Háborúban a szolgáltatóval

Nagy Zoltán szolnoki olvasónk az E.ON-nal vívott helyi háborújához kért nyilvánosságot. A történet egyszerű és hétköznapi, mégis egy világ tárul fel mögötte.

LakóhelyemPalágyi Béla2011. 10. 30. vasárnap2011. 10. 30.

Kép: Szolnok, 2011. október 10. Nagy Zoltán az Eonáltal megrongált napraforgó táblájában álló távvezeték oszlop mellett. Fotó: Ujvári Sándor

Háborúban a szolgáltatóval
Szolnok, 2011. október 10. Nagy Zoltán az Eonáltal megrongált napraforgó táblájában álló távvezeték oszlop mellett. Fotó: Ujvári Sándor

Négy beton villanyoszlop áll Nagy Zoltán napraforgótábláján, amely a Szolnokról Törtelre, illetve Abonyba vezető út mentén található. A vezeték az úttal párhuzamosan, attól alig húsz méterre fut a földjén. Néhány héttel ezelőtt, amikor még a termés lábon állt, a gazda azt vette észre, hogy a napraforgótábláján egy gépkocsi halad, mely megáll egy-egy oszlopnál, kiszáll belőle egy dolgozó, aki néhány pillanat alatt sárga négyszöget pingál a betonoszlopra és megy tovább.

A gépkocsi nyomában keletkezett sávban a jármű a földbe tiporta az olajnak valót. A gazda számon kérte a pingálóembert, miért kell autóval törtetni a sorok között, amikor az úton haladva 27 lépéssel elérné az oszlopokat. Festhetne kedvére, aztán visszasétálhatna autójához – s ezt a növények nem sínylenék meg. A válasz értelmezhetetlen volt, így Nagy Zoltán a dolgozó közvetlen főnökéhez fordult. Ő azzal zárta le a dolgot, hogy nem felelhet emberei tetteiért – a villanyoszlopok sávjára az E.ON-nak különben is szolgalmi joga van –, további reklamálás a nagyhatalmú szolgáltatónál. El is ment a levél, amire olyan válasz érkezett, melyből sütött a hivatali gőg, a hozzá nem értés. Másra nem volt alkalmas, mint a panasz elhárítására.

Először is felszólították a hozzájuk fordulót, hogy adja meg partnerszámát, hivatkozási számát, bekötési számát és velük kötött szerződésének adatait, ellenkező esetben ügyével nem tudnak érdemben foglalkozni. Emberünk ezen nagyon elámult, tegyük hozzá, teljes joggal. Hiszen ő nem fogyasztóként tett panaszt, hanem károsultként, és ilyen minőségében lehetne norvég állampolgár, oslói lakhellyel, világíthatna petróleumlámpával, és nem tartozna az E.ON fogyasztóinak táborába. Viszont a kára akkor is kár lenne, tessenek hát azzal foglalkozni! Ottjártunkkor Nagy Zoltán elmondta, a pénz, ha kap ilyet, nem kenyérre kell neki. Viszont az éves munkáját még egy olyan nagy hatalmú cég sem veheti semmibe, mint az áramszolgáltató. A válasz pedig egyenesen vérforraló számára, a semmitmondó sorokkal tessék-lássék módon igyekeznek lezárni az ügyet, miközben azt sem tudják, miről is van szó.

Mi is tapasztaljuk, hogy a szolgáltatók olykor bizony igen távol vannak a fogyasztóktól. Követhetetlen telefonrendszerek, sorszámmal megközelíthető ügyfélpultok mögött intézik ügyes-bajos dolgainkat, gyakran minimális figyelemmel. Pedig a fényes irodák, a kényelmes munkahelyek a mi befizetett forintjainkból épültek. Jó, mi ezért a pénzért áramot, vizet, gázt, telefonálási, utazási lehetőséget kapunk, ám nem ártana, ha a csillogó üvegablakok mögött néha megpillanthatnánk a problémánkkal azonosulni tudó embert. Alighanem őt keresi Nagy Zoltán panaszosunk is.

Ezek is érdekelhetnek