Géza megbűvölve bámulta a feje fölött köröző gólyákat.

Hegy(i)menet – Keringők

Ezúttal jó magasan voltak, és láthatóan élvezték a szelíden lengedező lágy szellő által biztosított kitűnő repülési lehetőséget. Ekkor csatlakozott hozzájuk egy kékvércse, és hármasban folytatták a keringőzést. Géza még sosem látott ilyen szimbiózist. Arról szó sem lehetett, hogy a kitűnő szemű vércse esetleg zsákmányállatnak tekintette volna a gólyákat, inkább valami önfeledt játéknak tűnt az egész, a képességek maradéktalan kihasználásának, felhőtlen életörömnek.

Az ég is felhőtlen volt, és hét ágra sütött a nap. Egy pillanat alatt kitört a nyár, a hosszúra nyúlt fűtési szezon után a szerénykedő tavaszt már megint ki­hagyták a buliból. A kert tele volt énekesmadarakkal, szünet nél­kül ment a csivitelés. Géza irtózott a repüléstől, de a madarakat titkon irigyelte. A vadgalambokat is, ahogy hintáztak a fenyőfa csúcsán. Csendes este ígérkezett.

Végre, gondolta Géza, mert az előző három elég zajosnak bizonyult. Először egy helikopter je­lent meg, aztán még kettő, és kötelékbe fejlődtek. Legalábbis Géza úgy emlékezett, hogy így hívják az ilyesmit. Egy ideig élt a remény, hogy a gépek a szúnyogok gyérítése céljából érkeztek a tájba, ami egyébként sem lett volna túl nagy baj, tekintve, hogy nyolc és kilenc között az avatatlan szemlélőnek úgy tűnhetett akár, hogy Gé­­za egy kalotaszegi legényest gyakorol a veteményesben, holott csupán a vérszívók ellen próbált védekezni palántázás közben.

Aztán amikor a helikopterek elrepültek a lemenő nap óriás vörös korongja előtt, az a lehetőség is felmerült benne, hogy Francis Ford Coppola éppen a feje felett forgatja az Apokalipszis, most második részét, annál is inkább, mert a helikopterek hol távolodtak, hol visszatértek, mintha többször vennének fel egy jelenetet, és ez így ment órákon át. Kezdett idegesítővé válni a dolog.

Géza úgy érezte magát az ágyások között hajladozva, mint egy parasztnak álcázott vietkong a rizsföldön, azaz célpontnak. A zaj lassan elviselhetetlen lett. Érdekes, merengett el Géza, hogy mi minden van belekódolva az emberbe, miközben bizonyossá vált, hogy egy hadgyakorlat közepébe került. Először jön az érdeklődés, a kíváncsiság a kivilágított szörnyek iránt, aztán betoppan a félelem, majd egy kis felháborodás, mert sérülni látszik a komfortzóna, végül megérkezik a megnyugvás.

Egyrészt, mert elhúztak végre, másrészt viszont jólesik a védelem megtapasztalása. Géza töltött magának egy fröccsöt. Alulra öntötte a bort és rá a szódát. Nem hagyta magát kizökkenteni a világ rendjéből holmi új hóbortok miatt.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.