiszasziget katolikus temploma megszépült, a település vezetése teljesen felújította kívül és belül is. Fotó: Kállai Márton

– Nyugalmat adott az együttműködés az egyházzal, hiszen magas színvonalon oktatják a gyerekeket az iskolában, és az önkormányzat vállát sem nyomja az a költség, amit a fenntartásra kellett költeni minden évben, még ha pályázati pénzből mi is besegítünk a karbantartásba, kisebb fejlesztésekbe – mondja az iskoláról a polgármester.

A templomba lépve egyszerre pillantjuk meg a világot sújtó járvány apró jeleit és szívjuk magunkba a pandémiától való szabadulás levegőjét. A szenteltvíztartók még leragasztva, de a főhajóban már egy idős hölgy, Veronika néni takarít a padsorok között. A miséken minden vasárnap megjelenik ötven-hatvan ember, ami nem kevés a mai világban. Ehhez persze az is hozzájárulhatott, hogy az önkormányzat fűtést szereltetett be a padokba, hogy a hívek többen ellátogathassanak ide a zordabb időjárásban is. Az épület is megszépült, a település vezetése teljesen felújította kívül és belül is – mutat az új festésre a falakon, oszlopokon.

Páduai Szent Antalnak szentelték fel azt a kápolnát is, amely a Tiszaszigethez tartozó Térváron épült. A faluból kivezető út mellett találunk rá a kis, piros tetős, fehér épületre, egy régi temető mellett. A temetőben már csak néhány földbe süppedt kőkereszt jelzi, hogy itt vettek végső búcsút az egykori térváriaktól, akik közül sokat Mária Terézia telepített be az országba, hogy aztán földművesek, dohánytermelők legyenek. A legújabb sír néhai Kiss János nyughelye.

– Ő volt az a férfi, akit csak „Térvári Janikának” hívott mindenki – meséli Ferenczi Ferenc. – A jelenleg hetvenlelkes Térvár egykori lokálpatriótájának az volt az utolsó kívánsága, hogy a régi temetőbe temessék el, és a kápolna építése is az ő ötlete volt. Ez tavaly valósulhatott meg az önkormányzat támogatásából és adományokból. A munka nem került pénzbe, mert Kenderesi András helyi mesterember kérésére ingyen jöttek segíteni a fiatalok, a környékbeli kőművesek, ácsok, bádogosok.

A határ közelében a tiszai töltés környékén tekintjük meg Tiszasziget másik büszkeségét, az úgynevezett Mélypont emlékhelyet. Szimbolikus kopjafa és turisztikai célállomás jelzi, hogy itt található az ország legmélyebb pontja, amely 75,8 méterre fekszik a tengerszint felett. A legmélyebb pont azonban valójában nem itt, hanem az emlékhelytől több száz méterre, az országhatár közvetlen közelében van, de Ferenczi Ferenc tájékoztatása szerint biztonsági okokból a nyolcvanas évek végén a határvédelmi előírások nem tették lehetővé egy pihenőhely létrehozását azon a területen.

A Tisza túlpartján élő, Szegedhez tartozó gyálarétiek (a Délikert városrész másik neve) ráadásul váltig állítják, hogy az ország legmélyebb pontja bizony náluk található. Hívtak hát ők is szakembereket az egyetemről, hogy bebizonyítsák az igazukat.

Fülemüleper ugyan nem lett a dologból, sőt olyan ádáz vita sem, mint a szekszárdiak és az egriek között arról, hogy ki is fedezte föl az igazi bikavért. A probléma megoldására végül Tiszasziget „békejavaslatot” dolgozott ki. Felajánlották, hogy ha a gyálarétiek is kiépítenek egy méltó emlékhelyet, csónakkikötőt építhetnek a folyó két partjára. Így a turisták átkelhetnek a Szegedhez tartozó városrészre, ezzel is kifejezve az összetartozást. Tiszasziget így válhatott a béke szigetévé, ahol az ártéri erdő közelében, nádfedeles tetők alatt üldögélhetnek a turisták. Az egyetlen olyan hellyé, ahol kívánatos a „mélypontra jutni”.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.