Mintegy 1100 erdélyi gyerek vesz részt a Magyar Kézilabda-szövetség utánpótlás-nevelő programjában. A bő két évvel ezelőtt elindított kezdeményezés iránt egyre nagyobb az érdeklődés. Székelyudvarhelyi edzőtermükbe látogattunk el.

Kézilabda-anyaország

A székelyudvarhelyi Rákóczi Center sportcsarnok és szabadidőközpont a helyi kézilabdázó gyerekek második otthona. Amint a székely város iskoláiban véget ér a tanítás, a 8-9 éves korosztálytól 18 éves korig a gyerekek és fia­talok egymásnak adják a kilincset. A kisebbeket a szülők is elkísérik, ők a lelkes szurkolói a kézilabdameccseknek, ahol a gyerekek kiáltozásait időnként az utasításokat osztogató edzők erélyes hangja töri meg.

A székelyföldi kézilabdautánpótlás-nevelésben 500 gyerek edz napi rendszerességgel Udvarhelyszék három településén, 20-30 kilométeres körzetben: Székelyudvarhelyen, Székelykeresztúron és Zetelakán. A tehetséges gyerekeket felvonultató központ azonban Udvarhely, amely pár éve még rajta volt nemcsak az ország, hanem az európai felnőtt férficsapatok térképén is. A Székelyudvarhelyi Kézilabda Klub 2011-től három éven át Románia legjobb első három csapata között foglalt helyett, 2015-ben pedig elnyerte az ­Európai Kézilabda-szövetség évente megrendezésre kerülő nemzetközi kézilabdaversenyét, az EHF Challenge Kupát.

A sikertörténet azonban korábbra nyúlik vissza, az 1970-es évekre, amikor a két legismertebb udvarhelyi játékos, Miklós Magda és Magyari Mária az 1976-os montreali olimpián a román válogatott színeiben játszott.

Most még sok a lány a pályán. A fiúkat a foci érdekli. Fotó: Beliczay László

E nagy múltú székelyudvarhelyi sportnak az elmúlt évtizedekben nemcsak lelkes szurkológárdája, hanem kiváló utánpótlás-nevelése is volt. A rendszerváltás utáni sporttörténeti sikernek a felnőtt férficsapat anyagi fenntartója, főszponzora, a multimilliomos vállalkozó RMDSZ-szenátor, Verestóy Attila halála vetett véget.

Távozását nehezen heverte ki a székelyudvarhelyi csapat. A Városi Sportklubként (VSK) újjáalakult együttes a helyi önkormányzat büdzséjéből próbál talpon maradni, ami viszont csak a másodosztályhoz elég, az első osztálynak számító Bölények Ligájába kellő anyagi háttér nélkül nehéz feljutni. Két éve a Magyar Kézilabda-szövetség (MKSZ) keretében újragondolt erdélyi utánpótlás-nevelésben részt vevő székelyudvarhelyi fiatalok azonban így is magukénak érzik a helyi felnőttcsapatot, amelyben a 15-16 fős keretben rendszeresen játszik 4-5 ifijátékos is.

Egyre szélesebb a piramis alja

A délutáni edzések szünetében két edzővel tudok szót váltani. Sipos Lóránt, a VSK felnőttcsapatának edzője foglalkozik az U18-as fiatalok szakmai irányításával. Az Udvarhelyszéken fiatalokkal dolgozó 11 edző szakmai koordinátora a közismert székelyföldi szakember, aki a kezdetektől szívén viseli az utánpótlás-nevelés feladatát.

Jakab Árpád sportújságíró a lelke az utánpótlás nevelésének. Fotó: Beliczay László

Amióta az MKSZ az Együtt növünk fel! Alapítvány keretében felügyeli és anyagilag támogatja a tehetséges erdélyi fiatalok felkutatását, Udvarhelyszéken is látványosan megnőtt az elemibe járó diákok érdeklődése a kézilabda iránt. Mindez nem véletlen, hiszen Romániában az utánpótlás-nevelés rendszerint azt jelenti, hogy a szülők borsos áron magánklubokba íratják gyereküket, hogy sportolhasson. Ennek költségeit sok szülő azonban nem engedheti meg, így az MKSZ által támogatott ingyenes kézilabdázás népszerűségnek örvend Székelyudvarhelyen és környékén is.

Sipos Lóránt táblázatot mutat a délutáni edzések menetrendjéről, amely a Rákóczi Center mellett jó pár más helyszínt is tartalmaz. Mint kiderül, így is csak szűkösen elegendő, hiszen az elemis gyerekek korosztályában – a piramis alján, ahogyan az edzők fogalmaznak – akkora a „túljelentkezés”, hogy nehéz a több csoportra osztott évfolyamokkal folyamatosan foglalkozni.

A székelyudvarhelyi utánpótlás-nevelés jelenleg abban a stádiumban van, ahol senkit nem utasítanak el. Ezzel komoly merítési hálót sikerül kialakítani, így idővel nagyobb esély van „kihalászni” az igazán tehetséges gyerekeket. Kialakul egy természetes szelekció is, hiszen több gyerek rájön, hogy a sportág nem neki való, vagy unja, így aki nem jár rendszeresen edzésekre, az kikopik a csapatból. Aki viszont marad – van türelme és kitartása az erőnléti edzésekhez és meccsekhez –, lépésről lépésre halad előre.

– A kisebb korosztályokban rendre mindenkit kipróbálunk a Román Kézilabda-szövetség U12-es életkortól szervezett bajnokságainak regionális meccsein, a 17-18 éveseknél azonban inkább teljesítményorientált a részvétel: azok játszanak, akik segítik a csapatot – magyarázza Sipos Lóránt.

Munkával semmi sem lehetetlen – ez a jelszó. Fotó: Beliczay László

A tréner beugrik fiatalabb edzőtársa, Palatka Barna helyett az U12-es lánycsoport meccsére, így vele is válthatok pár szót. Igaz, jó hangosan, mert a gyerekek és a lelátóról szurkoló szülők hangzavarában nehezen értjük egymást. A VSK-felnőttcsapat játékosaként is dolgozó Palatka mostanában kóstolt bele a trénermesterségbe, így sokat egyeztet a szakmai irányítóval, Sipos Lóránttal.

A kiabáló edzőt is szeretik

Eddigi élete a kézilabdáról szólt, minden szabadidejét a sportnak rendelte alá. Miközben Marosvásárhelyen végezte a sporttanári szakot, naponta két-három órát edzett, hétvégeken pedig meccsekre járt. Mint fogalmaz, az aktív sportolói életet választó fiatalok számára ez a természetes. Aki nem bírja az iramot, előbb-utóbb visszalép, hiszen a sportban csak nagyon sok munkával lehet teljesítményt elérni.

Saját tapasztalatát szokta ajánlani a fiataloknak is, akik tovább akarnak lépni, főleg a 16-18 évesek számára, mert ebben az életkorban már jól látszik, kinek milyen játékoskvalitásai vannak. Az érvényesülés azonban nagyon nehéz, hiszen a piramis különböző szintjein elhelyezkedő 500 gyerekből valójában csak néhány profi játékos lesz, akiknek 18 éves kor után adatik meg a továbblépés lehetősége.

Palatka Barna felnőttcsapatban kézilabdázik, mostanában kóstolt bele a trénerkedésbe. Figyelik minden szavát. Fotó: Beliczay László

– Romániában nagy a szakadék az ifi és a másodosztályú felnőttcsapatok játékosai, és még nagyobb a 2. és az 1. osztály között. Ezeken a szinteken nagyon nehéz túllépni! Mindig azzal bátorítom a gyerekeket, hogy munkával semmi sem lehetetlen – érvel a huszonéves szakember.

Amint beszélgetünk, a mellettünk ülő egyik szülő is bekapcsolódik a párbeszédbe. A fiatal edzőt akarja megdicsérni. Mint fogalmaz, látja, hogy mennyire szeretik a gyerekek, ezért viccesen megkérdezte a lányát, hogyan lehet egy olyan embert szeretni, aki állandóan parancsol és kiabál?
Palatka mosolyogva reagál: két csoportban naponta 54 lánnyal edzenek, ami edzőnek és gyerekeknek egyaránt embert próbáló feladat. Egy-egy csoportból 16 lány mehet a hétvégi bajnoki meccsekre, és mindannyian tudják, hogy a válogatásnál azé az elsőség, aki minden edzésen részt vesz és dolgozik.

A kitartók között van korosztályának egyik legtehetségesebb székelyudvarhelyi játékosa, Grápa Zsófia is, akivel edzés végén beszélgetünk. Éppen Szarvasra készül, ahol az MKSZ által indított Komplex Tehetség Program keretében többnapos edzőtáborban vehet részt. Udvarhelyszékről három lányt és három fiút válogattak ki edzőik, jelenleg ők a legjobbak.

A hatodikos kislány a Tamási Áron Gimnáziumba jár. A sportnak köszönhetően már zsenge korban több helyen megfordult csapatával a Kárpát-medencében. Hétvégeken Erdély több városában is játszanak, legutóbb a dél-erdélyi Fogarason járt.

Ötszáz gyermekből egy az igazán tehetséges. Őt szükséges megtalálni. Fotó: Beliczay László

– Apa azt tanácsolta, jöjjek kézilabdázni, de én inkább a női focit választottam volna, végül a kézilabda mellett egyeztünk ki. Nem könnyű hetente ötször másfél órát edzeni úgy, hogy másnap az iskolában felelnem kell vagy rögtönzést írok. A tanárok nem tesznek különbséget köztünk, hogy ki jár edzeni és ki nem, mindenkinek egyformán kell tanulni. Közepes tanuló vagyok – magyarázza Zsófia, aki néha szüleivel vesződik a túl sűrű edzési program miatt. Nagyon határozott, ma már semmiért sem hagyná abba a kézilabdázást!

A leendő olimpiák csúcsjátékosai

Jakab Árpád székelyföldi sportújságíró a „lelke” a határon túli utánpótlás-nevelésnek. Átballagunk az alapítvány belvárosi irodájába, ahonnan nemcsak a székelyföldi, hanem a partiumi magyar fiatalok kézilabdázását felügyelik és irányítják. A történet úgy kezdődött, hogy megkeresték a Magyar Kézilabda-szövetség részéről, készítene-e egy tanulmányt a Kárpát-medencei magyar kézilabdaéletről és az után­pót­lás-nevelésről.

A felkérésre Árpád igent mondott: 42 ezer kilométernyi terepút és több hónapos adatgyűjtés után két és fél évvel ezelőtt tette le az MKSZ vezetőinek asztalára vaskos paksamétáját, amely mindent tartalmazott, amire a magyarországi szakemberek kíváncsiak voltak: Erdélyben, Felvidéken és a Délvidéken kézilabdázó magyar gyerekek létszáma, az edzők felkészültsége, az elért eredmények, a létező infrastruktúra, illetve a javasolt fejlesztési lehetőségek.

Az utánpótlás-nevelésért felelő erdélyi alapítvány ügyvezetője szerint a befektetésnek igazából 10 év után fogjuk meglátni az eredményeit. Fotó: Beliczay László

– Amikor a szövetségnél kézbe vették a tanulmányt, azt mondták: eddig is tudták, hogy a határon túl élénk kézilabdaélet zajlik, az viszont mindenkit meglepett, hogy mennyi a csiszolatlan gyémánt – magyarázza vendéglátóm, akit megbíztak az erdélyi magyar fiatalok utánpótlás-nevelését felvállaló Együtt növünk fel! nevű alapítvány tevékenységének elindításával.

Az ügy mellé felsorakoztak kiváló magyar sportszakemberek is: a játékoskarriert befutott székelyudvarhelyi származású, Magyarországon élő Ilyés Ferenc, aki az MKSZ határon túli magyar kézilabdáért felelős elnöki megbízottja. Jakab Árpád mellett a kuratóriumban helyet foglal Juhász István, a sportakadémia-központ vezetője, Sipos Lóránt, a székelyudvarhelyi felnőtt és az U18-as csapat edzője és Nagy Flórián, a partiumi fiatalok szakmai vezetője.

A kézilabdát igazából sokan most kezdik felfedezni. Székelyföldön a fiúkat elsősorban két sportág érdekli: a foci és a jégkorong, Észak-Erdélyben főleg a labdarúgás. Ezzel magyarázható, hogy túlsúlyban vannak a lányok, de több partiumi településen is sikerült felzárkóztatni fiúcsapatokat is. A partiumi Szatmár, Bihar és Szilágy megyében jelenleg 600 gyerek jár edzésekre, nő az érdeklődés a magyar hátterű kezdeményezés iránt. Itt előnyt jelent, hogy a fiatalok bekapcsolódhatnak a magyarországi ifjúsági bajnokságba.

Hetente ötször másfél órát edzenek. Fotó: Beliczay László

A bő kétesztendős új szervezeti hátteret látványos érdeklődés övezi nemcsak Erdélyben, hanem Délvidéken és Felvidéken egyaránt. Noha a fociakadémiáktól eltérően egyelőre nincsenek bentlakásos határon túli központok – ahol egy-egy helyre lehet összegyűjteni a legtehetségesebb gyerekeket –, úgy tűnik, jövőre Székelyudvarhelyen alakul meg az első ilyen centrum egy helyi iskolával együttműködésben.

Jakab Árpád a délvidéki eredményeket is sorjázza, ahol Ada központtal működik a projektjük. Zentán és Magyarkanizsán komoly utánpótlás-nevelés folyik. Délvidéken összességében 800 gyerek élvezi a magyarországi szövetség szakmai és anyagi támogatását, a felvidéki Csallóközben pedig 650.
Az utánpótlás-nevelésért felelő erdélyi alapítvány ügyvezetője szerint a befektetésnek igazából 10 év után fogjuk meglátni az eredményeit:

– Meggyőződésem, a 2030-as évekbeli olimpiákon az anyaországiak mellett találkozni fogunk erdélyi, délvidéki és felvidéki játékosokkal, akik az MKSZ utánpótlás-nevelő iskoláiban kezdték a kézilabdázást.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.