Hegy(i)menet – A szabadság véget ért

Szabadságának (melyet galambjai társaságában, valamint veteményeskertjében töltött) utolsó napján Géza horgászni indult.

LakóhelyemHegyi Zoltán2020. 08. 26. szerda2020. 08. 26.
Hegy(i)menet – A szabadság véget ért

A ritka alkalmak egyike volt ez, kétévente, ha egyszer előfordult. Megállapíthatjuk tehát, hogy hősünk nem szenvedélyes horgász, nem villan fel az őrület szent tüze a tekintetében, ha a lehetőségre gondol, de nem is utasítja el mereven, viszont arról is csupán nemrégiben értesült, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható pontymatrac is.

A pontymatrac pedig arra való, hogy ne sértse fel magát a hal, mielőtt visszadobnák a vízbe. Régebben, mint oly sok minden más, ez is másként volt, Gézát kizárólag húshorgászokkal hozta össze a sorsa, akik kifogták a halat, majd nemsokára megették, oszt jó estét.

Az is előfordult, nem is olyan ritkán, hogy rizlingfröccsöt ittak rá, méghozzá tetemes mennyiséget, merthogy a halnak úsznia kell, és ezt mulatságosnak találták, és még annyi minden mást is, így aztán késő éjszakáig beszélgettek, nevetgéltek és csapkodták a szúnyogokat. A horgásztó, amelyet Géza annyira szeret, hogy gyakran felkeresi a horgászás szándéka nélkül is, csak úgy elmélázni a partján, két faluval odébb található, mármint Géza lakhelyétől. Régebben murvabánya volt a helyén.

Amikor építkezett, többször járt ott anyagért, kisteherautójával beparkolt a közepére, fogta a lapátját, telimerte a platót és indult is vissza. Nem úgy nézett ki a dolog, hogy ott a vakító fehérségben valamikor majd halak úszkálnak a kristálytiszta vízben. Aztán bányató lett belőle, még később meg halas.

Az egyik oldalán magas parttal, ott nem is szabad horgászni, viszont csodásan lelátni a fenékre, figyelni lehet a vízi lények mozgását, akár egy nagy szabadtéri akváriumban. A kör­nyezet oly festői, hogy a fotográfusok is előszeretettel használják.

Egyszer például egy horgászverseny kellős közepén vagy egy tucat meztelen nő bukkant fel váratlanul a fák közül, és a látvány annyira meglepő volt, hogy a sport­társak egy része sellőket vizionált, és ott helyben szentül megfogadta, hogy soha többé nem iszik langyos sört meleg pálinkára negyven fokban.

Most viszont, amikor Géza leereszkedik a felszerelésével a partra, nem zaklatja fel semmi. Nyugalom mindenfelé, a táj ezúttal holdbéli arcát mutatja, mert olyan is van neki. Géza hamarosan fog egy keszeget. Kicsit. Visszadobja. Aztán sokáig semmi.

Az est beálltával már éppen pakolna, amikor fog egy pontyot. Az is kicsi. Azt is visszadobja. Szedelőzködik. Hazamegy. Másnap meló. Azért ez nem lenne rossz, gondolja még, mielőtt elalszik. Egy hobbi, ha megérem a nyugdíjat.

Ezek is érdekelhetnek