Bámulom a térfigyelő kamera videofelvételét, s alig hiszek a szememnek: a kocsik sorra hajtank rá a vasúti felüljáróra, majd ott számosan megpördülnek. A szerencsésebbek valahogy megússzák, de többen is neki-nekicsapódnak a korlátnak, hogy aztán a sofőrök kárvallottan vegyék szemügyre járgányuk sebhelyeit.

Készüljünk fel a télre az autóban is

Hiszen valamennyien jól tudják, hogy a téli hónapokban az ilyen útszakaszon bármikor jöhet páralecsapódás, ami a nyitott-szeles térben síkossá teszi a felületet. Csak hát a néhány éve dívó enyhe tél könnyen elfelejteti velünk a régebben szinte törvényként tisztelt intelmeket, a ránk leselkedő veszedelmeket.

Ami nem látszik, az rejti a legnagyobb csapdát. Ilyen a jég is: hosszú kilométeren át sehol semmi, majd az út hirtelen korcsolyapályává változik. Az árnyékos szakaszokon nagyon figyeljünk a fagyott vízátfolyások alattomos csillogására.

A hóvályúk azért tűnnek biztonságosabbnak, mert mások már letiporták előttünk a havat. Pedig az aljuk lehet jeges, s a be- és kilépés maga a tömény csúszás-veszély: a fagyott partfalak könnyen megpördítik az autót.

Úgy tartja a hír, az eszkimók száz szót is használnak a hófajták megkülönböztetésére. Nálunk nem kell ennyifélét ismernünk, de kettőt azért megkülönböztetünk egymástól: a friss jobban, míg a régebbi, keményre taposott gyengén tapad.

A nehéz tehergépkocsik nagy kerekei sok havat „tekernek fel” hosszú fuvarjaikon, ezektől előbb-utóbb, leginkább menet közben szabadulnak meg, amire könnyen ráfuthatunk. Őrizzük meg a hidegvérünket, mert bármilyen kapkodás csak fokozza a bajt – a legtöbb téli kihívás ellen elsősorban a kellően alacsony sebesség, a megfelelően adagolt kormánymozdulat, a pedálok rendkívül óvatos nyomogatása jelenthet védelmet számunkra.

Túlélőkészlet

Az autózás minden fázisához tartozik valamilyen eszköz, amivel megkönnyíthetjük a haladásunkat. A jégoldó, a gumiszigetelések előzetes szilikonos lekezelése az ajtók nyitását segíti.

A hótakarító kefével, a jégkaparó gumi (és nem a műanyag vagy fém) élével tisztítsuk meg a szélvédőt és az ablakokat. Az üveghez fagyott ablaktörlőt ne rángassuk, mert azt a gumi éle bánhatja. Az indítókábel az akkumulátort serkenti.

A hólapát kiszabadít a fogságból, a kisebb zsák homok az elindulást támogatja. Az utazás idején – ha szükség van rá – az enni- és innivaló, a meleg ruha (kesztyű, zokni), a pokróc, a gyufa vagy öngyújtó, az autós telefontöltő jó szolgálatot tehet.

Készüljünk fel a télre az autóban is

Elkél a segítség a fagyos-jeges gyalogosútvonalon is. Fotó: Szabad Föld archív

Ejtsünk néhány szót az elindulásról és a megállásról is. Ajánlott kettes fokozatban megmozdítani a kocsit, mert gyengédebben vihetjük át az erőt a meghajtott kerekekre. Végezzünk óvatos próbafékezést, hogy ráérezzünk a tapadás aktuális mértékére.

Jégen akár a tízszeresére is nőhet a száraz útra érvényes fékút.

A váltások között a kuplungot csak lassan, kíméletesen engedjük fel, nehogy az autót kibillentsük viszonylagos egyensúlyából. Ne feledjük, hogy kitűnő téli gumikkal, blokkolás- és kipörgésgátlóval, távolságtartó tempomattal felszerelt járművünkkel haladva is minden egy km/órával nagyobb sebesség öt méterrel meghosszabbítja a fékutat.

Ezért is ajánlott köz- és önvédelemből a szokásos követési távolságot a kétszeresére növelnünk. Viszont ABS nélkül állóra fékezve a hó feltorlódik a kerekek előtt, a kocsi pedig csúszva kormányozhatatlanná válik, s úgy tűnik, hogy sosem fogunk megállni.

A kanyarhoz közeledve vegyük el lábunkat a gázpedálról, az út ívén végzett lassítás hamar megpördüléshez vezethet. S bizony, a legjobb megoldás az le­het, ha bizonyos körülmények között – ónos eső, kitartó havazás, erős szél – el sem indulunk.

Csakis nagyon fontos indoka lehet annak, hogy kellő gyakorlat híján ítéletidőben útnak eredjünk.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.