Szinte meg se alapították Budát, a település máris az ország fővárosává lett. Egyrészt azért, mert az önérzetes budai emberek így vélték, másrészt az ország és a világ urai is így kezelték. Ezt igazolja a következő történet.

Kiátkozták a pápát

A tatárpusztítás után IV. Béla király várakkal és erődített városokkal kívánta megszervezni az ország védelmét. A Pest mellett, a Duna partján magasodó hegyoldal pedig feltétlenül alkalmas volt arra, hogy megvédje a vidéket és a Dunán folyó kereskedelmet. Ezért az uralkodó a tatárjárástól megmenekülő pesti lakosság egy részével és az országba behívott jómódú németekkel telepítette be a budai hegyet.

A budai városlakók nyomban felépítették a hegyet körbeölelő városfalakat, majd kimérték a telkeket és utcákat. Megépült a Nagyboldogasszony-plébániatemplom, amelyet ma mindenki csak Mátyás-templomnak ismer, a Mária Magdolna-templom és a királynak szállást adó épület­együttes, a Kammerhof.
Ebben az időben a város polgárságának többsége német volt, a tizenkét tagú tanács kizárólag gazdag németekből állt. Természetesen jelentős volt mellettük a magyar lakosság aránya, valamint a városban nagyon hamar megjelentek az olasz bankárok és a zsidó kereskedők.

Akié Buda, azé az ország!

Történt, hogy 1301 januárjában elhunyt az utolsó Árpád-házi király, III. András – s ezzel megindult a viszálykodás a magyar trónért. A Szent Koronáért különböző leányági leszármazottak szálltak ringbe. A délvidéki nemesség a nápolyi Anjou Károlyt támogatta, a nemesség egy másik csoportja, valamint Buda városa viszont II. Vencel cseh és lengyel király 10 esztendős fiát, a kis Vencelt látta volna szívesen a trónon.

Így eshetett meg, hogy az esztergomi érsek megkoronázta Anjou Károlyt, a kalocsai meg a cseh Vencelt, hogy aztán VIII. Bonifác pápa is beleavatkozzon az ügybe. Mivel a pápa Anjou-párti volt, rögtön jelezte a Magyar Királyság lakóinak, hogy királykoronázási joga csak az esztergomi érseknek van, mintha ezt errefelé már elfelejtették volna.

A szőlőhöz nem nyúlhattok!

Az Anjou trónkövetelő ostrom alá vette Budát. Hajítógépei nem sok kárt okoztak, a szeptemberi szüretidőben, ezért katonái nekirontottak a vár környéki szőlőknek, ami kiverte a biztosítékot a falak mögött. A védők kirontottak a várból, majd a segítségükre odasiető Kőszegi Iván nádorral együtt Fehérvárig kergették az ostromlókat.

A pápa ezért Vencel akkori székhelyére, Budára küldte tapasztalt diplomatáját, Niccolo Boccasini bíborost, akinek bicskája azonban beletört Budába. Mielőtt Boccasini visszatért volna Rómába, interdiktum alá helyezte Buda városát, vagyis a misétől kezdve az esküvőn és a keresztelőn át a temetésig, minden egyházi tevékenységtől eltiltotta a várost – ami elég súlyos csapást jelentett, tekintve, hogy a zsidókon kívül ekkor mindenki keresztény volt, polgári szertartások pedig még egyáltalán nem léteztek.

Károly Róbert szobra a budapesti Hősök terén. Fotó: Wikipedia

A jó budaiak mégsem estek annyira kétségbe, az elmúlt évtizedekben a különböző egyházi személyekkel, intézményekkel való konfliktusaik miatt ez már hatszor is megtörtént velük. Peturmann budai rektor, Tóth Márton esküdt és Lajos pap vezetésével fogták magukat, és elkergették a városból azokat a papokat, akik betartották a tilalmat, majd kiközösítették a pápát és a papság vele egy húron pendülő tagjait! Ráadásul nem sokkal később az említett Bonifác pápa elhunyt, és a Budát megjárt Boccasini követte őt a pápai trónon XI. Benedek néven.

Károly a mi urunk

Noha időközben Vencel meghalt, Buda lakói egy másik trónkövetelő, a bajor Ottó pártjára álltak. Csakhogy ezalatt Anjou Károly országosan rendkívül megerősödött, és kiszabadult a Vencel által elfogatott korábbi budai rektor, Werner fia, László, akinek segítségével Anjou Károly elfoglalta a várost. Peturmann budai rektornak hiányos öltözékben ugyan, de sikerült elmenekülnie, Lajos pap a börtönben végezte, Tóth Mártont és a városi esküdteket azonban elfogták. A kor szokásaihoz híven lófarokhoz kötözve vonszolták őket végig a városon, majd megmaradt csontjaikat máglyára vetették.

Buda városa végül hűséget fogadott az új királynak, Anjou Károlynak, és nem bánta meg. 1311-ben az ország leghatalmasabb tartományura, a felvidéki Csák Máté ellen védték meg a várat Károly oldalán, aki később megerősítette Buda kiváltságait, és felvirágoztatta a Magyar Királyságot.
Azt pedig a mai napig homály fedi, hogy miként oldották fel a későbbiekben a kiközösítéseket…

János ötvös kegyetlen meggyilkolása

Amikor félszázados uralkodása végén elhunyt Zsigmond király, és trónját a veje, Habsburg Albert örökölte meg, a budai németek azt hitték, hogy övék a világ. Noha a város bírájának a magyar Farkas Lászlót választották meg, a fiatalember legfőbb érdeme az volt, hogy egy gazdag nürnbegi posztókereskedő, Ulrich Vorchtel lányát vette feleségül, így került be a nürnbergi érdekeltségű német városvezetők közé. A Budát vezető csoport, mivel Zsigmond halálakor megroppant a királyi hatalom, elérkezettnek látta az időt, hogy leszámoljon a magyarokkal.

Soká tartott a mocskolódás, a magyarok gyalázása, mígnem felindult rajta az egyik nagytekintélyű magyar, János ötvös. Ő nem állhatta a németek mocskolódását, nem bírta a pökhendiek túlsúlyát, és többször kiállt övéi mellett a városban, amit meg a németek nem állhattak, és elhatározták, hogy szép csendben elteszik láb alól az ötvöst. Egy májusi éjjelen titkon elfogták, bevitték a városháza udvarára, ott ujjait levagdosták, majd tüzes vassal tépkedték halálra. Majd, hogy eltüntessék a nyomokat, nehéz követ akasztottak a nyakába, és a Dunába vetették.

Nyolc napig senki sem tudta, mi történt János ötvössel, mígnem levált testéről a kőnehezék, és hulláját partra vetette a folyó. Amikor rátaláltak, egyértelműen látszottak a kínzás sebhelyei, és az sem maradt kérdéses, hogy kik követhették ezt el.
Buda magyarjai éktelen haragra gerjedtek, egy­emberként zúdultak fel és lármázva verődtek tömegbe, hogy elkapják a gyilkosokat. Mivel azokat nem találták, a palotáikra törtek, bezúzták vasalt kapuikat, s mohón prédálták a németek kincsét.

Buda látképe metszeten a 15. század végéről. Forrás: Wikipedia

Albert király épp ezekben a napokban, közvetlenül a Budára meghirdetett országgyűlés előtt érkezett vissza német királlyá választása és cseh királlyá koronázása után szülőhazájából, Ausztriából. Az ország­gyűlésre gyülekező nemesség végül Garai László macsói bánt küldte katonáival a nép lecsendesítésére. Garainak sikerült szétoszlatni a tömeget, kérve az embereket arra, hogy a meggyilkolt János ötvös emlékét ne szennyezzék be további fosztogatásokkal.
Rövidesen Albert király úgy határozott, hogy a továbbiakban egyik évben magyar, másik évben német bírót kell választania Budának, a városi tanácsba pedig egyenlő arányban hat-hat magyar és német esküdtet. Így lett a népmozgalom egyik feje, Kopácsi Dénes 1440-ben az új rend szerinti első magyar városbíró.

 

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.